Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-06-24 / 18. szám

PAKSI HÍRNÖK 12 1994. június 24. Nem tudjuk, hogy ötven évvel ezelőtt milyen idő volt Paks környékén, nap sütött-e, vagy eső esett. Most azonban madárcsicser­gés, júniusi langymeleg fogadta a Paks határába igyekvőket. Rende­zett szőlősorok, nyugalom és bé­kesség honolt 1994. június 10-én e tájon. Nem úgy 1944. április 3-án, amikor élete utolsó bevetésére indult a fiatal 23 éves magyar ha­dipilóta, Zsámboki Dezső őrmes­ter és lövésze Sallós Géza őrve­zető, a Magyar Királyi Honvéd Lé­gierő Messerschmitt gépével. A katona parancsot teljesít béké­ben és háborúban. A parancs úgy szólt: támadja meg a szövetsé­gesek közel negyven gépből álló kötelékét. Az egyenlőtlen harc kö­vetkezményeként a magyar gép találatot kapva igyekezett kény­szerleszállást végrehajtani, a manőver nem sikerült, s a gép földet érve felbukott és felrobbant, ezer darabra szakadt. A két fiatal magyar katona Paks határában hősi halált halt. „Ezen a napon az esti órákban valahol egy olaszországi légi tá­maszponton egy US pilóta légigyő­zelme jeléül egy győzelmi csíkot festett a P 38-as Lockhead Light­ning vadászgép vezérsíkjára. Magyarország pedig csak 50 év múlva tudott méltó emléket állí­tani hős fiainak” - olvasható a paksi Török László visszaemléke­zésében, aki 1944-ben szemtanúja volt a légi harcnak. Az emlékezés és az emlékműál­lítás gondolata a Reform magazin egy tavalyi számával indult, a „Ki tud róla?” rovatban felhívás jelent meg Zsámboki Dezső m. kir. hon­véd repülő őrmester testvére, fivé­re halálának esetleges szemtanúit kereste, s 1994. június 10-én a Matthaeidesz Konrád újságíró, a veterán repülősök közreműködé­sével, a Paksi Atomerőmű Rt. anyagi segítségével és a paksi önkormányzat támogatásával ka­tonai tiszteletadással avatták fel az emlékművet. A budapesti helyőrségparancs­nokság katonái adták a díszőrsé­get, a székesfehérvári katonazene­kar tette ünnepélyessé az avatást. A két magyar repülős emléke előtt az akkori ellenségek, az Egye­sült Államok, Románia, Szlovénia légügyi attaséi katonai tisztelet­­adás mellett rótták le kegyeletüket. Bor Imre polgármester avatóbe­széde után került sor az emlékmű leleplezésére, a koszorúk elhelye­zésére. Az Energetikai Szakképzési In­tézet hallgatóinak égő mécsesei mellett hangzott fel a kürtszóló, az II Silencio. A kürt esténként a laktanyába hívja pihenni a katonát Zsámboki Dezső őrmester és Sallós Géza őr­vezető számára a végső pihenés­hez SZÓlt. EÖRDÖGH GABRIELLA A Puma vadászok Nemrégiben egy sugárhajtású gép vadászpilótája megkérdezte tőlem, hogy milyen emberek vol­tak a híres 101. Puma vadászosz­tályban, a Magyar Királyi Hon­véd Légierő legismertebb alaku­latában a második világháború­ban - mondta Tóth Kázmér vete­rán repülős az emlékműavatá­son.-A választ csak képletesen tu­dom megmagyarázni a repülős­nek. Vegyük azt, hogy a mostani gépeitekkel benn ültök a készült­ségi szobában, huszonegy gépet tudtok a légtérbe küldeni, hasz­nálható állapotban, s akkor be­mondja a rádió, a déli határun­kat átlépte hatszázötven B 52-es repülő erőd, és a kíséretében há­romszáznegyven darab F-l&os vadászgép. Megkapjátok a pa­rancsot, indulni kell és ti mentek. Ők voltak a fehér csillagos gé­pekkel repülő Puma vadászok. Repülős emlékművet avattak Pakson Az utolsó bevetés után ötven évvel

Next

/
Oldalképek
Tartalom