Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-24 / 18. szám
1994. június 24. 13 PAKSI HÍRNÖK Az óceánra készül a cseresznyési kenus A segítőtárs: Fa Nándor Ha valaki 1989. május 16-án egy törékeny kenuval elindul Budapestről Írország legnyugatibb városa Luimneach felé, akkor számolnia kell azzal, hogy nemcsak kétségbe vonják a sikert, hanem megszállottnak, sőt őrültnek tartják majd az érdeklődők, a barátok, az útba eső országok polgárai. Ha valaki egyetlen kenuval, számtalan nehézség, akadály ellenére 1989- augusztus huszonötödiken megérkezik az említett városba, nemcsak önmaga, de a hitetlenkedők előtt is elégtételt nyer. Bátorsága, szívóssága, konok tenni akarása, túl minden Guinnessbe illő produktumon, az emberi kitartást igazolja. A Dunán, a Rajnán, a Majnán eljut a francia fővárosba, majd a Szajnán evez tovább, végül egyszerűen átkel a La Manche csatornán, Dover, London, Birmingham, Cherter és Dublin után eléri a kitűzött célt. „Tízévesen a Velencei-tavon egy gumicsónakban, magam készítette evezővel szeltem a vizet, és hallottam a tenger hangját” - mondja. - Küldött, megszállott? Török István itt él a város tőszomszédságában Cseresznyéspusztán. Várja az űj kenut, ezzel a „hajóval” megpróbál átkelni az afrikai partoktól Brazíliába.-Mondanál valamit arról, hogy hol születtél, egyáltalán hogyan kerültél Paksra?- Pápán születtem 1954-ben, majd 1960-ban szüleimmel Budapestre költöztünk, a feleségem paksi leány, neki, illetve szüleinek köszönhető, hogy itt élünk.- Úgy érezted küldetésed van?- Egy kisfiúban önkéntelenül felmerül ez a gondolat, én mindenesetre tizenkét éves koromban kenuba szálltam, furcsa, de életelememmé változott a könnyű csónak és a megméretés.-Később sportolóként űzted az egészet...- Igen, részt vettem éppúgy országos, mint nemzetközi versenyeken, edzősködtem a Honvédban. Svédország, Anglia, Németország versenyzői is megbecsült ellenfélnek tekintették a Honvéd kajakozod és kenusait.- Tudomásunk szerint ismét hoszszú útra készülődsz...-Tervezem, hogy kenuval átkelek az Atlanti-óceánon. Ha az áramlatok és az időjárási viszonyok kedveznek, megfelelő az anyagi helyzet, akkor megvalósul a vállalkozás. A hajó Szegeden készül, reményem szerint hamarosan útra kész állapotban lesz. Természetesen manapság nem egyszerű szponzorokat találni. A korábbi út során megesett, hogy továbbsegítettek olyanok, akikre nem is gondoltam. Az indulási pontot megválasztani nem egyszerű dolog, mindenesetre két afrikai ország, Elefántcsontpart és Namíbia tűnnek a legalkalmasabbnak ahhoz, hogy az óceán mozgását, széljárásokat és más egyéb fontos tényezőket figyelembe véve Brazíliáig evezhessen az ember. Namíbia és a brazil partok közt hétezer-kétszáz kilométer a távolság, az Elefántcsontpartról négyezer-ötszáz, ötezer kilométert kellene megtenni. Ez egy rövidebb út, viszont veszélyesebb, van egy nagyon huzatos része, ahol „pofaszélben”, szembeáramlattal kell haladnom. Természetesen beszereztem a részletes időjárás- és áramlástérképeket, ezek hónapokra előrejelzik a szelek és az áramlások irányát.-Gondolod, hogy egy versenykenuval képes leszel ezt végigcsinálni, féltérden, napokon át úgy, hogy pihenésre sem lesz lehetőséged?- Biztos vagyok benne. Mindenben van buktató, de érzem, tudom, hogy megoldom. Tudom, hogy nem lesznek nyolcórás alvások, maximum húszperces bóbiskolások, lesznek viharok, de az Egyenlítő vidékének időjárása korántsem olyan szélsőséges mint az északi, vagy a déli tengereké. Nem véletlenül esett erre a választásom. Az igaz, hogy ez sem egy leányálom, hiszen a hetven, száz kilométeres szél is nagyon megnyomja a hullámokat Az én hajómat megtervezte erre az útra az a Fa Nándor, aki ismeri ezeket a vizeket Elmentünk vele Gérarad dAboville-hez Franciaországba, aki két évvel ezelőtt egypárevezősével kelt át Tokióból Amerikába a Csendes-óceánon. Ő is megoldhatónak tartja a feladatot-A biztonságról mondanál valamit?- Lesz rádióm és faxom, műholdon keresztül tartom a kapcsolatot, igaz, kissé körülményes az adásvétel, hiszen be kell jelentenem, hogy merre járok, és időre van szükség ahhoz, hogy a hazaiak bemérjenek. Ha bajom esne, valóban csak a környező parti országoktól kérhetek segítséget.- Mikorra tervezed az indulást?-Tulajdonképpen az eszközök rendelkezésemre állnak, mint említettem, a szponzorokkal még gondban vagyok, de ha másként nem megy, megpróbálom megoldani saját erőből. Szeptemberben indulunk Fa Nándorral a Földközi-tengerre, talán az óceánra, barátkozni szeretnék a nagyvizekkel, és igazi kondícióra van szükségem.-Mennyi időt szánsz erre az átkelésre, mennyi idő alatt érsz Afrikából Brazíliába?-Ha minden rendben lesz száz, százötven nap alatt megteszem az utal Ezt a hosszabb, Namíbiából induló útra értem. Az Elefántcsontpartról véleményem szerint nyolcvan nap alatt elérem Latin-Amerikát Ismétlem, csak húszperces bóbiskolásokat engedhetek meg magamnak, szeretném; ha hitelesnek fogadnák el a teljesítményemet Példa nélküli lehet, hogy egy kenuval átevezem az Atlanti-óceánt-Ésa vikingek?- Ők sokan és nagyobb hajókkal szelték át az óceánt, én egyedül, féltérden akarom ugyanezt megtenni- mondja mosolyogva. - Egypárevezős iájakkal próbálkozik most egy „kolléga”, kenuval azonban még senki nem evezett át Amerikába.-Nemfélsz?-Nem. A kaland, az izgalom mindig is hozzátartozott az életemhez. Meg kell mondjam, többnyire arra vágyom, hogy messze legyek az emberektől. Jól érzem magam a még sértetlen, egészséges természetben.-Lovakkal foglalkozol, fajtiszta ebek vesznek körül, úgy tűnik szereted az állatokat, az, hogy Cseresznyéspusztára költöztél bizonyítja, hogy igyekeztek távol tartani magatokat a várostól, a növények és az állatok nagyon fontosak számotokra. Ez egyfajta elvonulás?-Én nem így fogom fel, egyszerűen szentnek, sérthetetlennek tartom a természetet. Márta, a feleségem szintén így látja. Eleinte én is fenntartásokkal viseltettem az atomerőművel szemben... Végül is itt az otthonunk. Kezemben egy félig fotóalbum, félig útleírás - tetszetős, szép könyv. Az előszót Morvái Katalin írta, az útibeszámolót Török István. Lapozom, nézem a háromezerötszáz kilométeres út történéseit, állomásait; Bécs és Calais, aztán a La Manche. Az egyedülálló vállalkozás győztesének szelíd, visszafogott mosolyát, miközben „muszkliját” tapintja Dublin fiatal polgármestere.- További jó utat, sok sikert Török Pisti! SZARKA JÓZSEF
