Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-24 / 18. szám
1994. június 24. 11 PAKSI HÍRNÖK mekjátszótérre és ott végzi el a dolgát. Azzal már azonban nem tudok egyetérteni, hogy kutyát csak szájkosárra], meg pórázzal lehet sétáltatni! Szegény állat egész nap zárva van a lakásban és ha kijön, még egy jóízűt ugatni se tud a szabad levegőn! Rossznéven veszem, hogy a városban tiltások tömkelegé van, ezáltal egy kutyaellenes hangulat alakul ki. Kompromisszumra lenne szükség! Minden gazda ismeri a kutyáját, tudja, melyikre kell tenni séta közben szájkosarat. De nem várható el a paksi kutyatulajdonosoktól, hogy úgy sétáltassák a kutyájukat, ahogy Budapesten a metrón szokás.-Beszéljünk a kóbor kutyákról is!-Ez egy nagyon érdekes dolog! Szegény kóbor kutya odaszegődik X utca X emeletes házának az alagsorába. A lakók közül tíz utálja, öt szereti, eteti. Mi a kutyamenhelyet, ami az országban sorrendben a negyedik lenne. A polgármesteri hivatal helyet biztosított a számunkra a MÉH-telep felett, amit a kutyabarátokkal lebetonoztunk. Ismét köszönetét mondok a támogatásért a Dunacenter Kft.-nek és a Partner Kft.-nek. Hatalmas boxot kaptunk Németországból, gyönyörű tűzihorganyzott ajtóval, szendvicsfalas kutyaólakkal.-Ez csak a beruházási része, de a kutyamenhelyet működtetni is kell?- Alapítványt szeretnénk e célból létrehozni. Szeretném, ha a városi újság, vagy a helyi televízió is rendszeresen közölné; ilyen és ilyen fajtájú kutyák találhatók a telepen, gazdira várva.- Ez állatvédő műsor lenne?-Valószínűleg, és szeretnénk, ha valami elindulna. Szeretnénk megállítani a mérhetetlen kutya•teendő? Szóljak a sintérnek, vigye el az állatot, dugja be egy 80x80 centiméteres ketrecbe? Ha nem talál gazdát, ez következik, s a kutyát kénytelenek vagyunk három-négy hét múlva kiirtani. Ezt több éven keresztül csináltam, és a lelkem nem tudta elviselni. Szinte reszkettem, hogy mikor kerül sor arra, hogy a telepre kell mennem kutyát irtani! Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondhassam: sikerült egy mecénást találni, a németkéri elszármazott Herbert Biemüller személyében, akinek segítségével sikerül megvalósítani a közeljövőben Pakson egy és macskaszaporulatot, ehhez is a menhelyre, alapítványi támogatásra lenne szükség. Hogy a megunt kiskutyákat ne hajigálják ki az autók ablakából, ahogy történt például a Vasúti Múzeumnál. De olyan is volt, aki odahozta méteres láncon a kutyáját, aki szegény így még az ólját sem tudja körbekerülni, kiderül, hogy az oltás hetven forint - ez régebben történt még - eleresztette a kutyáját, egy jót belerúgott és a húsz méterre lévő focibüfé ablakához odament és ivott inkább két korsó sört. EÖRDÖGH GABRIELLA Jo napot! Mi újság? Második voltam, aki m férfi Bizony, jó néha egy-egy ismerőssel összefutni, megkérdezni: mi újság? Hogyan történnek a dolgok, mit csináltok, mi van a családdal, munkával? Tud-e az ismerős valaki más közös ismerősről is híreket? Ezt kérdezzük mi is. Ezt a fajta „hólabdát” visszük körbe-körbe.- Mi foglalkoztatja mostanában a leginkább? - kérdeztük dr. Placny Gábomét, a kerületi főállatorvost.- A családom. Két lányom van. Az egyik idén fejezte be a műszaki főiskolát, de egy évet még pedagógiát hallgat. Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy milyen állása lesz, megtalálja-e a helyét az életben, s azt találja-e, amire számított. A másik gyerekemnél most volt a bizonyítványosztás. Nagyon szeretném, ha őt a nagyobbik inspirálná a tanulásra. Nemcsak azért, mert fontos, hogy valaki tanuljon, hanem mert úgy érzem, hogy egy gyerek addig van a családon belül, amíg tanul. A férjem is - aki szintén állatorvos - nagyon leköti a gondolataimat. Néhány évvel ezelőtt nyitott egy kisállatklinikát, mert az addigi munkahelye bizonytalanná vált. Ez az új kihívás azonban sok gonddal jár. Aggódva figyelem, miként sikerül neki az átállás, hiszen ez idáig haszonállatokkal foglalkozott, most pedig a kedvtelesből tartott állatokat kell gyógyítania.- ügy érzem, az ön számára a család a világon a legfontosabb.- Szerintem a család az alapja mindennek. Ha ez az intézmény nem működik, akkor vége mindennek. Csak a harmonikus családi élet adja meg az embernek azt a hátteret, amitől nyugodtan tud dolgozni. Egyébként nemcsak a családom élete, hanem a kollégáim élete is foglalkoztat. Állandóan figyelem őket, hogy miként sikerül megbirkózniuk a feladataikkal, miként sikerült átvészelniük a szervezeti átalakulást, ami az állategészségügyi szolgálaton belül lezajlott, s egyáltalán miként alakul a sorsuk.- Hogyan lesz valaki kerületi főállatorvos?-Huszonkét évvel ezelőtt végeztem el az egyetemet, s megvolt a tanársegédi állásom. A férjemet közben ide helyezték Paksra, nekem pedig aöntenem kellett, hogy a tudománynak szentelem magam, vagy feleség leszek. Döntöttem, s nem bántam meg. Akkor felajánlották ezt az állást, s én örömmel elfogadtam. Akkoriban én voltam az ország második főállatorvosa, aki nem férfi.- Milyen feladatkört kell ellátnia?- Hozzám tartozik Paks és vonzáskörzete emberi táplálékul szolgáló élelmiszereinek ellenőrzése az előállításnál, forgalmazásnál, az egész állatállomány felügyelete, a húsboltok, a vágóhidak, a malom az exportok felügyelete. Természetesen a kollégáim segítségével látjuk el ezeket a feladatokat, ami nekünk nem csak szakma, hanem hivatás is. Nincs hétvégénk, nincs ünnep, állandó készenlétben kell élnünk, hiszen, ha a legkisebb probléma előfordul, abból komoly károk keletkezhetnek. Előfordul ezért nemegyszer, hogy a szent családi programokat is át kell szerveznünk, s nem mehetünk el a nyaralónkba, amit a gyerekek rendszeresen sérelmeznek is.- Nem hiányzik apraktizálás?- Mostanában elgondolkoztam ezen én is, de úgy vagyok vele, hogy én az egyetem után rögtön az íróasztal mellé ültem. Azóta állandóan tanulok, böngészem a folyton változó jogszabályokat, intézem az ügyeket. Egyszóval, úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, s igyekszem mindent jól megcsinálni, s egyelőre nem érzem hiányát a praktizálásnak, bár az is nagyon szép feladat.- Kinek adja tovább a hólabdát?-Dr. Vincze Zoltánra, a Paksi Városi Bíróság elnökére lennék kíváncsi. -nemes-
