Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-24 / 18. szám
1994. június 24. 5 PAKSI HÍRNÖK programot a zenészek, a szponzorok és az önkormányzat focimeccse. Azután délután ismét kitört a zene, amely újra megdübörögtette a hangfalakat. Színpadra állt a Tűzkerék, Tátrai Tibor és csapata, majd a PMD Blues Band következett. Egy vidám szóló Délután fél öt felé hirtelen benépesült az előadóterem és a színpad előtt összeverődtek az emberek. Egy kilencéves kisfiú, ifjabb Katona Tamás beállt a zenekarba és felvette a szólógitárt. Négy számot adott elő az együttes, abból három számban önálló improvizációt és több szólóbetétet adott teljesen tiszta hangzással. Mikor nagy taps után lement a színpadról - Deák Bili is szemmel követte - azt mondotta egy szakértő: a blues az öreg muzsikusok az érettség műfaja, de íme a példa, hogy lehet korán is kezdeni. Valószínű még határon túl is hallani fogunk róla... Jóleső érzés volt, hogy az ifjú tehetség Pakson lépett fel először. Persze élmény akadt még bőven, hiszen valóságos dömping volt a blues-rockból. A színpadon a Shabby és $texas Blues Band játszott, majd a fesztivál sztárzenekara, a Blues Company következett Németországból. Hosszasan sorolhatók még a nevek és együttesek, de talán nem is ez a lényeg. Talán az a fontos, hogy ismét valami új és valóban jó dolog történt Pakson, még akkor is, ha egy-két városi embernek talán szúrta a szemét néhány rocker jelmeze, vagy frizurája, vagy a gyepágya. A rendezést dicséri egyébként az is, hogy ahol kellett, azonnal rendet raktak, vagy takarítottak - így a város nem látta különösebb kárát a rendezvénynek, hiszen éppen az volt a cél: adni valamit, amit tovább lehet vinni - hírül - Paksra érdemes elmenni eztán is, és nemcsak áramot termelnek ott, de van élet, zene, öröm és jó halászlé, jó étel. Végül is összetartozó fogalmakról van szó. A zenére visszatérve az elhangzott számokról és a Jam Saissonról is élő CD-lemezfelvétel készült, és remélhetőleg, ahogyan az elmúlt évben is történt - az idén is hamar megvásárolhatják azok, akik itt voltak a személyes élményt újra átélhetik és azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak eljönni szintén részesülhetnek belőle. Mint azt a fesztivál végén Gárdái György elmondta, a rendezvény nem jöhetett volna létre a támogatók hozzáállása nélkül. Önzetlen jó szándék vezette őket, és kétségtelen az is, hogy lépésükben benne volt a reklámlehetőségeken túl a korosztály személyes nosztalgiája, egy kicsit a visszafiatalodás átmeneti lehetősége. S ha már a pénzügyeknél tartunk, azt is el lehet mondani, hogy a belépőjegyek száznyolcvan forintos ára a mai viszonyokhoz és az előadások színvonalához mérten „blues-barátian” olcsó volt. De ennek a fesztiválnak elsősorban nem a profitszerzés volt a célja, ellenkezőleg: minél többen jöjjenek el, minél több hívet szerezzenek a műfajnak és természetesen Paks városának. ( De most már sokan azt is tudják: jövőre és 96-ban újra ugyanitt: akkor már EXPO- fesztiválként, talán minden eddiginél nagyobb fesztiváltalálkozóként. kgp. Igazi fesztiválhangulatban Bili: jött, látott, győzött...
