Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-24 / 18. szám
6 1994. június 24. PAKSI HÍRNÖK Jól küzd a ringben a leány(vállalat) Túlélték a traumát Ritka az olyan erőmű Magyarországon, ahol nem találnánk meg egy nagy múltú cég tábláját: Szerelte, gyártotta Április 4. Gépipari Művek. E nagy múltú, országos cég 1979-ben létesített kirendeltséget Pakson, fő tevékenységi körükbe tartozott az erőmű szekunder oldali gépi berendezések gyártása, szerelése. A nagy cég „osztódása” 1985-ben kezdődött, amikor a paksi főmérnökség leányvállalattá, teljes néven: Április 4. GM Atomerőművi Leányvállalat Paks néven működött tovább. A későbbiekben azonban az utód túlélte őseit, a budapesti központi gyáregység csődöt jelentett, felszámolás alá került, míg a paksi részleg túlélte ezt a traumát Megvásároltuk egy füstgáztisztító-berendezés találmányát, ennek keresünk jelenleg piacokat, főleg kohóipari füstgázkibocsátó létesítményeknél alkalmazzák, ilyen cégekkel tudunk szerződéseket kötni. A telephelyet, épületeket a PA Rt.-től béreljük - nem kis pénzért -, ez nagyban meghatározza fejlődésünk irányát és ütemét is. A felhasznált alapanyagok vásárlására is hiteleket kell felvennünk, így a fejlesztésre már nem jut elég fedezet, a felesleges kockázatot igyekszünk elkerülni. Ennek ellenére hosszabb távon is Pakson kívánunk maradni, a politikai változás remélhetőleg gazdasági változást is fog eredményezni. A konkurenciától nem kell egyelőre tartanunk, az erőművet korábban szerelő nagy cégek is „karcsúsodtak”, így jut is, marad is munka a számunkra. Az erőműben működő kisebb kft.-k, bt.-k csak azért tudnak létezni, mert nem kell bérleti díjat fizetni, adott esetben az erőmű műhelyeit használják ingyen és bérmentve. Nem terheli őket akkora rezsiköltség, mint a gyártó és szerelőműhellyel is rendelkező cégeket. Terveinkben szerepel továbbá, hogy a PA Rt. átmeneti tárolójának - több céggel együttműködve - építésében részt vállaljunk. Esettanulmányunkban az a ritka folyamat követhető nyomon, hogy a túlzott méretű mamut cég nem tudott a piaci igényekre válaszolni, törvényszerűen felaprózódott. Az élni akaró utód pedig szerényebb körülmények közt küzd a ringben a mindennapi munkáért. A törülköző bedobásával tehát még várjunk. MÁRMAROSI MIKLÓS Napjainkban már ők hoztak létre Budapesten egy tervező részleget, a VEGYTERV „maradékából”, egy kirendeltségük működik Kazincbarcikán. A kezdeti 40 fő 250-re duzzadt, a „karcsúsítás” után - a vidéki egységeket is beleszámítva - 140 fő maradt meg „magnak”. Előbbi visszaemlékezést Juhász István, az Atomerőműveket Szerelő Kft. ügyvezető igazgatója mondta el, a bizakodó jövőképet is ő vázolta fel.- A leányvállalat törzstőkéjét - mondotta - az itt dolgozók vásárolták fel, és 1992-ben megalakítottuk ezt a kft.-t. Múlt évben 180 millió forint volt az árbevételünk, 94-ben valamivel szerényebb, 160 millió forint árbevétellel számolunk. Az erőmű is biztosít számunkra munkát, de a kaposvári, ercsi cukorgyárban, Kazincbarcikán az erőműben végzünk felújítási munkálatokat, szereléseket. A FÁK országaival is keressük a kapcsolatot, de kevés pénzeszközzel rendelkeznek, ezért nem tudnak realizálódni az üzleteink. Fehér ruháját (nem) mossa, mossa A paksi hattyú végórái Kósza hírek terjengenek a városban: bezár a Patyolat, illetve a jogutódja. Azaz bezár, vagy nem zár be. S ha bezár, akkor ki mossa majd a város szennyesét? József Attila szavai jutnak eszembe, hogy „ment a padlásra, ment serényen” és hogy „a mosónők korán halnak”. Igen, ez a múlt, de a jelen civilizált világában, amikor szolgáltatások sora áll - kell(ene), hogy álljon - a lakosság rendelkezésére, megdöbbenve állunk egy olyan jelenség előtt, melynek nyomán tisztaságunk szenvedhet csorbát. Nevezhetnénk malőrnek a gép meghibásodását, de azt, hogy a helyreállítás, javítás hosszú hónapokat vesz igénybe, nehezebben tudjuk megemészteni. A mosás sosem volt kifejezetten jövedelmező Vizsgálat - nyomon követéssel Nyilvántartás van, munka nincs Az elhúzódó gazdasági recesszió következtében a tartós munkanélküliség egyre nagyobb tömegeket érint, mind többen kényszerülnek munkanélküli járadékra, illetve pályakezdő munkanélküli segélyre. A gondokat enyhítő foglalkoztatáspolitika alakításához szükség van arra, hogy a döntéshozóknak képük legyen arról a munkanélküli rétegről is, akik már kiestek a nyilvántartásból. Ennek érdekében Tolna megyében az elmúlt hetekben 901 volt munkanélküli kapott levelet az Országos Munkaügyi Központtól, amelyben rövid kérdőív kitöltésére kérték fel a címzetteket. Tavaly országosan 309 ezer, ebből Tolna megyében 8932 munkanélküli járadéka, illetve pályakezdő segélye járt le. Közülük országosan 156 ezer, a megyében pedig 4656 ember munkaerőpiaci státusáról eddig nem volt pontos információ. A vizsgálat kiterjedt azokra a 18 éven aluli fiatalokra is, akiknek korában nem volt munkaviszonyuk, illetve, akik csak nyolc általánost végeztek és eddig nem kaphattak segélyt. (Ez megyénkben 257 főt érint.) A mostani vizsgálat sikeressége azon múlik, hogy a címzettek milyen arányban küldik vissza a kitöltött kérdőíveket. H. M. foglalkozás. Lehetett állami vagy magán cég, a forgalom változó, az ár mindig emelkedő maradt. így volt ez nálunk is. A város nem szívesen volt gazdája a hattyú emblémáját viselő Patyolatnak, a pénz csak elfolyt a szennyes vízzel, a vasalt nadrágok könyvelése pedig túl sok energiát emésztett fel. Az eredmény: vállalkozóként mossák tovább a polgárok szennyesét, és nemcsak mossák, hanem tisztítják vegyileg is. Azaz hogy csak tisztítanák. Pont ez a bökkenő. Az évek múltával ugyanis senki és semmi nem lesz fiatalabb. Ez vonatkozik a gépekre is. Bár öreg ember nem vén ember, egy harmincéves, naponta használt vegytisztítót is kikezd az idő vasfoga. A gép rossz, alkatrész nincs, tisztítani való és méreg van. Évek óta ide hordta már a környék apraja-nagyja, faluja-városa a koszos holmit. Mit tegyen most? Ugrott a rövid határidő, a kevés fizetni való. Várhat a javított vagy új gépre, de utazhat is több kilométert az ismét felemelt árú benzinnel, és elmondhatja egy-egy ruhadarabnak: „drágám”. Elgondolkodtató: kinek az érdeke, kinek kell(ene) lépni? Azt is csiripelik a verebek, hogy megy a munka, csak lassacskán. Alkatrész-megrendelés, annak tervezése - mert ugye nem mai darabról van szó, ami már kissé kiment a divatból - és természetesen legyártása, s akkor a szállításról és szerelésről még nem is beszéltem. Bizonyára mindenki ismeri a jó magyar munkatempót. Akinek inge, az vegye már magára! Vagy van más megoldás? Végül is lenne, ha az ország harmadik legnagyobb költségvetésű kisvárosának lenne kétmillió forintja egy új, egy modern vegytisztítóra. De nincs. így marad a várakozás és közben mindannyian nézhetjük, hogy ki kinek a szenynyesét mossa. H. M.
