Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-24 / 18. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1994. június 24. Két nap, amely „megrengette” a várost Kevés város dicsekedhet Magyarországon azzal, hogy évről évre rangos zenészek találkozóhelye legyen, fiatalok százai zarándokoljanak oda, s hírül vigyék: az út és a fáradság nem volt hiábavaló. A Blues-rock fesztivál Pakson - amely gasztronómiai rendezvény is egyben - tovább öregbíti a város hírnevét. A tavalyi hagyományteremtés után az idén már több gyakorlattal, rutinnal rendezték meg a fesztivált. íme csak néhány név, amely fémjelez: Frenreisz Károly, Török Ádám, Deák Bili Gyula, Tátrai Tibor és Hobo, Földes László. A nagy nevek mellett meg kell említeni egy kisfiúét is, ifjabb Katona Tamásét, akit nagy valószínűséggel rövid pár éven belül sokan megismernek majd, akár a határon túl is. A kilencéves kisfiú a nagy zenekarba állva négy számot játszott a szólógitáron, kitűnő hangzásban és érzékkel. A tehetség ott állt a színpadon. Ritkán lát az ember ilyesmit. Mintegy fél év előkészítő munkája, és egy budapesti sajtótájékoztató előzte meg azt a nagyszabású rendezvényt, amelyet június 17-én és 18-án rendeztek meg Pakson: a Blues-rock gasztronómiai fesztivált. A főrendező, Gárdái György érdeme elsősorban, hogy a városba érkezett számos ismert művész és előadó, hogy emlékezetes műsort adjanak két napig a közönség és természetesen saját maguk örömére. Már az első napon a kora délutáni órákban gyülekeztek a fiatalok az Energetikai Szakközépiskola sportcsarnokában és a bejárat előtti téren, várva a meghirdetett fesztiválra: amely ugyan késett egy kicsit, de el nem maradt, s megérte a várakozást, hiszen mindjárt az első fellépő zenekar, a Herfli Davidson már nagy sikert aratott. Az együttes fellépése előtt azonban csapra verték az első söröshordót, amelyet szétosztottak a csinos felszolgáló leányok a közönség között, mindenki nagy örömére és a hoppon maradtak nagy bánatára. Már este volt, amikor Deák Bili Gyula és csapata lépett fel a színpadra. A „király” - ahogy sokan kiabálták - szinte pillanatok alatt extázisba hozta a közönséget, és mit is mondhatnánk: a papírforma jött csupán - Deák Bili és zenekara teljesítményét nem kell különösebben kommentálni. Ezt követőleg - kisebb szünet után - a RABB együttes következett - Török Adámék együttese -, az ismert hangzásokat változatlan lelkesedéssel fogadta a műfajt szerető közönség. Az élet azonban nemcsak a nagy csarnokban folyt, hiszen az ESZI-sportcsarnok más termei is a fesztivál céljait szolgálták: az előcsarnokban CD-lemezekből válogathattak az érdeklődők és a büfékben is nagy volt a forgalom. Éjjel közösen léptek fel a művészek: a tetőpontnak számító Jam Seisson - a zenészek együttes produkcióját hívják így - a műfaj legnagyobb élményét nyújtó produkciója. Az első napi buli reggel négy órakor zárult, és nem sok idejük maradt a rendezőknek a pihenésre, hiszen délelőtt tíz órakor kezdődött a halászléfőző-verseny, amelyre szintén sokan eljöttek, mert igazi, jó halászlét főzni: mindig nagy produkció. Ez legjobban az idén egy dusnoki testvérpárnak sikerült: Palotai Lászlónak és Jánosnak. De sok finomság is született, hiszen készült csukapörkölt juhtúrós galuskával, vagy a 3- helyezett, a paksi Laszlóczki József jóvoltából ugyancsak csukapörkölt, de túrós csuszával - s itt nem árt egy nehéz sóhaj: hiszen sokaknak nem jutott belőle egy szem sem. Ugyancsak színesítette a Népes tábor a halászléfőző-versenyben... ...és az első kóstoló Az első hordó sört csapolják: Bor Imre, Török Ádám, Gárdái György és egy vendég
