Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-10 / 16. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1994. június 10. A Magyar Rádió Napközben című műsorában Beszélgetés a szarkofág nélküli jövőért A Magyar Rádió délelőtti, a Kossuth adón elhangzó Napközben című műsorában a közelmúltban részletesen szó esett arról a paksi aktualitásról, amely az atomerőmű mindennapos gondját, a kiégett intőkazetták elhelyezését jelenti. Több olvasói kérés érkezett a szerkesztőséghez, hogy lapunk - amennyiben erre lehetőség mutatkozik - közölje a műsor szövegét. Tesszük ezt azért is, mert a paksiak közül is valószínűleg csak néhányan hallgathatták a műsort, ezért most a teljes szövegét - terjedelmi okok miatt - két részletben közreadjuk. A műsor első részét előző lapszámunkban olvashatták. Bor Imre:- Természetesen juthat az ember információhoz az atomerőműtől, mint beruházótól, juthat információhoz kormányszervektől, mondjuk ez ügyben az atomenergia bizottságtól, juthat információkhoz szakintézetektől, mint az Országos Sugáregészségügyi Intézettől, juthat információhoz környezetvédelmi mozgalmaktól. Én is megkerestem az energiaklubot ez ügyben, akik ebben a kérdésben megjelentek Pakson, azzal, hogyha bármi információjuk van, örülnék, hogyha megküldenek nekem, mint ahogy én is szívesen elküldöm nekik azokat az információkat, amik az én tudomásomra jutnak. Konkrét példát is említhetek. Felmerült az, hogy a mezőgazdasági termékek, amelyek a városban, a város környékén termelődnek, azoknak az értékesítésében problémát jelent az erőmű ittléte és különösen a tároló megépítése. Én megkerestem azt a két céget, amely a városban a legnagyobb mezőgazdasági termeléssel foglalkozik: a konzervgyárat és az egyik termelőszövetkezetet - amely jelentősen értékesít mezőgazdasági termékeket -, hogy a fennállásuk óta volt-e már olyan üzlet, ami amiatt esett volna kútba, hogy a vevő rájött arra, hogy itt van az erőmű. Mind a kettőre egybehangzóan azt válaszolták, írásban természetesen, hogy ilyen még nem fordult elő a működésük során. Ugyanilyen információnk volt, hogy értéktelenednek az ingatlanok Paks városában, mert hogy itt az erőmű. Utánanéztünk ingatlanforgalmi adatoknak Tolna megyében és azt tapasztaltuk, hogy nincs ilyen tendencia Pakson. Ugyanazok az árak vannak, talán időnként egy picit magasabbak is, mint a többi tolnai városban. Ércfalvi András rádióriporter:- Dobre László, a Szarkofág Nélküli Jövőért Egyesület elnöke. Feltételezem, azért ellenzik ennek a tárolónak a megépítését, mert úgy gondolják, hogy ez veszélyes. Dobre László:-Gyakorlatilag tizenkét éve nem hallottunk mást itt a környéken mint, hogy az atomerőmű és a közelsége mennyire biztos és az egészségre ártalmatlan. Az erőmű, a Villamosipari Tröszt és az önkormányzat minden eszközt megragad arra, hogy bebizonyítsa a Pakson és környékén élő embereknek, hogy az egészségre ártalmatlan. Ércfalvi András rádióriporter:- Az atomerőmű vagy a tároló? Dobre László:- Mind a kettő. Az erőmű itt van, tizenkét éve működik, ezt el kell fogadni, mert annak idején elfogadtuk. De mivelhogy itt akarják megépíteni a kiégett fűtőelem átmeneti tárolóját - gyakorlatilag a lakosság beleegyezése nélkül -, ezért emeltük fel a szavunkat és tiltakozunk a tároló megépítése ellen. Ércfalvi András:- A paksi nyugdíjasklub elnöke, Czetli Imre. Czetli Imre: -Jelenleg a résztvevők közül én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a kapavágástól a négyes blokk beindulásáig én ott vezető szerelőként dolgoztam. Most nyugdíjas vagyok öt éve, tehát ami ott történt, az általam ismert. És amikor a nyugdíjasklub elnöke lettem, akkor megkérdeztem a nyugdíjasokat, hogy ki járt az erőműben. Nem voltak. Na, én ezt megszerveztem. Kilencvenegy fővel kimentem az erőműbe. Azt akartam, hogy lássák, hallják és utána alkossanak véleményt. S már a látogatás napján születtek a vélemények. Az egyik hölgy így nyilatkozott: ha már eddig így éltünk ezzel a veszéllyel, amiből hasznunk is van, próbáljunk egy kicsit megbarátkozni azzal is, hogy biztonságban akarnak továbbra is velünk együtt élni, az erőművel a lakosság és az erőmű. Bízunk a szakemberekben és nem félünk az erőműtől. Tizenkét éve együtt élünk itt az erőművel, ami az üzemeltetést illeti - én a magam részéről és amit megállapítottunk - ezt így biztonságosnak tartom. Bizonyította az eddigi élet, hogy igenis az. Tudomásunk van arról, hogy nemzetközi atomenergia szakemberek vizsgálják mindig az erőmű biztonságát. Ott van az a kamera is, amit mindenkinek bemutattak, hogy a nemzetközi bizottságnak dolgozik az a kamera, tehát nemzetközileg is felügyelik. Erre én azt mondtam, hogy jobban örülünk annak, hogy ez a bizottság dolgozik, nem társadalmi bizottságok ellenőrzik, akik nem értenek hozzá. Úgy gondolom, hogy a - bohonyicei - a csehszlovák erőműtől legalább annyira kell félni, mint a paksitól, ha nem vigyáznának rá. Ha már itt van, már úgysem lehet áttelepíteni a Tisza másik felére. Mert azt mondják, vagy vigyék a Parlamenthez az erőművet, vagy azt mondják, hogy vigyék Békéscsabára. Ez irreális, ezt nem lehet. Ez ide van települve. Én még azt a szarkofág elnevezést is furcsának tartom, mert ez itt van. Itt is fog maradni. Nem lehet Paksról eltelepíteni sehova sem. Ha befejeződik az üzemelés akkor is itt marad Pakson. Ércfalvi András rádióriporter:-Mennyire lehet meggyőzni az embereket? Említette, hogy ön nem fizikus. Vannak emberek, akik ráadásul még nem is a vasas szakmában dolgoznak, tehát még csak nem is nagyon van közük a technikához. Nekik hogyan lehet bebizonyítani azt, hogy megfelelő? Czetli Imre: - Én minden olyan embert - elnézést a kifejezésért, minden „betoji” embert -, aki így vélekedik, kivinném az erőműbe. Van rá lehetőség. Műsorvezető:- Dobre Lászlóval, a Szarkofág Nélküli Jövőért Egyesület elnökével folytatjuk az iménti gondolatsort, a kérdés akkor és ott hangzik már el. Hogyan lehet megkérdezni a lakosságot? Dobre László:-Ahogy például nem akarom azt mondani, ahogy mi csináltuk. Egy fórumot kellett volna összehívni a polgármesternek, a testületi tagoknak. Gyakorlatilag az atomerőmű részéről a korrekt tájékoztatás megtörtént. Ők tájékoztatták a lakosságot országos, helyi - mindenféle - médiákon keresztül, hogy ide akarnak építeni egy átmeneti tárolót. Erre az önkormányzat elkezdett tárgyalásba bocsátkozni az erőművel, hogy mennyi pénzért engedi megépíteni a kiégett fűtőelem-tárolót. Megkérdeztem a polgármestert, mint egyéni választópolgár, hogy hogyan meri ezt megcsinálni, az emberek beleegyezése nélkül elkezdeni, tárgyalásba bocsátkozni az Atomerőmű Rt.-vel, a Villamosipari Tröszttel, hogy ideépítsék meg az átmeneti tárolót? Mondtam neki, hogy ez így nem jó, kérek egy időpontot egy tárgyalásra. Akkor legyen az atomerőmű részéről jelen Kováts Balázs, az Atomerőmű Rt. tájékoztatási osztályvezetője. Ott is volt. Elbeszélgettünk négy óra hosszán keresztül. Az erőmű mondta az ő részét, a polgármesteri hivatal mondta az ő részét, a lakosság nevében mondtam a mi részünket Mondtam, hogy ez így nem jó, tessék a lakosság véleményét kikérni, hogy egy ilyen országot, fél országot érintő ügyben döntsön a polgármesteri hivatal. Erre ők nem volt hajlandók. Ércfalvi András rádióriporter:-Milyen szakmai érveik vannak? Honnan gondolják azt, hogy az atomerőmű nem veszélyes az itt élőkre, az átmeneti tároló pedig veszélyes az itt élőkre? Hiszen azt mondta, hogy az erőmű korrekt tájékoztatást adott. Az erőmű tájékoztatása szerint a tároló nem veszélyes. Dobre László:- Gyakorlatilag ez nincs bebizonyítva a világon, hogy az erőmű veszélyes vagy nem veszélyes. Ércfalvi András rádióriporter:-Azt mondta az előbb, hogy azt már elfogadták. Dobre László:- Igen. Kénytelenek voltunk elfogadni, mert a múlt rendszernek volt egy olyan döntése, hogy ide kell Paksra építeni az atomerőművet. Gyakorlatilag ez itt Pakson köztudott, hogy az orosz, az akkori szovjet ember kijött a partra, száraz volt a lába: ide kell építeni az atomerőművet Ez tény. Gyakorlatilag most rendszerváltozás van, demokrácia van. A demokráciánkban van egy olyan alkotmányos jogunk, hogy eldöntsük, hogy veszélyeshulladék-tárolót ide építsenek, vagy ne
