Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-04-06 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1994. április 6. Tallózás a hazai lapokból A közelmúltban az országos sajtóban megjelent paksi vonatkozású írásokból adunk válogatást. Népszava „Atomháború a Fideszben’ címmel közöl egy érdekes ellentétről szóló írást a Népszava. Mint az a cikkből kiderül: a Fideszben helye van a vitáknak. A vita pedig, arról szól, hogy vajon igaz-e, hogy az atomlobby zsarolja a kormányt. Legalábbis így kezdődött, amikor a Fideszben ezzel az állítással hozakodtak elő. De van nézeteltérés másban is. A Fidesz paksi képviselőjelöltje, dr. Rónaky József, „feljelentette” pártja kampányfőnökénél a párt környezetvédelmi kabinetjének elnökét, a főváros II. kerületében egyéni képviselőként induló Illés Zoltánt. Dr. Rónaky József, aki a paksi atomerőmű balesetelhárításai foglalkozó vezetője, lapunk kérdésére elmondta: a Fidesz zöld lobbyja megalapozatlan állításokat tett közzé az év elején az erőműről. Ezek közt szerepelt: indokolatlan egy tervezett nukleáris fűtőelemtároló megépítése. A kampányfőnökhöz intézett levelében kérte: intsék a zöldeket arra, hogy tájékozódjanak, mielőtt beszélnek. Rónaky nem ért egyet a Fidesz legutóbbi kongresszusán elfogadott programjának az energiatermelésre vonatkozó több szakaszával. A Fidesz szerint elegendő a hazánkban megtermelt villamos energia, így új alaperőműre, tehát atomerőműre sincs szükség. Rónaky úgy véli: az iparnak hamarosan sokkal több energiára lesz szüksége, s ezért támogatja egy ilyen erőmű megépítését.- Nem szeretném az atomerőmű kérdését a kampányom részévé tenni - mondja -, de ha valaki rákérdez, elmondom a véleményemet. A megalapozatlan állítások könnyen elfordíthatják tőlem az erőműben dolgozó sza vazóimat. Dr. Rónaky József, aki nem tagja a Fidesznek, parlamentbe jutása esetén is saját véleményét akarja képviselni ebben az ügyben. Mint mondja, a pártelnök, Orbán Viktor kijelentette: a Fidesz olyan párt, ahol helye van a vitáknak. A képviselőjelölt pedig úgy gondolja, az ő szavának legalább olyan súlya lesz a Fidesz kormányzati szerepvállalása esetén az energiaprogram megvalósításában, mint a pártban lévő zöldeknek. Illés Zoltán egyelőre nem kívánt reagálni a paksi jelölt akciójára. A Fidesz zöldjei a közelmúltban választ kaptak az Országos Atomenergia Bizottságnak feltett, az új atomerőmű megépítését, egy esetleges paksi balesetre kötött biztosítás nagyságát firtató kérdéseikre. Ám a választ hiányosnak tartják. Előfordulhat, hogy polgári peres úton próbálkoznak hozzáférni a közérdekű adatokhoz. Élet és Irodalom A paksi ember címmel ír az Élet és Irodalom hasábjain Megy esi Gusztáv, ismert publicista. Minden reggel arra ébred az ország, hogy Pakson van a leghidegebb. Ma reggel is bemondta a rádió, hogy Győr az ország legmelegebb pontja, Paks viszont a leghidegebb, mínusz kilenc Celsius-fokot mértek. Ezt sohasem értettem. Magam gyakran elidőzöm Pakson, közvetlenül a Duna mellett, az ófalu szélén, családi teendők szólítanak ide. Egyszer disznót ölünk, egyszer fát hordunk. Hajnalban csakugyan hideg van. Mikor az ember sötétben felkel és várja a teherautót, hogy viszik majd fáért, akaratlanul is kicsusszan a száján, hogy cudar hideg van. Ezen a paksiak sohasem sértődnek meg. Mindig is csodákoztam végtelen türelmükön, hiszen végül is hírbe vannak hozva, ráadásul alaptalanul. Éppen a paksiaktól tudom ugyanis, hogy Paks nem azért leghidegebb városa az országnak, mert ténylegesen itt van a legnagyobb hideg, hanem mert itt mérik a leghidegebbet. Minden a mérésen múlik. Még a pesti ember is pontosan tudja, nem mindegy az, hogy a Skála Metrónál olvassa-e le a hőmérő állását vagy a külső Váci úton, a Gugger-hegyet nem is említve. Pakson olyan helyen, mégpediglen egy dombon mérik a hőfokot, amely nem is a városban van. Mondhatnám tehát, hogy a paksi ember béketűrése egyszerűen példátlan. Tudja, hogy nem a leghidegebb város lakója, kizárólag a mérés áldozata, mégsem protestál. Itt még nem volt felwv nulás, polgári engedetlenségi mozgalom a meteorológusok ellen. Meglehet, belenyugodtak a sorsukba. A paksi ember, minthogy évtizedek óta a rettenet városaként szerepel lakóhelye a meteorológiai hírekben, szép lassan elfogadta ezt a tényt. Magam is tapasztaltam. Midőn egy különösen szeles, szélfúvásos hajnalon vártam a teherautót az udvaron, és minden ízemben reszkettem, azt találtam mondani, hogy ilyen nincs, ezt már nem lehet túlélni. Ehhez képest fél óra múlva kifejezetten jólesett, forró teaként hatott rám a rádióbemondó meleg szava, miszerint itt van a leghidegebb. Hallani véltem, hogy azt is bemondja, nemhogy Paks, de ez az udvar a legfagyosabb pontja a világnak, ahová engem állítottak. Ez büszkeséggel töltött el. S megvallom, némileg önelégültté is tett, lám, állom a kihívást, nem omlok öszsze, nem fog ki rajtam az Isten hidege; később úgy kellett rám szólni, most már hordjam én is a fát. Okoskodni nem lehet. Olyan paksi embert még nem láttam, aki morogva járt-kelt volna az udvarban, mondván, ez már tényleg sok, amit itt összevissza hazudoznak, hát nem is nálunk van a leghidegebb, hanem Szepetneken vagy Akasztón. Céltalan is volna az efféle morgolódás, hiszen honnan is tudná a paksi ember, hogy milyen idő van az ország többi pontján. Nem bírja lemérni, mire meg Szepetnekre vagy Akasztóra érne, hogy saját hőmérőjével derítse ki az igazságot, pont felengedne az idő. Megállapítható tehát, hogy a paksi ember mindent kénytelen elhinni, amit mondanak neki, mert nem tud összehasonlítani. Számára Paks a világ közepe, a műholdfelvételeken is kizárólag Paksot keresi, a hálótérkép vonalairól azt hiszi, hogy a vízszintes az a kisköz, az origó meg a szemközti jegenye, amit jó volna már kivágni. Ám ha, teszem azt, a rádió minden reggel azt mondaná be, hogy Paks az ország legmelegebb, legkellemesebb helye,
