Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-07-14 / 14. szám

PAKSI HÍRNÖK 2 1993. július 14. ARANYMISE „Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep estéjén” - énekelte a nép, amely zsúfolásig megtöltötte a Jézus Szíve templom padsorait jú­nius 20-án este, amikor Isgum Jó­zsef tiszteletbeli esperes, plébános pappá szentelésének 50. évfordu­lójára emlékezett A jubiláns a következő szavakkal kezdte a szentmisét: „Nem ünne­pelni jöttünk, hanem hálát adni Is­tennek.” Az olvasmány és a szentlecke el­hangzása után Telkes József szed­­resi esperes plébános - Isgum Jó­zsef szintén jubiláns pap- és sorstár­sa mondta el az evangéliumot és az ünnepi prédikációt Megemléke­zett arról az 1943-as június 20-i napról, amikor a két fiatal pap, tele reménységgel a püspök áldását vette. „A nyilas idők rémuralmától megmenekülve megkönnyebbül­ve sóhajtottunk fel. De olyan negy­ven év következett, ami kegyetlen­ségében minden képzeletünket fe­lülmúlta.” Szólt a szolgatárs ke­mény jelleméről, határozottságá­ról, Istenhez való feltétlen és töret­len hűségéről, melyet nem tagadott meg a legnehezebb időkben sem. Méltatta azt a munkát amely „nem szerep, nem szereplés csak, hanem hivatás”; a keresztelés, a házasság megáldása, a haldokló vigasztalá­sa, a keresztény közösség összetar­tása. A prédikáció után dr. Széchenyi Attila alpolgármester a város pol­gárai, Pálmai Klára igazgató a Ba­log Antal Katolikus Iskola tanárai, tanulói és a szülők, Pach János az egyházközség vezetősége nevé­ben, a Rózsafüzér Társulat kis vers­sel köszöntötte a plébánost Az evangélikus egyház nevében dr. Sólyom Károly nyugalmazott püspökhelyettes, esperes üdvözölte paptársát a Hegyi Beszéd egy részle­tét elmondva, Kőváry László refor­mátus lelkész Jeremiás prófétát idéz­ve köszöntötte Isgum Józsefet aki könnyekig meghatva kezdte beszé­dét: „Hogy hogyan ébredt bennem a vágy, hogy pap legyek, azt nem tu­dom, csak azt tudom, hogy utam az oltárhoz vezetett” Kérte a megje­lent vendégeket és híveket hogy mindig ilyen sokan maradjanak mellette és imádkozzanak érte. A Munkáskórus közreműködé­se tette ünnepivé a szentmisét melynek végén Telkes József espe­res felolvasta Mayer Mihály püs­pök köszöntő levelét A szentmise Beszélgetés Isgum József plébánossal- Plébános úr! Elöljáróban mondjon né­hány szót gyermekkoráról, szüleiről!- Szüleim halászok voltak. A tolnai Duna nagyanyámnak és társainak a tulajdona volt A kalocsai érseki uradalomtól a bajai hídig halá­szati bérlettel rendelkeztek. Tolnán nevelked­tem a Duna mellett, azért szeretek Pakson is. (Ha kinézek az ablakon, látom a vizet) Gyer­mekkoromban szerettem a futballt az úszást a vízipólót ’45-ben elvettek tőlünk mindent Ami­lyen jól éltünk a háború előtt, olyan keserves lett az életünk a háború után. Szüleim egy ideig még benne voltak a halászatban, aztán apámat kitették. Az öcsém tanult Amikor ő diplomát szerzett, állásba ment és ő tartotta el szüleinket A tolnai Fémtömegcikk Ktsz. főkönyvelője volt most Szekszárdon adóügyekkel foglalkozik.- Kik voltak a plébános úr ifjúkori esz­ményképei?- Sárosi, Túrái, Korányi II., Toldi, Kalmár, ők annak idején jól futballoztak..- Hogyan lett pap?- Hivatásom nem egyszerre alakult ki, hanem fokozatosan. És az Isten úgy irányította sorsomat hogy nem tehettem mást minthogy pap legyek. ’38-ban kerültem Pécsre a szemináriumba; tizen­öten jelentkeztünk. Akkor visszagondolva az éle­temre azt mondtam: ennek így kellett lenni! Soha nem gondoltam arra, hogy én más is lehetnék. Családról nősülésről nem ábrándoztam. 1943- ban szenteltek fel, a tizenötből hetünket- Aranymiséjén - visszaemlékezve a ne­héz évekre - azt mondta, hogy a Donnál sokkal nehezebb volt- Én nem mondhatom, hogy ’45-től milyen megpróbáltatásokban volt részem, mert akik a Donnál harcoltak és akiket fogságba vittek, azoknak sokkal keményebb életük volt Felszen­telésem után Németkérre kerültem két évre, az­tán Püspöklakon töltöttem nyolc hónapot majd Hosszúhetény következett Innen Nagydorogra helyeztek, utána Kétyen voltam két hónapig, majd Faddon két évig. Faddról Pécs külvárosá­ba mentem, azután Bonyhádra kerültem öt év­re. Innen Püspökpusztára tettek, a Bácskába, itt hat és fél évig voltam, majd Paksra helyeztek hit­oktatónak, ’70-ben Németkérre kerültem, húsz évig voltam ott pélbános. Két évvel ezelőtt jöt­tem Paksra. Igen nehéz évek voltak, amikor pap lettem. ’56-ban Püspökpusztán voltam és láttam, hogy megy a nép külföldre éjjel-nappal, mint a pro­­cesszió, úgy indult meg. Azt mondtam magam­ban: szegény magyar nép menekül innen, vajon ki marad itthon? Később láttam, hogy az embe­rek mennyire a pénznek a rabjai, mennyire nem számít nekik az Isten. Láttam, hogy mennyire ke­vés a magyarok között a kiművelt emberfő, amit Széchenyi olyannyira forszírozott A mostani vi­lágban, amikor minden fordul, minden forrong, amikor állást kellene foglalni, akkor látszik, mennyire hiányoznak a kiművelt emberfők. Az emberek nem veszik észre, hogy az ő hozzájáru­lásuk nélkül Magyarországból nem lesz semmi.- Hogyan érzékelte az állam és az egy­ház kapcsolatának változásait?- Tizennégy éves koromban olvastam Mauri­ce Paleoloque könyvét az orosz forradalomról. Abban megírta a kommunista taktikát Olvas­tam Osszendovszki kétkötetes könyvét Lenin­ről. Engem nem ért váratlanul, ami bekövetke­zett Soha egy pillanatig sem hittem nekik. Ne­vettem azokon az egyházi elöljárókon, akik azt gondolták, hogy a kommunizmussal egyezség­re lehet jutni. Abban vagy „dobzse” van, vagy az ember hallgat vagy fejbevágják.- Tavaly, a Hírnök május 20-i számá­ban, a volt egyházi tulajdonú ingatlanok vagyonügyének rendezése előtt közöltük a plébános úrral készített kisinterjút Azóta hosszú viták után Pakson is eldőlt: meg­kezdi működését a katolikus iskola.- Harcolni kellett az iskoláért, a hittanért Nem lehet megállni. Nagyon örülünk, hogy el­kezdhetjük a tanítást Szeretnénk felújítani a Mária-lányok tevékenységét és a tanulók isko­lán kívüli, keresztény szellemű neveléséta Szív­gárda keretében.- Mi a jelmondata?- Azt mondtam ma délelőtt a tévéseknek: Mindent az Isten nagyobb dicsőségére! Ha sza­bad ezt kiegészítenem: Úgy élj, hogy nyugodtan odaállj minden pillanatban Isten ítélőszéke elé!- Úgy tudom, Bacsmai László káplán Szekszárdra távozik. Legyen szíves bemu­tatni az új káplánt- Bacsmai tisztelendő úr szorgalmasan dol­gozott, különösen a gyerekekkel szeretettfoglal­­kozni. A püspök úr minden második-harmadik évben szokta cserélni a káplánokat Ebbe a szó­rásba esett ő is. Szekszárdra, a belvárosi plébá­niára kerüL ahol igen sok dolga lesz. Az új paksi káplánt Simon Istvánnak hívják, nagybányai születésű. Pécsett végzett, június 19-én szentel­ték föl.- Köszönöm a beszélgetést és jó egészsé­get kívánok. GUTÁI ISTVÁN Isgum József áldásával, a pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget J. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom