Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-14 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1993. július 14. ARANYMISE „Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep estéjén” - énekelte a nép, amely zsúfolásig megtöltötte a Jézus Szíve templom padsorait június 20-án este, amikor Isgum József tiszteletbeli esperes, plébános pappá szentelésének 50. évfordulójára emlékezett A jubiláns a következő szavakkal kezdte a szentmisét: „Nem ünnepelni jöttünk, hanem hálát adni Istennek.” Az olvasmány és a szentlecke elhangzása után Telkes József szedresi esperes plébános - Isgum József szintén jubiláns pap- és sorstársa mondta el az evangéliumot és az ünnepi prédikációt Megemlékezett arról az 1943-as június 20-i napról, amikor a két fiatal pap, tele reménységgel a püspök áldását vette. „A nyilas idők rémuralmától megmenekülve megkönnyebbülve sóhajtottunk fel. De olyan negyven év következett, ami kegyetlenségében minden képzeletünket felülmúlta.” Szólt a szolgatárs kemény jelleméről, határozottságáról, Istenhez való feltétlen és töretlen hűségéről, melyet nem tagadott meg a legnehezebb időkben sem. Méltatta azt a munkát amely „nem szerep, nem szereplés csak, hanem hivatás”; a keresztelés, a házasság megáldása, a haldokló vigasztalása, a keresztény közösség összetartása. A prédikáció után dr. Széchenyi Attila alpolgármester a város polgárai, Pálmai Klára igazgató a Balog Antal Katolikus Iskola tanárai, tanulói és a szülők, Pach János az egyházközség vezetősége nevében, a Rózsafüzér Társulat kis verssel köszöntötte a plébánost Az evangélikus egyház nevében dr. Sólyom Károly nyugalmazott püspökhelyettes, esperes üdvözölte paptársát a Hegyi Beszéd egy részletét elmondva, Kőváry László református lelkész Jeremiás prófétát idézve köszöntötte Isgum Józsefet aki könnyekig meghatva kezdte beszédét: „Hogy hogyan ébredt bennem a vágy, hogy pap legyek, azt nem tudom, csak azt tudom, hogy utam az oltárhoz vezetett” Kérte a megjelent vendégeket és híveket hogy mindig ilyen sokan maradjanak mellette és imádkozzanak érte. A Munkáskórus közreműködése tette ünnepivé a szentmisét melynek végén Telkes József esperes felolvasta Mayer Mihály püspök köszöntő levelét A szentmise Beszélgetés Isgum József plébánossal- Plébános úr! Elöljáróban mondjon néhány szót gyermekkoráról, szüleiről!- Szüleim halászok voltak. A tolnai Duna nagyanyámnak és társainak a tulajdona volt A kalocsai érseki uradalomtól a bajai hídig halászati bérlettel rendelkeztek. Tolnán nevelkedtem a Duna mellett, azért szeretek Pakson is. (Ha kinézek az ablakon, látom a vizet) Gyermekkoromban szerettem a futballt az úszást a vízipólót ’45-ben elvettek tőlünk mindent Amilyen jól éltünk a háború előtt, olyan keserves lett az életünk a háború után. Szüleim egy ideig még benne voltak a halászatban, aztán apámat kitették. Az öcsém tanult Amikor ő diplomát szerzett, állásba ment és ő tartotta el szüleinket A tolnai Fémtömegcikk Ktsz. főkönyvelője volt most Szekszárdon adóügyekkel foglalkozik.- Kik voltak a plébános úr ifjúkori eszményképei?- Sárosi, Túrái, Korányi II., Toldi, Kalmár, ők annak idején jól futballoztak..- Hogyan lett pap?- Hivatásom nem egyszerre alakult ki, hanem fokozatosan. És az Isten úgy irányította sorsomat hogy nem tehettem mást minthogy pap legyek. ’38-ban kerültem Pécsre a szemináriumba; tizenöten jelentkeztünk. Akkor visszagondolva az életemre azt mondtam: ennek így kellett lenni! Soha nem gondoltam arra, hogy én más is lehetnék. Családról nősülésről nem ábrándoztam. 1943- ban szenteltek fel, a tizenötből hetünket- Aranymiséjén - visszaemlékezve a nehéz évekre - azt mondta, hogy a Donnál sokkal nehezebb volt- Én nem mondhatom, hogy ’45-től milyen megpróbáltatásokban volt részem, mert akik a Donnál harcoltak és akiket fogságba vittek, azoknak sokkal keményebb életük volt Felszentelésem után Németkérre kerültem két évre, aztán Püspöklakon töltöttem nyolc hónapot majd Hosszúhetény következett Innen Nagydorogra helyeztek, utána Kétyen voltam két hónapig, majd Faddon két évig. Faddról Pécs külvárosába mentem, azután Bonyhádra kerültem öt évre. Innen Püspökpusztára tettek, a Bácskába, itt hat és fél évig voltam, majd Paksra helyeztek hitoktatónak, ’70-ben Németkérre kerültem, húsz évig voltam ott pélbános. Két évvel ezelőtt jöttem Paksra. Igen nehéz évek voltak, amikor pap lettem. ’56-ban Püspökpusztán voltam és láttam, hogy megy a nép külföldre éjjel-nappal, mint a processzió, úgy indult meg. Azt mondtam magamban: szegény magyar nép menekül innen, vajon ki marad itthon? Később láttam, hogy az emberek mennyire a pénznek a rabjai, mennyire nem számít nekik az Isten. Láttam, hogy mennyire kevés a magyarok között a kiművelt emberfő, amit Széchenyi olyannyira forszírozott A mostani világban, amikor minden fordul, minden forrong, amikor állást kellene foglalni, akkor látszik, mennyire hiányoznak a kiművelt emberfők. Az emberek nem veszik észre, hogy az ő hozzájárulásuk nélkül Magyarországból nem lesz semmi.- Hogyan érzékelte az állam és az egyház kapcsolatának változásait?- Tizennégy éves koromban olvastam Maurice Paleoloque könyvét az orosz forradalomról. Abban megírta a kommunista taktikát Olvastam Osszendovszki kétkötetes könyvét Leninről. Engem nem ért váratlanul, ami bekövetkezett Soha egy pillanatig sem hittem nekik. Nevettem azokon az egyházi elöljárókon, akik azt gondolták, hogy a kommunizmussal egyezségre lehet jutni. Abban vagy „dobzse” van, vagy az ember hallgat vagy fejbevágják.- Tavaly, a Hírnök május 20-i számában, a volt egyházi tulajdonú ingatlanok vagyonügyének rendezése előtt közöltük a plébános úrral készített kisinterjút Azóta hosszú viták után Pakson is eldőlt: megkezdi működését a katolikus iskola.- Harcolni kellett az iskoláért, a hittanért Nem lehet megállni. Nagyon örülünk, hogy elkezdhetjük a tanítást Szeretnénk felújítani a Mária-lányok tevékenységét és a tanulók iskolán kívüli, keresztény szellemű neveléséta Szívgárda keretében.- Mi a jelmondata?- Azt mondtam ma délelőtt a tévéseknek: Mindent az Isten nagyobb dicsőségére! Ha szabad ezt kiegészítenem: Úgy élj, hogy nyugodtan odaállj minden pillanatban Isten ítélőszéke elé!- Úgy tudom, Bacsmai László káplán Szekszárdra távozik. Legyen szíves bemutatni az új káplánt- Bacsmai tisztelendő úr szorgalmasan dolgozott, különösen a gyerekekkel szeretettfoglalkozni. A püspök úr minden második-harmadik évben szokta cserélni a káplánokat Ebbe a szórásba esett ő is. Szekszárdra, a belvárosi plébániára kerüL ahol igen sok dolga lesz. Az új paksi káplánt Simon Istvánnak hívják, nagybányai születésű. Pécsett végzett, június 19-én szentelték föl.- Köszönöm a beszélgetést és jó egészséget kívánok. GUTÁI ISTVÁN Isgum József áldásával, a pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget J. A.
