Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-14 / 14. szám
1993. július 14. 3 PAKSI HÍRNÖK Paks innen a legszebb Gosztonyi János bácsival otthonában; a Gárdonyi Géza utcában beszélgetek. János bácsi nyugdíjas építőművész, aki többek közt Paks nagyközség első 10 éves általános rendezési tér* vét dolgozta ki és a törpevízmű is az ő tervei alapján készült 1988. november 3-án is javarészt neki köszönhetően adták át a városnak a Gárdonyi Kilátóparkot- Kik segítették ebben János bácsit?- Sokan, nagyon sokan. A tervek Tóth Lajosné kertészmérnök és az én ötleteim alapján készültek, de az egész utca, környék összefogott Valaha itt nagyon meredek, bozótos partoldal volt Ráadásul sokan szemétlerakóhelynek nézték. Volt mit tennünk. Aztán kerítés helyett inkább élősövényt ültettünk. Nem bántuk meg. A vizet is idevezettük, így rendszeresen lehet locsolni a növényzetet Vízelvezető árok is van. Szerencsénkre Kováts Balázs épp akkor építkezett, s a partoldalt az általa hozatott földdel töltöttük föl.- összesen mennyi idő alatt nyerte el a jelenlegi formáját a park?- Két évig dolgoztunk rajta. „Tiszta időben a Mecsekig is látni” Az alsó Duna-kanyar Eső utáni szép időben még a Mecseket is lehet látni, s az egyetlen hely, ahol egész Paks látható, ezért is innen legszebb a város. Más városból, vagy külföldről, ha jönnek vendégek, először ide jönnek föl. Nagy híve ennek alpolgármesterünk, dr. Széchenyi Attila és Szinger Ferenc is. (Ottjártamkor éppen Molnár Klára doktornő vezetett egy orvoscsoportot - szerk.) Ha valamit tanácsolhatnék azoknak, akik autóbusszal látogatnak el hozzánk, kérem őket hogy a buszt hagyják az utca előtt, mert aki egészen följön, az nagyon nehezen tud megfordulni. Egy tiltó táblát nem ártana tenni az utca elé, természetesen elsősorban a vendégek és a park érdekében. QLÁH zoltan Kutya egy ügy A gyanútlan teremtés csak meggyet szedni indult az Öreghegy tetejére, a szőlőbe. Ám mivel az utat egyedül és gyalog nem ismerte jól, kissé eltévedt Ez - némi iróniával szólva - majdhogynem az életébe került A szóban forgó helyes útirány az Arany János utca lett volna, ehelyetta szerencsétlen a még soha nem látott Gárdonyi (zsák ) utcát vette célba. Kicsit furcsa volt ugyan a környék, egyetlen ismerős házat sem látott, s a zsákutca jelzés is gyanúsnak hatott 0 mégis rálépett az ismeretlen felségterületre. Csodálatos látvány tárult a szeme elé; a még soha nem látott úgynevezett Gárdonyi Kilátó igényesen vágott gyepétől, a megpihenést szolgáló padoktól, és főleg a Duna uralta paksi látkép fenségességétől ámulva szinte nem is hallotta, szinte észre sem vette az utca kutyalakóinak tüntető ugatását: „Ki az idegennel!” Egy idő után, mikor már egyre határozottabb volt az „urak” követelése, kénytelen volt felfigyelni a felszólításra, amely távozást sürgetett Hát jó - gondolta az idegen, nem fontos nekem épp ezen a véletlenül fölfedezett szép helyen gyönyörködnöm. Én akár el is mehetek... No, a dolog nem volt olyan egyszerű mint képzelte. Mer': amint éppen megindult, hogy elhagyja az utcát, félelmetes, egyre közeledő ugatásra, s megfordulva egy hatalmas kuvasz támadó rohanására lett figyelmes. Egyetlen kosárkája volt fegyvere, amelyet jobbnak látott nem használni, mivel nem óhajtotta kihívni az amúgy is dühös állat még nagyobb haragját Úgy tett ezért, mintha semmi nem lenne természetesebb, mint egy felbőszült kuvasz ide-oda ugrálása és fogvicsorgatása között közlekedni. A meggyszedő kosár egyik remegő kézből a másikba került de sem támadáshoz, sem aktív védekezéshez eszközül nem szolgált Az állat néhány centi híján az „Áldozat’ combjáéba” ugatott, akinek a szíve minden túlzás nélkül a torkában vert Mire a kétszer - noha nem közkívánatra - ismételt támadás véget ért, a szegény teremtés épp kijutott az utcából, higgadtan lépkedve, csupán attól félve, hogy lába összecsuklik a gyöngeségtől. Megúszta... - ez egyszer. Az utca üres volt kora reggel, sehol egy lélek. Sehol egy szigorú gazda, aki rendreutasította volna jószágát De kérdi ő: ha mit sem sejtő látogatótársai a szép Gárdonyi Kilátóra tévednek, netán határozott szándékkal egy-egy vendéget odainvitálnának, vajon mi a garancia, hogy egy alkalommal nem roncsokban távozik-e (jobb esetben!) a kedves-kedvenc kutyák vagy inkább a gazdák jóvoltából? Javaslata: a már amúgy is túl hosszú pórázra engedett ebek máshol éljék ki agresszív hajlamaikat, ne mindenki által látogatható területeken. Ha mindenképp meg kell harapniuk valakit, kezdjék a gazdin, akinek akkor talán elege lesz az édes kis Pedigree Pal-kutyuskákból, s talán jobban képes lesz odafigyelni az emberekre a kedvenckék ellenében, de legalábbis őket egy körrel előzve. Zárszó: a történet szereplője mellesleg állatbarát, a szó nemes és nem torz értelmében. harmat
