Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-16 / 26. szám
AKSI HÍRNÖK 8 1992. december 16. Kchidai Deák Ferenc paksi emlékei (1850-1874) A nagy államférfi, a haza bölcse a Zala megyei Söjtörön született 1803. október 17-én, meghalt Pesten, 1876. január 28-án. Mély elméjével és higgadt gondolkodásával az 1832-1836-i pozsonyi országgyűlésen vonta magára először a figyelmeta 30 éves fiatal jogász, ahová Antal bátyja helyett küldte el megyéje. Az első jelentősebb közéleti szerepe az 1839/40-i országgyűlésen adódott, ahol mint az ellenzéknek már általánosan elismert vezére, mérsékletével középhelyet foglalt el Széchenyi és Kossuth álláspontja közt. 1848 áprilisában Batthyány kabinetjében az igazságügyi tárcát vállalta el. A kormányban a miniszterelnök közvetítő és csillapító szerepét támogatta a dinasztia és a magyar nemzet között kialakult harcban. A kiegyezés híve lévén Batthyányi elkísérte Bécsbe is az V. Ferdinánddal való tárgyalásra, de sem akkor, sem a decemberi békedeputációban a kamarillával szemben nem sikerült álláspontját érvényesíteni. A szabadságharc alatt visszavonult, majd eladva birtokait, 1850- ben Pestre költözött Ezután, ha tehette, kevés szabadidejét Pakson töltötte, nővére, Jozefa leányának, Katalinnak és unokáinak társaságában. Pesti szállóbeli lakása pedig az új politikai irány híveinek találkozója lett 1861-ben, mint a felirati párt vezére, klasszikus becsű beszédekben utasította vissza az októberi diplomát A kiegyezést segítette az 1865-i húsvéti cikkével, mely a Pesti Naplóban jelent meg. Az 1865/68-i országgyűlésen, a 67 főből álló kiegyezési bizottság az ő eszméi szerint dolgozta ki az 1867: XII. tc-t, a dualizmus alaptörvényét Politikájának nagy sikere volt a második felelős minisztérium felállítása is, Andrássy elnökletével, valamint a király megkoronázása 1867. június 8-án. Az állam és az egyház szétválasztásának, a kötelező polgári házasság bevezetésének szükségességéről tartott 1873. június 23-i képviselőházi felszólalását követő tapsvihar utolsó nyilvános szereplését jutalm'azta. Mint a modern Magyarország egyik megalapítóját páratlan tekintély övezte, hisz 52 vármegye választotta táblabírájává. Temetésére Kossuth is küldött cipruságat Emlékére 1887-ben Pesten a Duna partján szobrot emeltek az utódok, sírja fölé pedig hatalmas mauzóleumot Gondolom, ennyit minden paksi honfitársam tud Deák Ferencről, na meg hogy utcát neveztek el róla, legújabban a volt községi iskolát Még megvan kedvelt présháza és az árkádos kúria az emléktáblájával. Ennél azonban ő sokkal mélyebb gyökeret vert városunkban. Ezt mutatom be, számos hiteles forrásból idézve. A kehidai Deák család, Zala megye egyik köznemesi családja, mely kiemelkedő közéleti tevékenységet folytatott megyéjében, Pakson is volt közbirtokos Jozefa révén. A könnyebb megértés végett ismertetem a leszármazási táblázatot. József /latrán Katalin/ György József Katalin Teréz Mihály Gábor Károly Lajos Szidónia Péter /Zajgár Zsuzsanna/ Gábor /Hertelendy Anna/ n Ferenc /Sibrilc Antal alispán Jozefa /Nemeskéri Kiss Józsefné/ Erzsébet/ Klára /Qsterhuber Józsefné/ Ferenc a haza bölcse Katalin Klára.Mária /Szeniczey Eerencné/ /sz. 1844-ben/ i---------------1-------------------------------------------------------------[------------------------------1 Ödön Jozefa Cecilia Stefánia Friderika Ákos Géza /Daróczy Taraásné/ Közülük Deák Jozefa (nemeskéri Kissné) a paksi római katolikus Kálvária temetőben, Daróczy Tamás ugyanott, Szeniczey Ferenc és Géza a paksi evangélikus temetőben nyugszik. A katolikus plébániahivatal anyakönyveiben három bejegyzés szerepel a Deák-família tagjairól. Deák Ferenc, Szeniczey Cecíliánál, aki 1842. november 10-én született, keresztapaként szerepel. Deák Klára (Osterhuber Józsefné) nemeskéri Kiss Klára, Mária keresztanyja volt, aki 1844-ben született Deák Jozefa (nemeskéri Kiss Józsefné) halott anyakönyvi bejegyzése 1853. október 13-án. Tehát a négy Deák-testvér közül három megfordult Pakson, Antal, a negyedik, Ferencnél másfél évtizeddel idősebb volt, valószínű emiatt nem vállalkozott ilyen meszszi utazásra, Zalából Tolnába. Deák Jozefa volt az állandó paksi lakos, aki férjének gyapapusztai kastélyában élt és itt is halt meg. Deák Ferenc rendszeresen csak nővére halála után járt le Paksra, korábban a húsvéti ünnepekre, később a forró nyári hetekben. Nővére halála után különösen vonzódott annak unokáihoz, a Szeniczey apróságokhoz, Ödönhöz, Jozefához, Cecíliához, Stefániához, Friderikához, Ákoshoz és Gézához. A Szeniczey-ház úrnője, Katalin alkalmazkodott nagybátyja puritán egyszerűségéhez. Gondosan kerülte a földesúr, a nagy tekintélyű házigazda, kisszenicei Szeniczey Ferenc is a megkülönböztető vendéglátást így Deák Ferenc számára a paksi tartózkodás mindig tényleges kikapcsolódást jelentett, szabadulást egy időre a ránehezedő politikai felelősség súlyos terhe alól. Ügyeltek arra, hogy a szeretett nagybácsi, ha az idő engedte, a früstököt és az ebédet is kedvelt présházukban fogyaszthassa el, a terebélyes lombú diófa alatt, a malomkőből összeállított, egylábú kerek asztal mellett üldögélve. Hatalmasat kanyarított a paksi specialitásból, a „gömböcből” és miután jóllakott, megtörölve bicskáját hozzáfogott a faragáshoz, kedvenc szórakozásához. Maga választott az imsódi erdőben jó, megfelelő, csomómentes puhafát az égeresből, nyárasból, s ha hozzájutott, a hársasból. A hidegvölgyi présház, Deák kedvelt pihenőhelye
