Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-02-12 / 4. szám

1992. február 12. 11 PAKSI HÍRNÖK MEGHÍVÓ Február 15-én 14 órakor a Városi Művelődési Központ könyvtárának olvasótermében A MAGYARSÁG ESÉLYEI - LAKITELEK ÓTA Vitaindítót Lezsák Sándor, a Lakitelek Alapítvány kuratóriumának elnöke mond. * * * Február 25-én 18 órakor a Városi Művelődési Központ klubjában TELEKI PÁL ÉS KORA Előadó: Vígh Károly történész, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke. Rendezvényeire minden érdeklődőt tisztelettel vár az MDF városi szervezete. GYEREKÉSZ Tanulékonyak a gyerekek Egy időben rákaptam a csep­pet sem irodalmi szókapcsola­tok használatára, pl.: kerge tyúk, kerge kecske. Gyermekeimet mosolyogtat­­ni, szeretve dorgálni szoktam így. Ők ezt nem is vették zokon, pontosan értették miért, mikor kergék és miért hasonlítom őket e két szimpatikus állathoz. Történt egy napon, hogy első osztályosokat tanító, újonnan ér­kezett kolléganőm fordult hoz­zám és továbbított egy őhozzá intézett szülői kérést. Elvállal­tam, mert Vikim és Ritám na­gyon talpraesett kislányok vol­tak és már korábban is jártak ab­ban a gyermekorvosi rendelő­ben, ahol ezúttal is intézkedniük kellett. Levelet írtam a doktornőnek, mellékeltem a beutalót melyhez útiköltségtérítő nyomtatványt kért a szülő. A nagy szünet bőven elégnek bizonyult az ügy elintézésére és még becsengetés előtt örömmel lobogtattam a kért papírt kar­társnőm felé, bele sem nézvén abba. Pillanatok múlva újból elé­­bem toppant kolléganőm és ré­mülten mutatta, hogy a beutaló ugyan fiú névre szólt, az útikölt­ségpapíron viszont Horváth Ri­ta neve szerepelt. Bosszankodá­somat nem tudtam leplezni és bi­zony kicsúszott a számon, hogy kerge volt a doktor néni. így hát a következő szünetben újra levelet írtam jókora betűk­kel ugyan, de elég udvariasan és kértem a doktornőt, hogy ezúttal a beutalt tanuló nevére szíves­kedjen kiállítani az útiköltségtérí­tőt. Kislányaim vihart megszégye­nítő gyorsasággal intézkedtek és vigyorgó képpel toppantak elém az immáron jó nyomtat­vánnyal. És mesélték...- Azt kérdezte a doktor néni, hogy ideges volt-e a tanító néni.- Ti mit válaszoltatok? - fag­­gatózom.- Hát azt, hogy ideges. Még azt is kérdezte a doktor néni, hogy mit mondott a tanító néni?- És erre ti?- Mi csak rihegtünk-röhög­­tünk. De annyira unszolt a dok­tor néni, hogy mondjuk csak meg nyugodtan, hogy mit mon­dott a tanító néni! Mire mi megmondtuk: hogy kerge tyúk. Bevallom, sose tudtam meg, mit szólt erre a doktor néni, de bármit mondott, igaza volt, elné­zését kérem. BANCSIK CSABÁNÉ Paks múltjáról Paks zsidósága lélekszámban fej-fej mellett haladt Bonyháddal az első világháborúig, sőt 1880-ban az 1404 főnyi paksi zsidóság volt a legnépesebb közösség Tolnában. Az 1868/69-es szakadás után a paksiak egy emberként az ortodoxia országos szervezetéhez csatla­koztak, s annak legnépesebb vidéki tagja lettek. Az 1880-as évektől kezdve egyre sűrűsödik a városokba irányuló elköltözés, a termé­szetes szaporodás sem a régi már. Az első világháború okozta vesz­teségeket csak tetőzték a kivándorlások. A tanulói létszám apadása miatt egyik iskolájukat be kellett csukniuk 1919-ben. A szórványos beköltözés is megszűnt a húszas évek közepén. Szenzációszámba ment hogyha egy-egy bajai, budapesti, enyingi, marcali, miskolci és tiszafüredi lány jött férjhez Paksra kereskedő­höz, bankhivatalnokhoz vagy ügyvédhez. Ennél nagyobb számú el­vándorlást sőt „tódulásf ’ regisztrálhatunk. És nemcsak Budapestre, hanem Bécsbe, Nagyszombatra, Komáromba, Kassára és Nyitra megyébe is szép számmal indulnak szerencsét próbálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom