Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-02-12 / 4. szám
1992. február 12. 9 PAKSI HÍRNÖK Gondolatok a HÍRNÖKRŐL Kedves Olvasó! Szeretném megjegyezni, hogy nem a korábbi, hanem a tavaly március óta új szerkesztő vezette Hírnökről kívánok néhány gondolatot a figyelmébe ajánlani: Vádak és dicséretek egyaránt érték a lapot, amely zilált korunkban ugyanúgy helyét kereste, formálta arculatát, mint minden egyéb gondolat s minden egyéb más koncepció. Új szerkesztőkkel, új munkatársakkal, új elképzelésekkel lépett a nyilvánosság elé. Harcolt és bírált, elismert és elítélt, mint minden tisztességes orgánum. E küzdelemben természetesen ellenfelekre is szert tett, hangsúlyozom ellenfelekre és nem ellenségekre. Becsületére váljon, ugyanúgy állja a bírálatokat mint, ahogy nem szédül bele a dicséretekbe sem. Egyesek lemondták a lapot, mások viszont megrendelték, egyesek most kezdik vásárolni, mások viszont elítélik: ez így természetes. Tulajdonképpen kijelenthetem: valóságában az új és fiatal önkormányzat megújult lapja, amely reményeink szerint megőrizte tisztességes módszereit, igaz, egy teljesen új stratégiai felfogásban. Utalok itt a nyílt vitákra, a szociális problémákat feszegető, feltáró jellegű riportokra. Interjúkra gondolok, melyekben tisztességes, munkájukat végző emberek nyilatkozhattak, és nyilatkoztak is. írásom indító oka, hogy egy eddig példa nélküli vád érte a lapot: kormánypárti. Hogy mit értünk kormánypártiság alatt? - persze lehetne erről hosszú órákon, éjszakákon át beszélgetni. Például arról, hogy a Hírnök megpályázta a Lakitelek Alapítványt. De hát Istenem, ha nem volt abban a pillanatban más alapítvány, amiből építkezhetett volna, s melyen egyébként nyert is. Vagy arról, hogy két MDF-es, akik közül egy fő állandó munkatársunk, bedolgozik a lapnak. De hát a képviselő-testületben is ott ül Hajdú János úr, mégsem vádolhatjuk az SZDSZ-FIDESZ-KdNP vezette testületet kormánypártisággal. Én személy szerint az SZDSZ oldalán küzdöttem a választások idején s nagyon keményen, ezt tőlem például nem vitathatja el senki. Ma is a liberális szellemiség vezérel. Ugyanakkor, mint a Hírnök munkatársa, kötelességemnek érzem kijelenteni, hogy ez a lap sohasem volt pártok szócsöve. Ez a lap az önkormányzat és a város lapja kíván lenni, amely hitem szerint az is. Igaz, elismerem, hogy nem félt az eddig tabunak számított problémák nyilvánosságra hozását felvállalni. Nem félt vitát indítani olyan kérdésekben, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Véleményem szerint ez a valódi liberalizmus sajtóba átültetett változata, a valódi rendszerváltás jegyében, pontosan, a valóban felemelni kívánó szándék jegyében. A szegénységről és az elnyomorodásról - amely természetesen nem a koalíciós önkormányzat hibája -, a kormány tehet, aki „zseniális” pénzügyi és szociális politikájával tízezreket juttatott és juttat koldusbotra. Az a kormány, amely rövid uralkodása alatt eltüntette - mintha sohasem létezett volna — ennek az országnak a szívét, a vérkeringését: a Magyar Középosztályt! Nem kívánom tehát azokat a lapszámokat felsorolni, amelyekben számtalanszor feszegettük ezeket a problémákat. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy nem az újságírók feladata megítélni készülő politikai lépéseket, hanem a politikusoké. Az újságíró regisztrál. Úgy gondolom, hogy a lap hűséges maradt a városhoz, és ez a legfontosabb. A nyílt megmérettetések csakis mellette szólhatnak. Maga a nyilvánosság pedig komoly érv. SZARKA JÓZSEF HORST HAHN: (NSZK) Könyv egy kebelbarátnak
