Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-02-12 / 4. szám
1992. február 12. 7 PAKSI HÍRNÖK Bogyiszlóra egy kiló bőrtalppal költöztem...- Hogy lett Horváth úrból iparos ember?- A polgári iskolát 1934-ben végeztem. Édesapám azt mondta, ez a nyár még a tiéd, addig kitalálod, mit fogsz csinálni. Én a legidősebb gyerek voltam négyünk közül, úgy döntöttem, leülök édesapám mellé, s folytatom az ő szakmáját, amit meg is szerettem. Aztán katonaság következett, front és fogság, ’48-ban lett vége, s mivel édesapám nem tudott munkát adni, fölkerültem pestre, ahol előbb segédmunkás vasutas lettem. Később sikerült a minőségi cipőgyárba kerülni, ahol csak kézimunkaüzem volt, és két évig ott dolgoztam. Egy éven belül kiváló munkás lettem, kaptam 200 forintot meg egy szép oklevelet majd minden hónapban 3-400 forintot vettek vissza, ez azt jelentette, hogy „megrendezték” a normámat. Majd ’53-ban hazakerültem Faddra, a szülőfalumba, de mivel ott sokan voltunk - négy kisiparos egy szakmában Bogyiszlóra költöztem második cipésznek, majd ’60-ban Dunaújvárosba kerültem. Bogyiszlóra már egy kiló bőrtalppal költöztem, ami akkor nagy szó volt. Még az egylovas kocsinak a fuvarját is az öcsém fizette ki előlegként. Dunaújváros mellett azért döntöttem, mert nagyobb város, nagyobb lehetőség, így szakmai tudásomat jobban ki tudtam bontakoztatni. Sajnos 7 évig a városban nem kaptam iparengedélyt, ezért Nagyvenyinre jártam dolgozni. Volt, aki 40 Ft-ért bérelhetett műhelyt, az én bérleti díjam sajnos 400 Ft volt. ’68-ban végre iparengedélyt kaptam Dunaújvárosban, mert addig engedély nélkül dolgoztam, mivel azt mondták, nincs szükség cipészre.- Akkor már könnyebben mentek a dolgok?- Életem legnehezebb időszaka Dunaújvárosban zajlott. Megvettünk egy házat úgy, hogy 20 ezer forintunk volt a 80 ezer forintos házra. Testvérektől, rokonoktól kértük össze az árát, amit 3 havonként 10 ezer forintonként törlesztettünk. A házunkban kenyérbolt volt, így ott sorban álltak az emberek. Kitaláltuk a feleségemmel, hogy kirakjuk a tojást, mézet az ablakunkba. Persze nem a tíz fillér haszonért, hanem odacsalogatni a vendégeket. Legelső forintunkat egy lyukas pöttyös labdára tett folt hozta, kettő forintot kaptunk érte. Megcsináltunk mi minden javítanivalót, amit odahoztak, dömper belső gumiját, motorbicikli belsőt, táskát, gumicipő-foltozást, mindent elvállaltunk, nagyon kellett a pénz. A házunkban bérbe volt adva egy szoba kenyérboltnak, a másik szoba és egy kis konyha lakható volt,' ezért a konyhát leválasztottuk egy függönnyel és ott alakítottam ki a műhelyt. Volt olyan, hogy egy család a templomba ment, két gyerek és a szülők, bejöttek hozzánk sarkalásra, a feleségem meg nem tudta megfőzni az ebédet, mert a vendégek a konyhaszekrény előtt foglaltak helyet. Elkészült a sarkalás vasárnap délelőtt, tíz forintot kaptam érte. A házat ’66-ban sikerült újjáépíteni, először az egyik szobát tudtuk megcsinálni. Ekkor a feleségem 36 éves volt, én 46 és megszületett a nagyfiúnk mellé - aki 3. ipari iskolás volt - a kislányunk. Aztán a feleségem beszélt rá, hogy vegyek részt a ’63-ban meghirdetett ortopédcipő-készítő tanfolyamon. „Egyre több a beteg láb, és szakmailag is fejlődni kell, szükség lehet a munkádra, meg kell tanulnod” - mondta a feleségem és igaza lett, mert ez egy új lehetőséget jelentett a számunkra. Emlékszem, egyszer azt kérdezte az egyik cipész kollégától a riporter, hogy jó ez a szakma? A kolléga azt válaszolta: jó, ha hagynák. Igen minden, jó lenne, ha hagynák, hiába teszi ki a lelkét az ember, ha elgáncsolják vagy betartanak, még büntetik is azt, aki iparkodik.- Mikor kerültek Paksra?- 1990-ben költöztünk és most itt folytatom az ipart és igyekszem a vendégeket meggyőzni arról, hogy becsülje meg a lábbelijét, ha kell javíttassa és ne dobja el. Sajnos az elmúlt évek kényelmessé, pazarlóvá tettek bennünket, az állam még gondolkodott is helyettünk. Idő kell még arra, hogy az emberek elkezdjenek mérlegelni, gondolkodni. Ma nagyon sokan kizárólag a kormánytól várják, hogy tegyen valamit.- Szeret itt élni?- Nehezen jutok el a városközpontba, mivel nincs megoldva a Gesztenyés út végén a körforgó és kellene egy ideiglenes engedély arra, hogy a busz eljöjjön idáig, hiszen estefelé is sok a kisgyerekes szülő és az idős ember. Jó lenne, ha a Gesztenyés utcai busz a tízemeletes épületig eljönne és oda-vissza érintené a Kurcsatov utcai megállót. Nagyon megnehezíti az életünket a járatoknak a hiánya, többek nevében kérem az illetékeseket, hogy viseljék szívükön a kérésünket és tegyenek végre valamit közlekedésünk megkönnyítésére.- Köszönöm az interjút -hj-HÍREK, KÖZLEMÉNYEK v_____________________________________ Az MTI Sajtóbankja, azzal a céllal indította útjára „A Magyar Közélet Kézikönyve” című kiadványt, hogy segítsen eligazodni a magyar közélet gyakori személyi és intézményi változásaiban. A kiadvány 1992-ben új formában jelenik meg. Januárban megrendelőiknek megküldik az alapkönyvet amely könnyen kezelhető, tetszetős műanyag bon'tóval kerül kiadásra. Az év folyamán pedig cserelapokon, havonta postázzák ki a változásjelentőt. Az új formában megjelenő kiadvány évi előfizetési dija: 3000 Ft. Megrendelhető az MTI Sajtóbank címén 1016 Budapest, I., Fém utca 5-7. * * * Az 1991. december 13-án Pécsett, a JPTE Közgazgasági Karán rendezett matematika versenyének paksi helyezettje is volt. A III. osztályosok versenyében Szenes László (Paks, ESZI) 5. helyezést ért el; míg a IV. osztályosok versenyében Fornai Gábor (szintén Paks, ESZI) megosztott 4. díjban részesült. A Baranya-Somogy-Tolna megyék matematikai versenyét a Paksi Atomerőmű Vállalat szponzorálta. * * * A 7-8. osztályos tanulók nemzetiségi német versenyének megyei fordulój án Tamkó Emőke 8. osztályos tanuló (Paks, II. Sz. Ált. Isk.) 1. helyezést ért el. * * * A Világkép és létértelmezés József Attila költészetében előadássorozat első előadása február 5-én (szerdán) 14.00 órakor a paksi II. Sz. Általános Iskola könyvtárában lesz. (5 alkalommal, kéthetenkénti folytatásban.) * * * Előreláthatóan 1 hónapon belül helyezik üzembe a Vak Bottyán utca és az Új Templom utca sarkánál megépített transzformátorállomást. Az épületet Klenk Csaba, a Polgármesteri Hivatal építésze tervezte, míg a villamos részét Krizl József. A transzformátorállomás üzembe helyezésének elsődleges célja az volt, hogy a Tolnai út végénél elhelyezett OTR-állomást és a Kishegyi utcában lévő VHTR-állomást tehermentesítse. Az új transzformátorállomás üzembe helyezési költsége megközelíti a 6 000 000 forintot.
