Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-10-21 / 22. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992- október 2L KITELEPÍTÉS Részlet Stengcr Pál Dunakömlődről írott könyvéből Veget ért a habom. Mi, akik ebben reszt vettunk es különböző frontokon harcoltunk, vagy az amerikaiak fogságában vagy az oroszoknál voltunk szogesdrotok mögött Akik az amerikaiakhoz kerültek, meg jól járták. Mégis sok ezret az amerikaiak azzal az ígérettel adtak at az oroszoknak, hogy Magyarországra viszik őket, valójában azonban az orosz bányák vagy erdők kenyszer-munkataboraiba kerültek. Legtöbbjük csak az ötvenes evekben szabadult a fogságból es több állomáson keresztül jutott ki a Németországban levő hozzatartozoihoz. (Könyvében Stenger Pál Dunakomlod hazszamainak sorrendjében felsorolja a habomban elesett, eltűnt vagy az orosz hadifogságban meghalt 134 földijének nevet születési evét halainak ismert idejét vagy eltunesenek tényét - a ford.) Ahol több falubeli együtt volt ugyanabban a fogolytáborban, magatol értetődő volt hogy ilyen kerdesek foglalkoztattak a sorstársakat;) Miért is harcoltunk tulajdonkeppen? A családért? Hol a család? A hazaért? Az orok Németországért? Azért, hogy megmentsük a Nyugatot? Tálán Hitlerért? De hol vannak a hozzatartozöink es hol vannak a bajtarsaink? A veszteség okozta banat mellett mar érlelődtek a tervek. A birodalmi nemet partemberek csabftö propagandájának 1944 október-novemberben nem sikeralt Komlód lakosságát menekülésre bírni. Mindössze hat család menekült el a Volksbund-vezetóvel együtt Közülük is két család később visszatért 1945 nyarán egyre jobban elterjedt a híre, hogy ki fognak űzni otthonainkból es Németországba telepítenek bennünket A községház irodájában listák is készülték erről. Kevesen voltak a községben, akik ezt elhittek. A katonák es az elhurcolt civilek közül azok, akik nem haltak meg, meg fogságban voltak. 1944 novemberben ugyanis az oroszok civil férfiakat es nőket hurcoltak ki Oroszországba. 1945 őszen azután mar sok családnak el kellett hagyni az otthonát Az újonnan jött magyarok, akiknek megélhetést- hazat es földet - ígérték, egyre többen lettek. Az igenybevetel folyamata a következőképpen ment; A Kommunista Part áltál önhatalmúlag kinevezett községi képviselő vezetesevel rosszul öltözött, komor tekintetű csapat vonult végig az utcakon. Odamentek azokhoz a hazakhoz, amelyeket átadásra mar előre kijelöltek. A községi képviselő megkérdezte; „Van itt valaki, akinek tetszik a ház?” Ha valaki igenlő választ adott, a benne lakoknak a hazat 10-15 percen belül el kellett hagyniuk a legszuksegesebb holmikkal együtt. Az új komlödi ezzel jog szerinti birtokosa lett a haznak. Kedves Olvasol Ugye csaknem hihetetlenül hangzik ez? De így történt es nem másképp. Akiket a hazukból kiűztek, az rokonokhoz, szomszédokhoz vagy a barátokhoz költöztek Végül mar 3-5 csalad lakott egy hazban. A hazak elvetele mar 1945 nyaran elkezdődött Mégis sokan megmunkálták földjeiket es gondoztak állataikat Az iparosok meg szakmájukban dolgoztak vagy az erdőben faununkat végeztek Igen, élnünk kellett Ha megengedik most a csaladom történetet mondom el. Ez csaknem mindenkire jellemző. Apám, Stenger Ádam, aki 1897-ben született, az első világháború után három évig volt orosz hadifogságban, mégis 1944 szeptemberben be kellett vonulnia a nemet hadseregbe. A második világháború utón orosz fogságba került es velem, valamint Moosbauer György, H. Weingartner István es Lang Mihály falubeliekkel együtt a Romániához tartózó maramarosszigeti táborban voltunk 1945- szeptember 1-jen elengedtek bennünket es hazaindulhattunk Szeptember 7-en értünk haza. Anyám es testvéreim eppen szüreteltek a „nagy pincénél”. Adam bátyám mar otthon volt Nekünk nagy szerencsénk volt 8-an, Kisasszony napjan halaado ünnepi misét mondhattunk A templom nem tudta a híveket vagy a kíváncsiakat befogadni, sokan kjvul rekedtek, úgy hallgattak a halaado szentmisét Senki sem távozott, mert mindenki látni akarta a szerencsés csaladot, ahonnét hármán voltak oda a habomban es mindegyikük tobbékevesbe épségben hazatért Nekünk magunknak is el kellett a hazunkat hagyni, de aztan a paksi barátaink segítségével visszakaphattuk Jóllehet nem tudtuk elhinni, hogy minket, a vedtelen embereket otthonainkból ki lehet űzni, mégis en és sokan masok is kérvényt írtunk a miniszteriumnak amelyben azzal érveltünk hogy a kitelepítés ellenkezik az erkölcs, csel, az emberi méltósággal es elmondtuk, hogy elődeink jo állampolgárok voltak Nekem azt válaszoltak, hogy a kérelmeket sorrendben intézik, de többszöri érdeklődésre sem tudtunk meg többet az egész ügyről. 1946 májusában az űjkomlődiek és a helyi németség kozott bizonyos nyugtalanság jelei mutatkoztak ezert a hatóság este kilenctől hajnali ötig kijárási tilalmat rendelt el. Ádam bátyám május 28-an tartotta az esküvőjét 28-rol 29-re virradóra hajnal előtt 3 Órakor a kisbfro dobszö mellett járta végig a falut es közhírre tette, hogy az első transzportba beosztott csaladokat a paksi vasútallomasrol elszállítják Erre természetesen nagy mozgolódás tamadt es lazas készülődéshez fogtak az érintettek Az asszonyok kenyérsütéshez kezdtek és a többiek a magukkal vinni szándékolt értekeket csomagoltak be. Igyekeztek, hogy 9 óráig a legszuksegesebb holmikkal együtt utrakeszen legyenek Közönséges marhavagonok vártak az állomáson az elszállításunkra. Azok a csaladok amelyek ugyanabba a vagonba akartak kerülni, megtehettek hogy osszekoltoznek Ez volt azonban az egyetlen kedvezmény, amit megadtak nekünk Fejenként mindössze 20 kg csomagot engedtek magunkkal vinni. Képzelheti a kedves olvasö, így csak a legeslegszuksegesebb tárgyakat tudtuk elvinni. Mivel a hatóságok lázadástól tartottak, meg aznap este, vagyis május 29- en elindítottak velünk a vonatot a paksi vasútallomasrol ismeretlen cél fele. Paks olyan helység volt, amelyet mar sokkal korábban telepítettek be németekkel, mint a mi falunkat A paksiak sem tudtak es nem akartak elhinni, hogy mindez bekövetkezzek velünk. Ha felidézem magamban a történteket az egesz olyannak tűnik, mint egy alom. Az indulásra varva Imre öcsém, Wolf József, Edl György es en meg egyszer beugrottunk a Dunaba, hogy ússzunk egyet Ügy hittuk akkor, hogy életünkben utoljára tesszük ezt A második transzport napok múlva jött utánunk. Sokuknak el kellett viselni az űjkomlődiek és a rendőrok gorombaságait a fajdalmai és szenvedést amit okoztak nekik. Mikor az osztrák hegyvidéken járt a vonatunk, a másik csoporthoz meg három alkalommal közel kerültünk. Mi fiatal fiúk felugraltunk a tehervagonokra és meglátogattuk a többieket A transzportok mindig szabadpalyan várakoztak. Apám és a többi kőműves a vasúti töltésen földbe vájt sütőkemencét készítettek es jól kitepasztottak A fiatalok tüzelőt gyűjtöttek a kornyéken es így az asszonyok kenyeret tudtak sütni. Üjra ehettünk kenyeret is. (Hallottuk, hogy az utánunk jövő ugyancsak Magyarorszagrol kitelepített nemetek ezeket a kenyersuto kemencéket szinten használni tudtak) Az osztrak-bajor határon Pidingnel először írtak össze bennünket Tetvetlenftettek is, ámbár eltetvesedve nem voltunk Ezután az eljárás utón továbbirányítottak bennünket Bajorország fele. Június U-én érkeztünk meg Dachauba a pályaudvarra. Itt aludtunk egy éjszaka. Masnap szétválasztottak minket A vagonok felet lekapcsoltak es a benne levőket Dachau térségében a környező falvakban osztottak szét A szerelvény másik felevei tovabbutaztunk es június 12-én Ingolstadt északi pályaudvarára érkeztünk Itt a következő 12 községben osztottak szét csoportunkat; Gaimersheim, Eitensheim, Wettstetten, Mailing, Grossmehring, Menning, Pförring, Kösching, Kasing, Manching, Pichl es Reichertshofen. A második transzportot Baden tartományba vittek Tauberbischofsheim, Lauda, Königshofen, Wertheim, Freudenberg térségében es a környező községekben osztottak el. Szeretnem itt újból hozzáfűzni; ha az eluzetesunk meg oly borzalmas is volt, azért a sorsnak halasnak kell lennünk, mert az öregeink félelme (Dachau) nem következett be, és mi újból emberi eletet tudtunk magunknak teremteni. A Dachau es Ingolstadt térségébe került komlődiek meghonosodtak itt hamar, leszaramazottaik meg most is itt élnek (Látható ez a volt dunakomlődiek regi hazszam szerinti jegyzékében szereplő adatokból - a ford.) Ezzel szemben a második transzportból nagyon sokan Mannheim, Stuttgart es Pforzheim iparvidékeire kerültek Azok a csaladok, amelyek 1944-ben elmenekültek, Pforzheim es Lindberg/Allgau kornyékén élnek Ha fájdalmas is a szamunkra, amiért az otthonunkból és a hazánkból úgy űztek el bennünket, mégis halasaknak kell lennünk, amiért Bajorország, Hessen, Baden-Württemberg es Rajna-Pfalz lakossága megosztva, de mégis ónként befogadott minket Jóllehet az első hónapokban csak tömegszálláson élhettünk legtöbben közülünk a tel beálltával hazakba költözhettünk Természetesen ezek zsúfolt szükséglakások voltak Néhány éven belül azonban minden rendeződött Az ötvenes evek elején azutan elkezdtek épülni a sajat tulajdonú ha. zak Bármennyire borzalmas volt is a kitelepítés, mégis aldani lehet a sorsot amiért az idősebb nemzedék elképzelt felelme nem következett be és üjra rendes, emberhez méltó viszonyok köze juthattunk (Folytatjuk) Fordította; VAS ISTVÁN Elhunytak - valahol Oroszországban Az Űj Magyarország című napilap 1992- március 25-töl folytatásokban közli a moszkvai Központi Levéltárból folyamatosan erkezö névsort amely a habom alatt és után hadifogolyként, GULAG-bortonokben, kenyszermunka-taborokban elhunyt magyarok fellelhető adatait tartalmazza, összesen mintegy 30 ezer nevet. E névsor alapian közöljük ezután folytatásban a Paksról es Paks kornyékéről elvittek nevet es meglevő adatait. A névsor többször indul elölről es sok név mellett semmilyen adat nem szerepel, ezert, aki bővebbet szeretne tudni, keresse a művelődési központ könyvtarában az Uj Magyarországot! Aki a nevekben rokonát, hozzatartozöjat véli felfedezni, forduljon a lakóhelye szerinti megyei Vöröskereszt szervezethez további felvilágosításért. A rövidítések; hdf = hadifogoly; km = kenyszermunka-tabor, malenkij robot Név Szül. év, hely, lakhely Rangja Elhunyt Fogság jellege Kiss Sándor 1910. Bolcske honv. 1945- 04. 01-hdf. Kornelis Janos 1915- Dunakomlöd tiz. 1945- 08. 04-hdf. Schafenauer Lőrinc 1902- Gyorkony _ 1945- 09- 05-km. Sigwert József 1912- Dunakomlöd honv. 1945-10. 28-hdf. Szabó István 1922- Dunafoldvar, Fehérvári u. 91. Honv. 1946- 03. 08. hdf. Szabó Janos 1923- Madocsa tiz. 1944-11.11. hdf. Szabó József 1913. Paks honv. 1945- 04- 27-hdf.
