Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-10-07 / 21. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1992. október 7. ARAD, 1849. OKTÓBER 6. Telegraphi tudósítás báró Hitvitáit tábori szcrtámagy ö felségéhez a’ császárhoz. Báró Haynau tábori szertárnagy ur ti felségének a császárnak futár állal jelenti, hogy folyó hó 13-kán Világos mellett az insurgensek vezére Görgey, seregének egy nagy részével, mintegy 30 — 40.000 emberrel fegyvert nyújtott, és magat feltétlenül megadta. Bécs, Augustus 17-én 1849. A' rs. kír. városi parancsnokság. „Harcunk, melyet Európa két hatalmassága ellen vezetünk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harca az abszolutizmus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak Kik sorainkban küzdenek, közcélunk a szabadság mellett, akármelyik nemzetbeliek legyenek mindnyájan testvérekül tekintendők olyanokul, kik velünk karöltve rokonilag egyazon óhajtott cél felé törekszenek Aztán rácz, oláh atyánkfiái, kik velünk harcolnak gyermekei, szülöttei ugyanazon hazának melynek mi...” (Részlet Aulich Lajos hadügyminiszter 1849. július 22-i hadparancsából.) Ima kivégeztetésem előtt, 1849. okt. 5. Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiason állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél Atyám, a csatákban. Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni — dicsőítessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak hogy beválthassa nékem adott ígéretét, hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg AradotlÁldd meg a szegény, szerencsétlenségbe sülyedt Magyarországot! TE ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. (Damjanich) Dessewffy Arisztid: „ Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni. mondta a papnak derülten, s azzal felöltözött, hatalmas szőke bajuszát kipödörítette, mintha csak ünnepélyre menne. (Balo Béni református lelkész visszaemlékezése.) „Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!”- kiáltotta Kiss Ernő a sortűz eldördülése előtt. A lövések csak megsebezték ekkor egyesek szerint így szólt: „Hát én, rólam elfeledkeztetek?” Mások úgy emlékeznek hogy saját maga vezényelt újra tüzet a megzavarodott kivégző osztagnak Egy altiszt közvetlen közelről lőtte agyon. „Galícia nyomorúságában született meg az én - minden áldozatra kész - önérzetem, hol is a Metternich-politika erkölcstelenségét, a nemesség esztelen könyörtelenségét., színről színre látva, lelkiismeretem felzúdult, s lelkemben egy jobb kor „ utáni vágy ébredt.” ’ (Knézich: Vallomások) „Adj gyermekeink mindegyikének ha kilép a világba, egy emléket tőlem - élő jeléül annak hogy az, aki becsületesen és tisztán élte egész életét - nyugodtan bír meghalni, ha ártatlanul is, mint én... Isten veled! Tied örökké, még a síron túl is a te hű Vilmosod” (Lázár Vilmos levele feleségéhez 1849. október 5-én.) A kiváló felkészültségű tiszt Lahner György feladata a hadsereg felszerelése, fegyverrel való ellátása volt Szerepéről Kossuth így vélekedik: „Helyünket sokan betöltöttük emberségesen, de mindannyiunk közt csak három ember volt oki helyét oly bámulatos sikerrel töltötte, be, hogy azt hasonló sikerrel lehetetlen lett volna más által betölteni. E három ember: Lahner tábornok Lukács honvédezredes és DuschekFerenc” ,j\tok azokra, kik ezt a gyalázatos háborút előidézték Hacsak egy napig van itt az ember, meg kell szűnnie benne minden tekintetnek minden ragaszkodásnak az előbbi viszonyokhoz, itt látni teljesen a bukott osztrák kormány gyalázatosságát Hálát adok Istennek hogy nem próbáltam előbb bekelni ezredemhez, különben most meggyőződésem s Magyarország ellen kellene harcolnom. Szomorú következése a fejedelmi politikának hogy közeli rokonoknak egymás ellen kell harcolniók.. Tehát csak bátorság, hőn szeretett Lizám. „ Isten nem hagyhatja el az igaz Ügyet (Leiningen-Westerburg Károly: Levél Lizához 1848. nov. 4.) „Emlékül küldök egy hajfürtöt - Isten veled Emíliám!” (Nagy-Sándor József levele menyasszonyának, Schmidt Emmának 1849. szeptember 9.) „Mikor a tábornokok a kivégzés hajnalán a várudvaron gyülekeztek Pöltenberg Ernő lovag véginézve társain így szólt: Szép kis deputatio megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje.” (Winkler Bruno minorita szerzetes visszaemlékezése.) ...Schweidel kezében feszületet tartva, így szólt lelki vigasztalójához: „Tisztelendő úr, íme ez a feszület, melyet mindenkor, még a harcok zajában is magammal hordoztam, kérem, adja át fiamnak.. Kezem közt akarom tartani, úgy vele meghalni, s miután meghaltam ne irtózzék kezemből kivenni és fiamnak átadni.” (Winkler Bruno minorita szerzetes visszaemlékezése.) „Természetemnélfogva mindigaz igazság híve voltam és szolgálati teendőimben tanúsított szorgalmammal kívántam bizonyítani.” (Török Ignác hadmérnök vallomása 1849. szeptember 14.) „No Lina, — mondó az urát mindenüvé elkísérő szép, fiatal feleségének - szegre akasztom osztrák kardomat, magyar vagyok hazámmal tartok ’’(Vécsey Károly) „Véget ért a magyarországi és erdélyi hadjárat és meghódolás, és megvan az a kellemes érzésem, hogy egyes-egyedül az én személyemnek köszönhető az ellenség megsemmistése... Paszkevics amnesztiát követelt mindnyájuknak kereken megtagadtam, csak a legénységnek adtam meg, őrmestertől lefelé... a vezéreket felkötöttem ... az osztrák tiszteket agyonlövettem ... Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, mert gyökerestül irtom ki a gazt... Utasításaim nincsenek de teljhatalmam van, korlátlanul rendelkezhetem a király nevében.” (Haynau 1849. augusztus 24.) „A szabadság fáját csak vérrel lehet locsolni, hogy magasra nőjjön. A honfikeblekből kicsorduló forró vér annak egyetlen igazi tápláléka. Nem fájt nekünk hogy férfiúi csatában százezren hullottak el a csatatéren. A nemzeti katonának sorsa az s halála dicső, mert a hősi sírt megkoszorúzhatja nyíltan a honfi kegyelet A mi sebeink akkor fakadnak fel, ha gyáván meggyilkolt,fegyvertelen vértanúkra gondolunk kiket hazug formaságok mellett... ítélnek halálra arra nem jogosftottaks adnakpribékek kezére... Ezer katona halála, ki zászlója védelmében dicsőén ontja ki vérét a harcban, nem fáj annyira, mint egyetlen védtelen emberé, kit az igazság megcsúfolt istenasszonyának pirulása közben gyilkolnak meg az isteni jog és a törvény nevében. ... S amint Nagypénteken mindig az Úrnak halálát hirdetjük miglen eljövend, a vértanúk napján mindig azokra gondolunk kik épp úgy vesztek el az igazságért, mint Ő, a legnagyobb bajnoka az örök igazságnak.” Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve, 1905) „Jött a halál, hogy elsöpörjön minket A föld színéről, jött a döghalál, Reánk lehelte rothadó leikéből Azt sátándühvel, a gonosz király. Tombolt a vész irtoztató erővel A végítélet vészórájaként, És mi élünk még és nem hálánk meg Csak meghajolánk, de el nem törénk... Petőfi Sándor (Összeállításunk az aradi RMDSZ kiadványa alapján készült)
