Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-06-03 / 12. szám
1992. június 3. 9 PAKSI HÍRNÖK úton mindenütt rejtekhelyekre húzódott és nem merészkedett elő. A törökök kivonulása után a paksi földesurak felismerték közlekedés-földrajzi helyzetünk jelentőségét és igyekeztek a kereskedelmi forgalmat morvaországi zsidók betelepítésével fellendíteni. Jól számítottak, mert a kereskedelem erősödésével párhuzamosan egyre több vendégfogadót lehetett üzembe állítani. Természetes és eléggé fel nem becsülhető közlekedésföldrajzi kincsünk a Duna. A vontató hajózás a római kortól az Árpád-koron és török világon át az 1950-es évekig zavartalan volt. Hetente két ízben kötött ki Pakson az úgynevezett „Paklis hajó”, amelyből órákig rakták ki a megrendelt árukat, melyeket azután itt osztottak szét a kiskereskedőknek. Nem volt nap, hogy a szabad kikötőben ne horgonyzott volna uszály, melyre gabonát, bort, takarmányt rakodtak be. Ezek a Dunán lejutottak a torkolatáig, felfelé pedig Passauig. Akkor a rendőrök helyett a „svercelők” hada leste az átvonuló idegen nemzetiségű hajókat, hogy kicseréljék áruikat Tőlük minden kurrens cikket meg lehetett venni. Százak várták naponta a személyhajókat, hisz a Duna egyik legszebb látványosságát jelentette. Pakson, mivel Pest-Mohács közt közel feleúton volt, mindig nappal kötöttek ki. Itt sorakoztak a parton a tutajok, olcsó fával felkínálkozva, melyeket aztán szintén Paksról, mint elosztóhelyről vittek tovább. Mint említettem a hajók rendszerint itt töltötték fel készleteiket, ami ugyancsak jelentős számú idegent késztetett megállásra. A vasút megnyitása emelte forgalmi jelentőségünket hiszen közvetlenül bekapcsolódhattunk a nemzetközi kereskedelembe. A hajózás változatlanul intenzív maradt Paks vonzása kelet felé elenyésző. Korábban négy rév (Zádori, Süveges, Piaci, Biskói) bonyolította le az átkelést a Dunán és a Zádori rév hatáskörébe tartozott a Duna mindkét partján az átkelési jog a dunaföldvári Felső-révig. Ma csak a Zádori-rév üzemel gyér kapacitással és forgalommal. A felsorolt jellegzetes paksi specialitások korán felkeltették a kereskedelem figyelmét így Paks a XVIII. századtól a környék forgalmi gócává fejlődött A fa-nagykereskedelem, a bornagykereskedelem, a gabona-nagykereskedelem, a felvásárló-nagykereskedelem (nyersbőr, tojás, rongy, libátok stb.), a számos „szaküzlet” és a Kiss Kálmán-féle üzletház forgalmi körébe 41 helység tartozott Sőt egyedül csak a paksi piacra lehetett sertéseket is felhajtani. Mindezt kiegészítette a nagymérvű házalókereskedés. Nem véletlenül sorolták Paksot már a XVIII. század második felében az olyan helyek közé, ahol csak helyi termésű bort lehetett kimérni. A földesurak öt kocsmája, a mezőváros kocsmája, a helyi termelők saját borárusítása, a zádori Dobogó csárda, a Bölcske határában lévő leányvári csárda, a gyűrűsi csárda, a gerjeni csárda tanúskodik a nagy forgalomról. A felsorolt és a természeti adottságokból táplálkozó gazdasági források tették lehetővé végül a jelentős vendéglátó és szállodaipar kifejlődését a társadalmi beavatkozás minimális közreműködésével. Paksot felvette hivatalos tagjai közé az Országos Vendégforgalmi Szövetség is. Az Erzsébet Nagyszálló és vendéglő épülete monumentális homlokzatával, klasszicista stílusával nemcsak városképileg jellemző, hanem műemlék is, a XVIII. századi beszálló-vendéglő egyetlen eredeti, fennmaradt emléke országunkban. Mai felhasználása sajnos mindezt nem igazolja. Forgalom-megállító szerepét éttermével, borozójával, szállodájával, kávéházával, kaszinójával, impozáns báltermével teremtette meg. Ezenkívül az udvaron istállók, kocsiszínek is rendelkezésre álltak a vidékről érkezők számára. Érdekes, 1853. évi étlapján az ételeken és italokon kívül ilyen tételek is szerepeltek: Utcai vagy udvari szoba fűtéssel, gyertyával, sternin vagy faggyúgyertya, istállópénz, egy részlet zab, széna vagy szalma és zsupp, istállógyertya. Ugyancsak a Szent István téren működött további két vendéglátó egység is. A mai mozi épülete a Vadászkürt Szállónak és étteremnek volt eredetileg berendezve, utca felől az étterem, az udvari három szárnyban pedig a vendégszobák sorakoztak Kapacitása a Nagyszállóéval azonos volt A Bajcsy-Zsilinszky utca és a Sas utca sarkán állt a Bálint-féle Szálló és étterem. Mindkettő ma is megvan. A sarki bolt helyén volt az étterem, hátul, a keresztben álló épület adott helyet a vendégszobáknak. Ugyanebben az időben több kisebb panzió működött és számos privát házban lehetett vendégszobát kapni. Mindezzel úgy érzem felsoroltam, a régi paksi átmenőforgalom megállítását létrehozó helyi adottságokat Említettem, hogy fontos szerepe volt a szórakozási és művelődési lehetőségeknek is, melyek ugyancsak jelentős számban álltak a vendégek rendelkezésére. A dunai ártéri homokstrand kiváló szórakozást nyújtott, hisz a főszezonban országos átlagban Pakson igen magas a napfénytartam, a Duna pedig alacsony vízállással hömpölygött. Aki pedig félt a „Nagy-víztől” az megfürödhetett a Dunakorzó-menti kosaras uszodában, mely Pest-Mohács között szintén párját ritkító látványosság lett A kirándulni vágyók paradicsoma volt a galériaerdő gazdag növény- és állatvilágával, a vízpart pedig remek horgászhelyeivel. Az olvasni vágyók számára a két nyomdász-könyvkereskedő több száz könyvet adott díjtalanul kölcsönbe, ugyanott meg lehetett vásárolni a helyi sajtó legfrissebb számait is. Külön látványos szórakozásokat kínáltak az aktuális társadalmi megmozdulások, mint a molnárok fáklyás vízi karneválja, a sokadalmak, a szüreti mulatságok és felvonulások stb., vagy a polgári fiúiskola régészeti tárgyakat bemutató „Széllé Múzeuma”. Szép szórakozást kínáltak a város műemlék jellegű építészeti különlegességei, kúriái, Dunakorzója. Végül megemlítem a hagyományos paksi vendégszeretetet, amely sorozatos visszatérésre ösztönözte a már itt vendégeskedőket. A világ kereke természetesen nagyot fordult. Ma már az idegenforgalomnak magas szintű igényeket kell kielégítenie ahhoz, hogy a hatalmas konkurenciával hasznosan tudjon párviadalt kezdeni. Mások az igények, mások a lehetőségek is, de a természet kínálta lehetőségek változatlanok. Tagadhatatlan, hogy ma is a turisztika és az ezzel kapcsolatos megállító-kereskedelem egyik legjelentősebb tényezője, a város felemelkedésének. Ha gazdag a lakópolgár, gazdag a város is. Természetesen nem arról van szó, hogy újból kékfessünk, korsót gyártsunk, kötelet fonjunk, de például a nagy múltú kosárfonásnak ma is megvannak az alapfeltételei. Aztán megvan a Dunánk és változatlanul fennállnak a természetföldrajzi, közelekedési adottságaink, a dunai árterünk gazdag zöldövezetével, a futóhomokunk kiváló borával, a löszhátunk acélos gabonájával. Ezekből ma is kiváló idegenforgalmi bevételt lehetne kovácsolni. Folyamatban van a régi Széllé Múzeum folytatásaként a helytörténeti állandó kiállítás megszervezése, melyhez az adottságok megvannak. Címeranyagunk Európának is büszkeségére válna! Működik a Vasútmúzeum, a remek felsőoktatási intézményünk az ESZI, az atomerőmű látványos és korszerű épületkolosszusa. Megvannak a szép klasszicista épületeink, templomaink, kápolnáink, temetőkertjeink, üzletsoraink, Dunakorzónk, mely nincsen elzárva a Dunától stb., itt áll az új Makovecz-templom is. Súlyos és pótolhatatlan kárt szenvednénk, ha idejében nem kapcsolódnánk a rövidesen megnyíló Duna- Rajna-Majna víziút megállító-hálózatába, akár közvetve, akár közvetlenül. Idejében kellene felállítani a Dunaparton, megállító reklámtábláinkat, felszítva az átutazók kíváncsiságát Hogy ez be fog válni, arra úgy vélem elég biztatás és ígéret múltunk idegenforgalmi szerepe. Az emberek a városok zajától elcsigázva, megpihenni, kikapcsolódni vágynak. Rajtunk múlik elsősorban, hogy itt, az ország közepén, szerényebb keretek között is elpihenhessenek, szép emlékeket vihessenek haza. Lehetőségeinket a természeti világunk „ingyen” kínálja föl. Éljünk vele! Paks, 1992. május 20. DR NÉMETH IMRE helytörténész Duna Hotel Nap mint nap a „III. műszaki szálló” előtt járok haza munkahelyemről, de nem vettem észre különösebb változást mint ahogyan különösebb változás nincs is, csak anynyi, hogy sok-sok év után PAKSNAK ÚJRA VAN NYILVÁNOS SZÁLLODÁJA Az emblémára lettem figyelmes, mely nagyon jól sikerült és figyelemfelkeltő: Duna Hotel PAKS (Készítette: Vincze Bálint) Egyik nap ebédidőben kerestem fel Herbert József üzemeltetés-vezetőt hogy megkérdezzem, mióta és hogyan működnek Tőle tudom, hogy tavaly február óta fogadnak vállalaton kívüli vendégeket is. Igaz, ez akkor még nem volt köztudott A panzió kategóriába sorolt szállodát a PAV beruházási igazgatósága üzemeltette. Októberben vette át a PART szolgáltatási osztálya, s kapta az egység az 1 csillagos szállodai besorolást Vállalati gazdasági érdek volt az átalakulás hátterében, bár igaz, a város is keresett szállodai lehetőséget A Paks központjában levő szálloda vegyes üzemeltetésű: egyúttal szolgál kereskedelmi érdekeket és nyújt vállalati belső szolgáltatást 75 1-2 ágyas szoba és három lakosztály várja a vendégeket Többet nyújt mint az 1 csillagos szállodák: minden szobához tartozik fürdőszoba, a szobákban hűtőszekrény, színes tv, telefon Ez utóbbi nagyon jól jött a közelmúltban egy amerikai vendégnek, aki paksi szállodai szobájából hívhatta az otthoni tőzsdét A beszélgetés időpontjában várta Herbert úr a szállodai árak jóváhagyását:- 1 ágyas szoba (ÁFÁ-val) 690 Ft- 2 ágyas szoba (ÁFÁ-val) 1150 Ft- lakosztály 1610 Ft Az árak nem tartalmazzák a reggelit de van mód arra, hogy a vendégek a közeli szakközépiskolában reggelizhessenek (az ára 130 Ft). Mivel a szállodához melegkonyha nem tartozik, az ebédelni-vacsorázni kívánó vendégeknek csak javaslattal, éttermek címével szolgálhatnak Kényelem, tisztaság, nyugalom, udvariasság... - mindezt Í4 dolgozó biztosítja. Éjjel-nappal, a hét 7 napján várják a vendégeket HÁ
