Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-06-03 / 12. szám

1992. június 3. 7 PAKSI HÍRNÖK Választottjaink „Én képviselem a faragatlan vonalat” A pesterzsébeti, több szobás villát, ahol dr. Loparits Pál, a Leszámítoló Bank igazgatója és családja élt, a világháborúban lebom­bázták. „Édesapám horvát származását ma igen­csak hangsúlyozza” - mondja Loparits Pál, aki 1944-ben Pakson született „Apám orosz fogságba esett, két évet töltött a Mihajlovkán (igen rossz emlékei vannak), de ő még a sze­rencsések közé tartozott, mert abból a hu­szonnyolc emberből, akikkel együtt volt mindössze ketten jöttek haza. Igaz, a 198 centis ember 48 kilóra fogyva. Apám ezek­ből az évekről soha nem beszélt Az biztos: az új rendszerbe soha nem tudott beillesz­kedni. Anyám - velünk, gyerekekkel - a Kálvá­ria térre költözött a háború után, borozójuk volt ott a nagyszüleimnek, paksi bort is mér­tek. A borozót később elvették tőlünk. A Kál­vária térből Kulich Gyula tér lett Iskoláimat is Budapesten végeztem, gim­náziumi tanulmányaimat az Eötvös József Gimnáziumban kezdtem. Talán én is elősegítettem azt hogy a naki tsz ott tart ma, ahol tart” Elvált majd 1972-ben a Paksi Állami Gaz­dasághoz jött dolgozni, másodszor is meg­nősült. A decsi tsz kedvéért elhagyta Paksot: odament főagronómusnak, majd elnökhe­lyettes lett 1986-ban megpályázta a Paksi Állami Gazdaság igazgatói állását Az első fordulóban nem sikerült a másodikban pe­dig visszalépett „Időközben megegyeztem Pál Józseffel: ha ő nyer, eljövök igazgató­­helyettesnek. így kerültem vissza. A gazda­ság ’91-ben tizennégy kft-re bomlott, én Ger­­jenbe költöztem, ahol két kft. ügyvezető­je vagyok. ’92-ben harmadszor is megnősül­tem. f A decsi tsz-ben léptem be a pártba. Nem kényszerített senki, de az ottani pártalapszer­­vezet igen radikális volt úgy éreztem, ott a helyem.”- Később kilépett a pártból?- Nem volt képem kilépni. Amikor eljött az ideje, a többiekkel együtt én is szépen kima­radtam. rém. Nehezményezem azonban, hogy a sa­ját magunk által hozott előírásokat nem tart­juk be. Mit értek ez alatt? Ha azt mondjuk például, hogy csak hat órát tárgyalunk, ak­kor az hat óra legyen. Én reggel korán kelek, nemigen tudok már fitt maradni éjfélkor.- Újra a Paks Városért Mozgalomról kérdeznék: mozog-e a mozgalom?- Megbeszélések vannak, ott elhangzik, hogy ezzel-azzal kellene foglalkozni. De most sajátos helyzet van. Nekem az a véle­ményem: ha a mozgalom megjelenne bár­mivel, az csak arra lenne jó, hogy a többiek cikizzék. Nézze csak a testületi üléseket, ami­kor az MSZMP-sek tornásznak bizonyos dolgokon. Nem ártanak, az biztos, de a testü­let néhány tagja mint a vércse, esik nekik. Ezért semmi értelme nincs, hogy mi is így jár­junk. Én még Vajnai Attilát sem értem meg. Mit erőlködik? Az is igaz, neki azért lenne joga lépni, mozogni, mert nincs múltja. A Paks Városért Mozgalmat is a régi MSZMP- hez csapják, úgy érzem, egyszerűbb hall­gatni. Az Eötvös elit gimnázium volt Hogy ke­rültem oda? Kitűnő tanuló voltam, más je­gyet nem is nagyon ismertem. Az iskolában túlzottan magas követelményeket támasz­tottak velünk szemben, már ami a mozgalmi életet illeti. Emiatt kerültem ellentétbe egy cseppet a magyar tanárommal - ő az V. ke­rületi KISZ-bizottságban is tevékenykedett - aminek az lett a következménye, hogy elta­nácsolták az iskolából. Annak ellenére, hogy apámnak közgaz­dász végzettsége volt a Rákosi-rendszerben, meg azután is segédmunkásként dolgozott ’56-ban munkástanács-elnök lett, bujkált is eleget utána, bányákban dolgozott, így járta végig az országot: Sajószentpétert és egyéb helyeket Ötvenkét éves korában rokkant­­nyugdíjas lett, édesanyámmal vettek egy kis kertecskét Érden. Ez jót tett neki, ma nyolc­vanéves. Eredetileg atomfizikus vagy matematikus szerettem volna lenni, a felvételi lapot még­is Gödöllőre, az agrárra adtam be. Két évig, nem mondom, hogy rajongtam a szakmáért, de a harmadik évtől megszeret­tem.” Harmadévesen nősült otthonról semmi támogatást nem kaphatott, ezért társadalmi ösztöndíjat kötött a naki termelőszövetkezet­tel. „Nakon nagyon hamar a mélyvízbe ke­rültem. Úgy éreztem, jó dolgokat csinálok.- Pakson tagja lett a Paks Városért Mozgalomnak és általa került be a kép­viselő-testületbe?- Na igen! A mozgalom igen érdekes kö­rülmények között és helyzetben alakult Az is igaz, hogy több fantáziát láttam benne. A mozgalomtól akkor csömörlöttem meg (mert megcsömörlöttem), amikor a válasz­tás volt Eszembe se volt, hogy a választáso­kon induljak, de amikor felkért a mozgalom, meg néhány „fémjelzett” párt is, úgy érez­tem: azokért az emberekért, akik az én vá­lasztókerületemben laknak, érdemes képvi­selőnek lenni. A csömör pedig attól volt, hogy észre­vettem: néhány ember azért lépett be a mozgalomba, hogy innen valami felé el­indulhasson. De mindenkit nem lehetett képviselőnek jelölni. Ez a stílus számomra idegen.- Ön képviselő lett- A polgármester-választáskor - amikor az SZDSZ-FIDESZ és a KDNP bejelentette, hogy Bor Imre lesz a polgármester - én igencsak kifejtettem a véleményemet Amit akkor elmondtam, jogos volt Azért nem­igen szerettek meg engem, én se őket Ma beismerem: Imre alkalmas erre a feladatra, hála Istennek! Ennek kapcsán a testületről is megváltozott a véleményem. Sosem voltam örök életre haragtartó. Ha tév.edek, elisme­- Jákli Péter úr miért tartja fenn he­lyét ebben a testületben? Hiszen egyet­len ülésen sem vesz részt- Képtelenek vagyunk vele találkozni. Az a sértődöttség, ami őbenne van, emberileg érthető. De onnan kezdve, hogy mozgalom, hogy testület és egyetlen ülésen nem jelenik meg, ez számomra semmilyen szempontból nem fogadható el. Mi már többször akar­tunk vele beszélni Herczeg Józseffel, de nem sikerült Most már mi akarjuk határozottan kérni arra, hogy mondjon le a mandátumról. Minket hoz kellemetlen helyzetbe, arról nem is beszélve, hogy néha azért a szavazatára is szükség lenne.- A testületben túlsúlyban vannak az orvosok, a mérnökök.- Én képviselem a testületben a faragat­lan vonalat, hozzáteszem, mindig is ilyen volt a stílusom. Én látom a mostani politika ésszerűtlenségeit is: az agrárprogramot nem tudom elfogadni. Sokmindent elfoga­dok, amit a kormány csinál, de ami a mező­­gazdaságban ma végbemegy, az óriási bak­lövés.- Miért nem tudott az agrártársada­lom összefogni?- Sose fog, a segítőkészség egymás iránt a nullával egyenlő.- Köszönöm. FEKETE ARANKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom