Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-04-24 / 5. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1991. április 24. Egy biztos, drágul a szén ... és nyitás után. (Folytatás az 1. oldalról.) Másnap felkerestük a tüzép vezetőjét, Siklósi Attilát. Sz. J.: - Kérem, hajlandó néhány kérdésre válaszolni? S. A.: - Kis türelmet kérek - természetesen. Néhány eligazító szó a munkatársaknak, néhány telefon, közben helyet mutat, magabiztos ember benyomását kelti. Sz. J.: - Mi a véleménye arról, hogy március 4- én, 5-én az emberek tömegesen álltak a bejárat előtt? S. A.: - Valóban. De ne feledkezzen meg arról, hogy a szén árának emeléséről nem én tehetek, ilyenkor sajnos ez a helyzet Sz. J.: - Mit tud arról, hogy esetleg kivételezett helyzetet élveznének egyes vásárlók, vagy szállítóik. S. J.: - Nézze, én felveszem a rendelést igyekszem a megfelelő sorrendet betartani, melyet bizonyítani is tudok önnek. Valóban bizonyítja. Sz. J.: - Ezek szerint nincs tudomása arról, hogy egyes szállítók kivételezett helyzetben volnának? S. A.: - Ilyesmiről én nem tudok, nem hatásköröm az esetleges külső vitákat eldönteni. Sz. J.: - Köszönöm a válaszokat. Jártunk a vasútnál is. Sz. J.: - Érdeklődöm a szénszállítmányok iránt. Milyen időközönként érkeznek? A pályamester ki-bejár, az ügyeletes vasúti alkalmazott beszédes, jóindulatú ember. Miközben intézi dolgát szívesen válaszol, bár kissé idegesnek tűnik. Talán a munka közbeni zavarásért, talán az utóbbi hetekben jelentkező széncirkusz miatt Vasúti alkalmazott: - Az a két vagon is szenes vagon. Sz. J.: - Milyen szén érkezett? Vasúti alkalmazott: - Milyen szén? Sz. J.: - Mondja, kik pakolják ki? Vasúti alkalmazott: - Kik? Hát a tüzép emberei, de én többet nem tudok mondani magának. Tisztelettel megköszöntük a „tájékoztatást”. Vajon ön, kedves olvasó érti-e ezt az egészet? Engedje meg, hogy költőnk, Vas István gondolatát idézzem: „az ingoványbán ne akarj rendet tenni!” A kisnyugdíjas, a munkás, a fuvarozó egymásra kiált a kapu előtt, ha ne adja az ég, valaki kilóg a sorból. Szén van, csak nem olyan, amilyenre épp szükség volna. Igazságos elosztás? Úgy tűnik, az is rendben van. Hát akkor mi a baj? Mi vagyunk túlfeszítettek, türelmetlenek? Esetleg földerítetten kapcsolatok, jól álcázott folyamatok kárvallottjai, kijátszott áldozatok? Ki tudja? Egy biztos, drágul a szén. SZARKA JÓZSEF Fotó: Tihanyi Ferenc Nemzetközi megfigyelő Nagydorog helyett Rigába- Március elsején elmaradt a nagydorogi beszámoló és a paksi fogadóóra is. Miért? - kérdezem Figler János országgyűlési képviselőtől.- A parlament külügyi bizottsága felkért, hogy a kormánykoalíció részéről egy ellenzéki képviselővel - ő Tirts Tamás volt, a Fidesz tagja - nemzetközi megfigyelőként vegyek részt a tett közvéleménykutatáson. Aznap délután, amikor Nagydorogon illetve Pakson keltett volna találkoznom a választópolgárokkal, a parlament külügyi osztályán vettem át a megbízólevelet, szombaton pedig utaztunk.- Mi uolt a feladata a két magyar képviselőnek?- Szúrópróbaszerűen ellenőriztük a választókörzeteket és a szavazóhelyiségeket, hogy megfelelő-e a tettek és oroszok aránya a választási bizottságokban, biztosítanak-e jelenlétet a független szervezeteknek, nem történik-e befolyásolás, esetleg megfélemlítés. Tizennégy szavazókörzetben fordultunk meg: általános iskolákban, kultúrházakban, kolhozközpontokban. Nyakunkban volt egy biléta, rajta cirill és latin betűkkel: „nemzetközi megfigyelő” és a nevünk.- Más országokból is érkeztek megfigyelők Lettországba?- Kanadából, az USA-ból, Franciaországból, Németországból, Lengyelországból és a skandináv államokból voltak ott parlamenti képviselők. Mi a moszkvai magyar nagykövetségről kaptunk kísérő tolmácsot, aki ottlétünk alatt „fülünk és szánk” volt. Másik kísérőnk egy tett képviselő volt, vele németül igyekeztem szót érteni.- Milyenek a tapasztalatok?- Egy önmaga erejével tisztában lévő, elszánt népet ismerhettem meg. A választások kimenetelének biztos tudatában mentek el szavazni az emberek. Azóta tudjuk: Lettországban 87 százalékosnál magasabb volt a részvételi arány és a szavazók 75-80 százaléka az önállóság mellett döntött. Érdekességként említem, hogy Rigában sokkal kevesebb plakát volt mint nálunk tavaly tavasszal. Ott egyet sem láttam leszaggatva vagy átfirkálva. Egy laktanyában is voltunk. A laktanya párttitkár ezredese meglepődni látszott, amikor megpillantott bennünket a két külföldi civil megfigyelőt. Biztosra vette, hogy az oroszajkú bevándorlók az unbióbanmaradás mellett döntenek. Mint tudjuk, ebben is tévedett Megkérdezte tőlünk, hogyan képzeljük Európa jövőjét? Megemlítettem neki, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintájára kívánatos tenne az Egyesült Európa. Ő egy orosz közmondással válaszolt: „A legkisebb halnak is joga van a saját vízében úszni.” Sajnos, nem magyarázta meg: ez azt jelenti-e, hogy a szovjet „kishalaknak” joguk van a tett tavacskában úszkálni, vagy: mit akarunk mi ott, magyar „kishalak”? A szavazás (közvéleménykutatás) másnapján a miniszterelnök fogadást adott valamennyi külföldi parlamenti képviselőnek. Megköszönte, hogy jelenlétünkkel hitelessé és vitathatatlanná tettük a szavazás jogszerűségét és békés lefolyását Meggyőződésem: Európa térképe rövidesen három új színnel, három új független országgal gyarapodik. Felejthetetlen számomra, hogy egy független állam újbóli megszületésénél én is ott bábáskodhattam.- Eljutott-e az itthoni események híre a megfigyelőkhöz?- Négynapos távoliét után, hazatérőben a repülőgépen olvastam megdöbbenve: az MDF- frakción belül szakadás történt. Ezért első utam a parlamentbe vezetett, hogy ennek a hírnek utánajárjak. Ott ugyanazt a csapatot találtam, egyben, mint amelyiket az előző héten. így küldetésem kettős happy enddel zárult: valószínűleg kiszakad Lettország és nem szakad az MDF-frakció. GUTÁI ISTVÁN
