Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-04-24 / 5. szám

PAKSI HÍRNÖK 2 1991. április 24. Egy biztos, drágul a szén ... és nyitás után. (Folytatás az 1. oldalról.) Másnap felkerestük a tüzép vezetőjét, Siklósi Attilát. Sz. J.: - Kérem, hajlandó néhány kérdésre vá­laszolni? S. A.: - Kis türelmet kérek - természetesen. Néhány eligazító szó a munkatársaknak, né­hány telefon, közben helyet mutat, magabiztos ember benyomását kelti. Sz. J.: - Mi a véleménye arról, hogy március 4- én, 5-én az emberek tömegesen álltak a bejárat előtt? S. A.: - Valóban. De ne feledkezzen meg arról, hogy a szén árának emeléséről nem én tehetek, ilyenkor sajnos ez a helyzet Sz. J.: - Mit tud arról, hogy esetleg kivételezett helyzetet élveznének egyes vásárlók, vagy szállítóik. S. J.: - Nézze, én felveszem a rendelést igyek­szem a megfelelő sorrendet betartani, melyet bi­zonyítani is tudok önnek. Valóban bizonyítja. Sz. J.: - Ezek szerint nincs tudomása arról, hogy egyes szállítók kivételezett helyzetben vol­nának? S. A.: - Ilyesmiről én nem tudok, nem hatáskö­röm az esetleges külső vitákat eldönteni. Sz. J.: - Köszönöm a válaszokat. Jártunk a vasútnál is. Sz. J.: - Érdeklődöm a szénszállítmányok iránt. Milyen időközönként érkeznek? A pályamester ki-bejár, az ügyeletes vasúti al­kalmazott beszédes, jóindulatú ember. Miközben intézi dolgát szívesen válaszol, bár kissé ideges­nek tűnik. Talán a munka közbeni zavarásért, ta­lán az utóbbi hetekben jelentkező széncirkusz miatt Vasúti alkalmazott: - Az a két vagon is sze­nes vagon. Sz. J.: - Milyen szén érkezett? Vasúti alkalmazott: - Milyen szén? Sz. J.: - Mondja, kik pakolják ki? Vasúti alkalmazott: - Kik? Hát a tüzép embe­rei, de én többet nem tudok mondani magának. Tisztelettel megköszöntük a „tájékoztatást”. Vajon ön, kedves olvasó érti-e ezt az egészet? En­gedje meg, hogy költőnk, Vas István gondolatát idézzem: „az ingoványbán ne akarj rendet tenni!” A kisnyugdíjas, a munkás, a fuvarozó egymás­ra kiált a kapu előtt, ha ne adja az ég, valaki kilóg a sorból. Szén van, csak nem olyan, amilyenre épp szükség volna. Igazságos elosztás? Úgy tűnik, az is rendben van. Hát akkor mi a baj? Mi vagyunk túlfeszítettek, türelmetlenek? Esetleg földerítet­ten kapcsolatok, jól álcázott folyamatok kárval­lottjai, kijátszott áldozatok? Ki tudja? Egy biztos, drágul a szén. SZARKA JÓZSEF Fotó: Tihanyi Ferenc Nemzetközi megfigyelő Nagydorog helyett Rigába- Március elsején elmaradt a nagydorogi beszá­moló és a paksi fogadóóra is. Miért? - kérdezem Figler János országgyűlési képviselőtől.- A parlament külügyi bizottsága felkért, hogy a kormánykoalíció részéről egy ellenzéki képvise­lővel - ő Tirts Tamás volt, a Fidesz tagja - nem­zetközi megfigyelőként vegyek részt a tett közvé­­leménykutatáson. Aznap délután, amikor Nagydorogon illetve Pakson keltett volna találkoznom a választópol­gárokkal, a parlament külügyi osztályán vettem át a megbízólevelet, szombaton pedig utaztunk.- Mi uolt a feladata a két magyar képviselőnek?- Szúrópróbaszerűen ellenőriztük a választó­­körzeteket és a szavazóhelyiségeket, hogy megfe­lelő-e a tettek és oroszok aránya a választási bi­zottságokban, biztosítanak-e jelenlétet a függet­len szervezeteknek, nem történik-e befolyásolás, esetleg megfélemlítés. Tizennégy szavazókörzetben fordultunk meg: általános iskolákban, kultúrházakban, kolhoz­központokban. Nyakunkban volt egy biléta, rajta cirill és latin betűkkel: „nemzetközi megfigyelő” és a nevünk.- Más országokból is érkeztek megfigyelők Lett­országba?- Kanadából, az USA-ból, Franciaországból, Németországból, Lengyelországból és a skandi­náv államokból voltak ott parlamenti képviselők. Mi a moszkvai magyar nagykövetségről kap­tunk kísérő tolmácsot, aki ottlétünk alatt „fülünk és szánk” volt. Másik kísérőnk egy tett képviselő volt, vele németül igyekeztem szót érteni.- Milyenek a tapasztalatok?- Egy önmaga erejével tisztában lévő, elszánt népet ismerhettem meg. A választások kimenete­lének biztos tudatában mentek el szavazni az em­berek. Azóta tudjuk: Lettországban 87 százalé­kosnál magasabb volt a részvételi arány és a sza­vazók 75-80 százaléka az önállóság mellett dön­tött. Érdekességként említem, hogy Rigában sok­kal kevesebb plakát volt mint nálunk tavaly ta­vasszal. Ott egyet sem láttam leszaggatva vagy át­firkálva. Egy laktanyában is voltunk. A laktanya párttit­kár ezredese meglepődni látszott, amikor megpil­lantott bennünket a két külföldi civil megfigye­lőt. Biztosra vette, hogy az oroszajkú bevándorlók az unbióbanmaradás mellett döntenek. Mint tud­juk, ebben is tévedett Megkérdezte tőlünk, ho­gyan képzeljük Európa jövőjét? Megemlítettem neki, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintá­jára kívánatos tenne az Egyesült Európa. Ő egy orosz közmondással válaszolt: „A legkisebb hal­nak is joga van a saját vízében úszni.” Sajnos, nem magyarázta meg: ez azt jelenti-e, hogy a szovjet „kishalaknak” joguk van a tett tavacská­ban úszkálni, vagy: mit akarunk mi ott, magyar „kishalak”? A szavazás (közvéleménykutatás) másnapján a miniszterelnök fogadást adott valamennyi kül­földi parlamenti képviselőnek. Megköszönte, hogy jelenlétünkkel hitelessé és vitathatatlanná tettük a szavazás jogszerűségét és békés lefolyá­sát Meggyőződésem: Európa térképe rövidesen három új színnel, három új független országgal gyarapodik. Felejthetetlen számomra, hogy egy független állam újbóli megszületésénél én is ott bábáskod­hattam.- Eljutott-e az itthoni események híre a megfigye­lőkhöz?- Négynapos távoliét után, hazatérőben a re­pülőgépen olvastam megdöbbenve: az MDF- frakción belül szakadás történt. Ezért első utam a parlamentbe vezetett, hogy ennek a hírnek utá­najárjak. Ott ugyanazt a csapatot találtam, egy­ben, mint amelyiket az előző héten. így küldeté­sem kettős happy enddel zárult: valószínűleg ki­szakad Lettország és nem szakad az MDF-frak­­ció. GUTÁI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom