Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-04-24 / 5. szám

1991. április 24. 3 PAKSI HÍRNÖK LEBEGÉS (Folytatás az L oldalról) VÁROSI SZOCIÁLIS OTTHON. Tűnőd­ve ízlelgetem a szót, miközben a kapun belé­pek, s arra gondolok, mi fogad majd az egy­kori szülőotthon falai közt Ahol annyi élet indult - s ahol most annyi élet fogy el. Az intézmény vezetője örömmel fogad, s máris a társalgóba invitál, ahol ilyenkor dél­előttönként össze-összegyűlnek a bennla­kók. Néhány fejkendős nénike ül a terem­ben, valamennyien túl a hetvenen. Amint elmondom, miféle szándékkal jöt­tem közéjük, hamar feloldódnak. Mielőtt bármit is kérdezhetnék, valamennyien le­szögezik: A koszt nagyon jó. És sok is, sokszor meg sem bírjuk enni. A nővérek pe­dig nagyon kedvesek hozzánk. Jó itt ne­künk.” Meglepődöm egy pillanatra; semmi bi­zonytalanság, kétségbeesés, szorongás - in­kább valami furcsa, bölcs beletörődés, meg­nyugvás árad az arcukról, a szavaikból.- Tudja, kedves, a fiatalok nem szívesen jönnek ide hozzánk látogatóba. Talán szé­gyellik, hogy itt vagyunk - mondja a mellet­tem ülő asszony. - Engem pedig csak az unokámék szoktak elvinni néha - fűzi hozzá a másik, botjára támaszkodva. Közben nyílik az ajtó, újabb lakó lép be, s tőlünk távolabb lekuporodik a hozzá legkö­zelebb eső székre. - Vak szegény. Semmit sem lát és nincs is senkije. A macskákat szokta etetni az udvaron, sosem felejti el a gondozásukat. Hallva, hogy őróla folyik a szó, a világta­lan asszony lecsúszik a székről és jelképes mozdulatokkal megmutatja, hogyan szokta dédelgetni kis védenceit. Nehezen értem a szavát, de ilyesfélét mond: - úgy lehet őket szeretni... Tovább folyik a beszéd a családokról, egyikük büszkén emlegeti unokáját, aki si­keres vállalkozó, csak hát nincs ideje benéz­ni ide. - Az én lányom hatvanéves, s már ő is ide készül - a néni, aki beszél hihetetlenül friss testileg-szellemileg, alig hiszem, hogy már a 86. évét tapossa.- Mondtam neki, hogy várjon még, dol­gozzon még egy kicsit, aztán jöhet Én itt végre úriasszony lettem! - folytatja hamis­kásan. - Amikor hazamegyek, mondják is, hogy: „Te bezzeg már nem dolgozol sem­mit, csak ülsz kényelmesen!” - De hiszen dolgoztunk is eleget; néhány éve még kapál­tam a szőlőben - bólintanak rá a sarokból.- Hát nekünk már csak itt az otthonunk - veszi át a szót a szomszédja. - Ha jó az idő, sétálgatunk, beszélgetünk, nézzük a tévét. Van aki hazamegy az ünnepekre, de az is siet vissza. Elmondják, mennyire örültek ne­ki, amikor egy elmúlt este visszaérkezett egyik idős társuk. Várták őt Hazavárták. Az ajtó mellett a világtalan asszony ezalatt csendesen sír. Vigasztalják néhány szóval, aztán hozzáteszik: - olyan könnyen megha­tódik. Az összeférhetetlenség nagyon ritka, de azért itt is előfordul. Nagy sebbel-lobbal fut ki és be egy asszony, szemében megtört fény csillog. - Most már haragszok mindenkire és nem veszek be több gyógyszert! - kiabálja, s görcsösen harapdálni kezdi a kézfejét A töb­biek hiába csitítják, végül a főnővér egy töröl­közőt nyom a kezébe, s szépen megkéri, vigye el gyorsan a mosodába, mert nagyon fontos. Ez használ Az egyetlen gyógyszer a feladat a megbízatás. - Ezt csinálja velünk - súgják oda nekem a társai -, csapkodja az ajtót ordibál; bár nagy hasznát veszik, mert sokat segít De azért mi nem haragszunk rá, nem tehet róla, hogy ilyen. „Pszichiátriai eset’ - ahogy a főnő­vér mondja, de ide utalták, s neki nincsen hoz­zátartozója. Harmincegyen élnek itt gondozottként Ez a létszám még biztosít valamiféle csalá­dias légkört A szobák két- és négyágyasak; országos viszonylatban ez kedvezőnek szá­mít. Megkérdeztem, mi lenne a legnagyobb kívánságuk. Egyikük sem gondolt lehetet­len, egészen elképzelhetetlen dolgokra. Legtöbben azt szeretnék, ha otthon, a falu­jukban lenne egy hasonló, kisebb szociális intézmény. - Minden község tartsa el a ma­ga öregjeit - magyarázza a néni, aki most idősen került el falujából, a közeli, mégis ide­gen városba. - Olyan jó lenne, ha az otthoni utcákon sétálhatnék, beszélgetnék a régi is­merősökkel... Csönd ül körénk. Most mindenki haza­gondol. Még a paksiak is. A régi, ismerős ar­cokra, házakra, az öreg diófára, amit nem le­hetne már új földbe ültetni... Jó lenne legalább egy kert, de itt szinte ud­var is alig van. Az egykori szülőotthon nem éppen a legmegfelelőbb a szociális gondo­zás számára. Az emeletre, ahol a betegszo­bák vannak, csigalépcső vezet fel. Annak idején szerették volna megkapni az otthon számára a rendőrség régi épületét, annak az udvarán még fák is vannak. Az otthon ve­zetője szerint még ma sem lenne késő. Talán most így ünnepek táján könnyebb ten­ni valamit Összegyűjteni a családot meglátogat­ni az idős szülőket ha pedig velünk élnek kissé elfeledve, megsimogatni egyegy kedves szóval a szívüket Mert az ember néha magába szálL S látja, hogyan pereg majd le észrevétlenül saját életének is egykor oly hosszúnak hitt fonala; s hogyan lebeg majd ő is egyszer a világbaa csa­lád s magány, lét s nemlét közt védtelenül kiszol­gáltatva. PÁPAI ESZTER Hírek, közlemények Munkahelyteremtő beruházás a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezetnél Az elmúlt évi nyereség és az elért bérmunkadíj emelés lehetővé tette, hogy egy jelentős beruhá­zást valósítson meg a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet. Pakson a Tolnai úti telepén elkezdő­dött egy új munkacsarnok és a hozzákapcsolódó raktár építése. A kettő nagysága 1000 m2 körül lesz. A beruházás költség-előirányzata megha­ladja a 30 millió forintot. A szeptemberre terve­zett befejezés után lehetőség nyílik mintegy száz fő foglalkoztatására. A szövetkezet olyan időszakban tud új munka­helyeket teremteni, amikor erre nagy szüksége van városunknak, amikor napról napra emelke­dik a munkanélküliek száma. Erre a beruházásra azért is szüksége van a szövetkezetnek, mert a legnagyobb megrendelője részéről jelentkező ka­pacitásnövelést a meglévő üzemeiben nem tudja kielégíteni. De politikai feladatot is megold, hi­szen ezáltal csökken a munkanélküliek száma. Jó a népgazdaságnak, mert devizát hoz az ország­nak. De jó a szövetkezetnek is, mert gazdaságos tevékenységet fognak végezni, ami által újabb fej­lesztésre nyílik majd lehetőség. * * * Az eszperantó csoport megválasztotta új ve­zetőségét A csoport elnöke Lindemann Lász­ló, titkára Szép Attila, gazdasági felelőse Lo­vász Sándomé, és tiszteletbeli elnöke Bálint István lett Az eszperantó csoport közli, hogy a tagdíjak az idén sem változtak. Aktív dolgozók 120 Ft/év Nyugdíjas, főiskolai hallgató 60 Ft/év Tanuló 10 Ft/év Pártoló 20 Ft/év * * * A Nokia Text világpremiere Budapesten A Selectronik Kft., a Magyar Műsorszóró Vál­lalattal és a Nokia céggel közösen rendezett sajtó­­tájékoztatón - melyen lapunk képviselője is részt vett - mutatta be 1991. április 5-én a világpre­miernek számító Nokia Text szöveges, üzenet vé­telére alkalmas új személyhívó rendszert. A Selectronik Kft. 1989 óta forgalmazza a No­­kia-Finder-t. A továbbfejlesztett személyhívórend­szer azonban nemcsak számok, hanem 32 betű­ből álló szöveges üzenet vételére is alkalmas. A hatjegyű hívószámú készülék a Petőfi Rádió URH adásának hullámhosszára hangolódik rá. Ez a világon egyedülálló szolgáltatás egyoldalú adatátvitelt biztosít szelektív módon. A képme­móriája 360 karakternek megfelelő üzenet táro­lására alkalmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom