Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-10-09 / 17. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1991. október 9. A NAGY FOGÁS Beszélgetés Kovács Tivadar halásszal, a paksi Duna-szakaszon 1987. május 16-án délelőtt kiemelt 181 kg-os vizáról Ő, és fiatal munkatársai Rétfalvi Imre, Madár József, Bogdány Péter és a szerencse lehetővé tették az egész országnak, hogy megcsodálja a legnagyobb halat, mely emlékezetünk óta halász hálójába került Magyarországon, a Dunán.- Tivadar bátyám, mikor, hol született?- 1947. március 4-én, Úszódon.- Szülei mivel foglalkoztak?- Halász volt édesapám, nagyapám, halász családból származom.- Mikor került Paksra?- Paksra nősültem, 1971-ben.- Volt-e hasonló fogás a közelmúltban?- Amíg nem épült fel az orsovai duzzasztó, föl tudott jönni a viza. Paks alatt, két-három kilométerre i'vóhelye van a kecsegének és a vizának, porcos halak, egyidőben ívnak. Az 1900-as években Komáromnál is fogtak vizát. Ma már nem tud úgy feljönni, a zsilipnél ütközik. Romániában, Szerbiában hozzánk mérve négy-ötszörös a vizafogás. A viza csak ívni jár az édesvízbe, utána visszatér a tengerbe. Nálunk 1963-ban fogták az utolsót, 1965- ben elkészült a zsilip.- A Halászati Termelőszövetkezet történetében létezett-e nagyobb fogás?- A tsz 1946-ban alakult. Az édesapám és az akkori brigád 1957-ben fogtak egy 135 kg-os vizát Ordas felett. Nagyságra ez a mi 181 kg-os halunk volt a legnagyobb.- Hogyan kezdődött ez a szerencsés nap?- Reggel 8 órakor indultunk, szombat volt, semmi különös egyéb dolog, egyszerűen megfogtuk ezt a nagy halat, 20 kg kecsegét az első eresztésben.- Hogyan észlelték, hogyan tudták kiemelni, és egyáltalán mire gondoltak, amikor érezték a háló súlyát?- Kérem, ez egy olyan dolog, szóval egy hetvenöt méteres leólmozott kecsegeháló kétszer húsz méteres kötélen van irányítva a fenéken. Itt egy két-három mázsás halat nem vesz észre az ember. Ugye négyen voltunk, a belső ladikon én egyedül, a külsőn a többiek hárman. A háló külső felében jelentkezett a hal, mivel én egyedül voltam a belső ladikban - az ember beszedi a kötelet, de a külső ladikba kellett bevonni az összes hálót, ránk is szállt a külső ladik, ugyanis az mindig elmarad, a belsőt elviszi előre a víz, ott ugye mindig nagyobb a nyomás. Ahogy ránkszállt a külső ladik, hogy rá ne menjünk a tuskókra ott a biskói kőnél, az egyik kollégám átugrott az én ladikomba, és így szólt: „Szedd el a hálót, szedd el, nehogy elmenjen a hal!” Amikor összeért a két ladik, lazára kötöttünk, hogy a két csónak közt be tudjuk emelni a halat. Egy farkascsatot tettünk a farkára, nehogy véletlenül elszabaduljon, ha hazajövünk és azt mondjuk, hogy fogtunk egy ilyen halat, még azt mondják, hogy csak képzelődtünk. így sikerült a motoros ladikba emelni. Nagy hurrá kiáltás következett, piszén az évszázad egyik legnagyobb hala volt a zsákmányunk. Ez a fiatal brigás, akinek eddig még vizát sem sikerült fognia, ez fogta meg a legnagyobbat. Egy kollégánk ottmaradt az egyik ladikkal, mi pedig hárman sietve hoztuk fel a zsákmányt. Rá két napra lett lemérve, sajnos addig ötvenszer is kihúzták a bárkából ezt a nagy halat, mindenkinek meg kellett mutatni, mindenki fotózta.- Kárt szenvedett a hal ebben a rengeteg zaklatásban?- Megrepedt az úszóhólyag, a boncolás kimutatta, hogy öt cm hosszan kinyílt. Egyébként arról volt szó, hogy felviszik a budapesti állatkertbe, hogy legalább néhány hétig láthassák élve az emberek, de már Érdnél elpusztult Aztán megnyúzták, kitömték, a húsát visszahozták és szétosztották a tagság közt- Milyen íze volt a húsnak?- Olyan volt, mintha borjúhúst enne az ember.- Mennyi idős hal lehetett?- A boncolás ki tudja mutatni a nem pikkelyes halak gerincéből, hogy mennyi idősek. Elvágják a gerincet, és akár a fák évgyűrűiből, kiderítik. Ez 28 éves volt, hím, 22 kg tejjel.- Tisztelettel megköszönöm a beszélgetést és még nagyon sok nagy fogást kívánok. SZARKA JÓZSEF Viza után piranha? Riadalmat keltett a horgászzsákmány Úgy tűnik, városunk nevét előbb-utóbb nemcsak az atomerőmű, vagy a halászcsárda, hanem az itt horogra kerülő különleges horgászzsákmányok is híressé (hírhedtté) teszik... Bizonyára emlékeznek még, néhány évvel ezelőtt az egész országot bejárta az itt kifogott hatalmas méretű, s errefelé ritkaságnak számító viza fotója. Legutóbb pedig fölröppent a hír, pontosabban: mint félelmetes szenzációt suttogták városszerte: - Firanhát fogtak a melegvizes csatornánál... Nos, ez az első hallásra igencsak meglepő, sőt hihetetlennek tűnő kijelentés azért bizonyára sokakat megdöbbentetett, de legalábbis kíváncsivá tett. Hiszen a fent nevezett halfajta nem tartozik a dunai harcsák, keszegek, márnák ártatlan táborába. S ha mást nem is tudtunk róla, a közelmúlt „cápa-típusú” (Jaws) horrorfilmjeinek köszönhetően volt szerencsénk átborzongani a derék piranha-hadsereg táplálkozási szokásait.. A vízi katasztrófafilmek kedvelt hőse egyébként az Amazonas alsó folyásában és Dél-Amerika néhány más édesvízében honos, mintegy 35 cm hosszú, rendkívül falánk ragadozó. Volt aki a fenti ismeretek birtokában azonnal legyintetett: Ugyan, hogy kerülne ide éppen egy piranha!” Mások óvatosan fontolóra vették a dolgot: Biztosan nem lehet véletlen, hogy éppen ott, a meleg vízben élt az a hal... vagy a radioaktív szennyeződés hozott létre valamiféle elkorcsosult állatot... sosem lehet tudni... ma már minden megeshet...” A találgatások és a bizonytalanság nyomában természetesen ott járnak a félelmek is. A gyerekek képzeletében - akik az említett filmeknek sajnos legnagyobb szakértői - máris megjelent néhány filmkocka a vízben szétteijedő vérfelhőkről, gazdátlanul lebegő, félig elfogyasztott végtagokról... Mielőtt azonban végleg eltévednénk a képzelgések ingoványos talaján, nézzük a tényeket. Azt mondják, „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, vagyis: valaminek azért tényleg történnie kellett. Augusztus 20-án valóban fogtak egy furcsa halat Pakson, ott, ahol az erőmű hűtővize a Dunába ömlik. Aki véletlenül látta a televízió szeptember 15-i Vasárnapi turmix c. műsorát az saját szemével meggyőződhetett róla: ez a bizonyos hal valóban hasonlított a vérszomjas piranhára. Igaz, fogazata közel sem olyan félelmetes, hiszen nem is ragadozó. A riportból kiderült hogy a Pakson horogra akadt hal - becsületes nevén: tanbaki - hazája szintén Dél-Amerika, pontosabban az Amazonas és az Orinoco folyó. Arrafelé tenyésztik is a húsáért. Hogy hogyan került éppen a paksi Dunába? A szakértő szerint minden bizonnyal egy megunt akváriumi példányról van szó, amely a meleg vízben kedvező életfeltételeket talált. Vagyis: egy szenzációval kevesebb... Szerencsére. Mert ha netán újabb tanbakira bukkannánk is, biztosan nem fog minket vacsorának nézni. Mi viszont - amint azt megtudtuk - nyugodt szívvel megtehetjük vele. P. E.
