Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-05-22 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1991. május 22. „A tánc a fontos és az alkotói ...” Beszélgetés Mádi Magdolnával L K. Gy.: A táncról essék szó. Jubileumi műsorodat nézve felvetődött bennem, vajon koreográfiáid mennyire építkeznek a néptánc hagyományaira és mennyire az új táncűvészet elemeire. Számomra szokatlan szimbólumrendszerrel dolgozol: meglepő és látványos. M. M.: Ez tömegpszichológia, azt hiszem. A néptánc világában élek nagyon régóta, de szakemberként nem tudok ma már végigülni egy kétórás, csak néptáncból álló műsort. Végül is közelebb vagyok, jobban ismerem az anyagokat, és más szemmel is tudom és akarom is nézni őket Meggyőződésem, hogy néptáncműsorokból fél óránál többet nem szabad - még a legszínvonalasabból sem - előadni, mert nem befogadható a közönség számára. A táncaimat a közönségnek írom és nem a szakmának. És, ha a néptáncműsorba ritmikus táncokat építek be, akkor az pihenteti a nézőket és befogadóbbá teszi az azt követő néptáncra is. Nos, én felmértem az utóhangokat, és szinte mindenki kiemelte a Carl Orff és az Art of Noise zenéjére írt koreográfiákat, ezt a két tematikus táncot. Na most, ez egyrészt abból is adódik, hogy arra számítottak, csak néptánc lesz, másrészt pedig annyira kiemelkedett a műsorból, hogy szinte majdnem csak ez maradt meg. Nem vették észre, hogy egy olyan palóc táncot láttak, amit életükben soha nem láthattak még, mert most mutattuk be először. Vagy a nyitóképben a kalotaszegi táncot, amely a legnehezebb magyar néptáncok egyike. A férfi és női része annyira virtuóz és anynyira nehéz, hogy nincs még egy olyan magyar nyelvterület, ahol hozzáfogható nehézségű tánc lenne. Ezt sem vették észre, tehát akkor valahol engem igazolt a közönség. L K. Gy.: A szimbólumrendszernek fontos szerepe van a néptáncban? M. M.: Igen, épp azt akarom mondani, hogy a néptánc-koreográfián belül is kérdezed, hogy mennyire autentikusak? Ha így is kérdezed, akkor ez nagyon érdekes kérdés. Én nem is úgy nevezném az együttest, hogy néptáncegyüttes, hanem táncegyüttesnek Mert én a táncban hiszek. A testbeszédben, a testmozgásban és ez nemcsak néptáncból áll. Ezen túl azért azt tudni kell, hogy a néptánc a mi táncunk. A magyar népnek a tánca és ez soha nem lesz századrangú. Most egy táncon belül is érdekes, hogy menynyire autentikus, vagy mennyire nem. Miután a színpadra állítjuk attól kezdve a színpad törvényeinek kell érvényesülniük. Azért is mondhattuk a nyitó szövegben is azt, hogy magyar néptánchagyományokra épülő, feldolgozott koreográfiák, mert attól a pillanattól kezdve, hogy megkoreografáljuk megírjuk és színpadra állítjuk, ez már nem lehet igazán csak néptánc. Tehát olyanfajta autentikára nem lehet szerintem a színpadon törekedni - lehet egy táncban -, de hogy minden táncot úgy teszünk föl a színpadra, ahogy a paraszt bácsik táncolták az egyszerűen elképzelhetetlen. Egyébként volt Magyarországon ilyen divathullám, s volt a szakmában is az elmúlt harminc évben. Szóval az volt a sláger, ha minél autentikusabban táncolt valaki. Ezzel vissza is éltek. Annyira, hogy eljutott addig a magyar néptáncmozgalom, hogy az volt az igazi művész, aki a Kiss Józsi bácsinak a táncát, úgy ahogy a 80 éves Kiss Józsi bácsi táncolta, táncolta el a színpadon. De hát ez nem művészet. L K. Gy.: Ilyen volt a Gyöngyösbokréta mozgalom is? M. M.: A Gyöngyösbokréta mozgalomnak volt egy hatalmas előnye: az egész népet, néptáncot fölrázta, megrázta és egyáltalán odafigyeltek erre. L K. Gy.: Valahol össznépi is volt M. M.: Igen, össznépi volt, de rengeteg negatívuma volt, mert egymásra úgy hatottak az együttesek meg az emberek hogy aztán telekerült gicscsel, de ugyanakkor pozitív hatása is volt, hiszen értékmegőrzésen is alapult Ugyanúgy, mint az elmúlt negyven évben a táncházmozgalom, ez nagyon klassz dolog volt, de csak addig, míg az egész Magyarországra rá nem akart telepedni erőszakosan. Különben ez olyan széles kérdés volt, amit nem lehet igazán megválaszolni, mert ha azt nézem, hogy a gyimesi csángó oláhos az majdnem nem is koreográfia volt hanem egyszerűen fölmentek és ezt a gyimesit táncolták a gyerekek, a kalotaszegi egy agyonstilizált tánc volt a palóc palóc motivikával, de mondani is akartunk vele valamit nemcsak egy tánc volt. A gyerektáncoknál is elmondhatom azt, hogy a Kígyó panasza, amit Puskás András készített, és az első táncai között van, szerintem zseniális. L K. Gy.: Hol vannak a gyökerek és hol van az a pont, amely már teljesen Mádi Magdolna, ami egyszeri és megismételhetetlen? M. M.: Remélem nincs ilyen. Komolyan. Nem igazán értem a kérdést, tudniillik az összes táncomnál mindig attól félek, jaj, csak Mádi Magdolna ne legyen. L K. Gy.: Miért? M. M.: Mert semmiképpen nem akarom azt. - Ez megint egy jó kérdés...
