Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-16 / 20. szám

Ma a könyv temploma A 18. század végén épített zsinagóga 1964-ben került Paks város tulajdonába. Az adásvételi szerződésben az is szere­pelt, hogy csak művelődési célokat szol­gálhat az épület. 1968-ra könyvtárrá építették át a lakos­ság és a hajdani paksi zsidó hitközség ha­zalátogató tagjainak örömére és megelé­gedésére. A 22 év előtti igényeknek még tökéle­tesen megfelelt az épület. Könnyen elfért a kb. 24 ezer kötet könyv, a néhány tucat folyóirat csakúgy, mint az a pár nagy lét­számú csoport, mely itt működött (mag­nósklub, lányok-asszonyok, tanulócso­portok, rendezvények látogatói. Kedvező földrajzi helyzete és belsőépítészeti adott­ságai folytán alkalmas volt arra, hogy a vá­ros művelődési központja is legyen, hiszen 1978-ig nem volt Paksnak megfele­lő művelődési háza. A művelődési központ birtokbavétele után természetesen erősödött a zsinagó­gabeli könyvtárban az alapfunkció, bár nem mondtunk le arról, hogy továbbra is lehetőséget teremtsünk körülményeink­hez képest kisebb rendezvények tartására, művelődési közösségek és tanulócsopor­tok fogadására, programjaik szervezését is segítve. A városi könyvtár állománya hamaro­san eléri a 100 ezer kötetet. A könyv­­vágyon értéke 1990 első félévében meg­haladta a 4 150000 Ft-ot. Szolgáltatásainkat az olvasók heti 53 órában vehetik igénybe. Van lehetőség a helyben olvasásra (a kézikönyvtár kb. 4000 kötetes, emellett 186 féle folyóirat is helyben olvasható). Könyvet, diafilmet és kazettán hangoskönyvet kölcsönzünk (az I. sz. fiókkönyvtár - MMK videokazettát is), iskoláknak és művelődési csoportok­nak hanglemezt is. Nagy a könyvtárközi kölcsönzést igénylők száma is. Sajnos e szolgáltatás teljesítésére sokszor még 2-3 hetet kell várni. Hamarosan mód lesz a könyvtári anya­gok helyben másolására és a könyvtárközi kérések gyorsabb teljesítésére (folyamat­ban van egy Nashua típusú gyorsmásoló és egy telefax vásárlása). A város lakóinak 16,3%-a (3808 fő) tag­ja valamelyik könyvtárunknak. A városi könyvtárat rendszeresen 2196 olvasó láto­gatja. Három komoly fiókkönyvtár is mű­ködik a városban (MMK, II. sz. iskola, Dunakömlőd) heti 4-24 óra nyitva tartás­sal, átlag 10 ezer kötetes állománnyal). Évente 200-200 ezer forintot költünk könyvre, hanglemezre, diára. Ez az ősz­­szeg évről évre kevesebbet ér, 1989-ben 3347 kötet megvételére volt elég. Ez idáig úgy ahogy lépést tartottunk a könyvki­adással, egy példányt minden fontos könyvből beszereztünk, sőt slágerköny­vet is vásároltunk. A papíráremelés és a könyv szabad árának rémképe szorongás­sal tölt el bennünket. Az ország többi könyvtárához hason­lóan több mint egy évtizede állandóan raktározási gondokkal küzdünk. E problé­mát az 1988-ban hozott hanácsi határozat megoldotta részben: a ruhaipari szövetke­zet hajdani irodaházát könyvtári haszná­latra vásárolta meg a város. Ma már ott raktározzuk könyveink egyötödét és a fo­lyóiratokat. Sajnos, az épület felújítása anyagiak híján késik, s így állaga gyorsan romlik. A nemrég panaszolt technikai fel­­szereletlenség dolgában is történt jelen­tős változás: a gyorsmásoló és a telefax vásárlása folyamatban, a nyár elején mag­nós rádióval is gyarapodtunk, számítógé­pet pedig a PAV-tól remélünk szóbeli megállapodásunk alapján. Bízom abban, hogy a lakosság érdeké­ben működési feltételeinket a mindenko­ri önkormányzat biztosítani tudja, s abban is, hogy megtaláljuk egymást azokkal az információkeresőkkel, akik eddig nem is­merték meg és nem használták ki a könyv­tár adta lehetőségeket. H. Á. A városi tanács utolsó testületi ülése Szeptember 21-én 15 órára hívták össze az 1985-ben megvá­lasztott tanácstagokat. Az utol­só tanácsülésen a tanácstago­kon kívül csak elvétve jelent meg egy-egy párt képviselője. A na­pirendi pontok közül csak néhány érdekesre hívnám fel a fi­gyelmet. Száraz István tanácstag - a Du­­namenti EgyesülésMgtszelnöke - 1 millió 300 ezer Ft tanácsi tá­mogatást kért a cseresznyéspusz­tai villany- és vízgondok enyhíté­sére. A testület úgy foglalt állást, hogy a cseresznyési embereknek is joguk van a jó ivóvízhez és az igényeket kielégítő villamos energiához, ezért meg kell ren­delni a Dédásznál ezeket a mun­kálatokat. Foglalkozott a testület a Vil­lany utcai piac kérdésével. Meg­állapították, hogy a piac szűk, ezért meg kell vizsgálni a bővítés lehetőségét. Ez eredményezheti azt, hogy a volt bölcsődeépületét szanálni kell és a könyvtárhoz csatolt volt Ruhaipari Ktsz iroda­házánál átjárót nyitnának a piac felé. Mindkét kérdésben a megol­dás már az új önkormányzatra hárul. Dr. Fehér Tibor tanácstag be­jelentette, hogy körzetéből több száz aláírást tartalmazó ívvel ren­delkezik, amelyen azt kérik, hogy a Lenin utca nevét Deák Ferenc­­re változtassák meg. A testület egyhangúlag elfogadta és meg­szavazta, hogy a Lenin utcát ez­után Deák Ferenc utcának ne­vezzék. Bencze János alezredes, ta­nácstag bejelentette, hogy 1990. november l-jétől a helyi alakulat megszűnik és az 1975-ben idejött honvédségi erők eltávoznak Paksról. A testület jegyzőkönyv­ben rögzíti s mond köszönetét az MN 2986. alakulat városért kifej­tett tevékenységéért. Ezzel a testület ötéves ciklusa lezárult, de egy korszaknak is vé­ge lett, melyet egy új korszak követ 1990. szeptember 30-án.- B -Erdei iskola Cseresznyésben A körzetesítéssel megszüntetett cseresznyési iskolába újra vissza­költözött az élet, ismét gyermekzsi­vajtól volt hangos szeptember közepén. A lakótelepi II. Számú Általános Iskola két osztálya, az 5/a. és 5/c. vert tanyát egy hétre, osztályfőnökük - Till Józsefné és Szabadi Jánosné - felügyelete alatt. Az erdei iskola gondolata már ré­gebbi keletű, ám megvalósítására az idén került sor először. Az erdei iskola pedagógiai célja: a gyermekek szemét rá kell nyitni a természetre, keressen és találjon értelmes elfoglaltságot a természet­ben - környezetében. Tehát vissza a természethez! Az erdei iskolába kijutni nem köny­­nyű, hiszen egy egész év munkájának megméretése után születik döntés, hogy melyik osztály mehet májusban egy hétre Cseresznyésbe. Most szeptembertől egy másik kísérletet is elkezdett az iskola. Az ötödikesek osztályfőnökükkel együtt töltenek egy hetet az erdei iskolában és itt próbálják meg meg­ismerni az osztályfőnökök a gyer­mekeket és a gyermekek az osztály­főnöküket. Ottjártamkor nagyon vi­dám volt a társaság. Ám ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a mate­matika mellett lovaglási óra is sze­repel a tanredben. Egyébként minden foglalkozás szorosan kap­csolódik a tananyaghoz, a termé­szethez és az élethez. A pedagógusok szerint unatkozó gyermekkel nem találkoztak. Folyamatos közvélemény-kuta­tást tartanak, így pillanatok alatt megtudhattam, mi volt a legnép­szerűbb program. Első helyen áll a vadászélmény-beszámoló, az ék­szerteknősről tartott előadás és az uszodai program. Az említett előadásokat a szülők tartották, így az említetteken kívül volt csillagászat, számítógép-isme­ret, búvárfelszerelés-bemutató, va­dászat és horgolás-kötés. Példamutatóan dolgoztak együtt a szülők és a tanárok, a gyermek érdekében. Ezt a szoros kapcsolatot kellene megőrizni az erdei iskola bezárása után is, természetesen a gyermekek érdekében.- béri -PAKSI HÍRNÖK 4 1990. OKTÓBER 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom