Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-16 / 20. szám

A paksi zsidók története (részlet) A XVTII. század végére tehát egy ki­alakult s a közösségi élet minden igé­nyét és szükségletét kielégíteni képes zsidó község él Pakson. Van világi és hitéleti feje, bírája és rabbija, 1788 óta II. József császár redeletének eleget té­ve, iskolája s nemcsak földesuraitól, hanem a megyei hatóságoktól is elis­mert temetője Pakson. Fizetni képes mindazokat a személyeket, kántort, metszőt, tanítót, kórházgondnokot, kisbírót, templomi s községi szolgát, akik nélkülözhetetlenek a közösségi élet vitelében. S mindezek mellett még betegeinek kórházi ápolásá­ról is gondoskodik, a zsidó község keretén belül. S hogy életük meglehetősen vidám lehet, arra utal a lakodalmi mulattató, s muzsikusok je­lenléte. A szervezett községi életre nézve képet nyújt a paksi zsi­dó község 1781-ben kelt pri­­vilegiális levele fóldesurai­­tól. Grünvald Fülöp előadá­sában, az alábbiakban ismer­tetjük. Az oklevél német szövegé­ből arról értesültünk, hogy már az okmány aláíróinak ősei ingyen bocsátották a község rendelkezésére a szükséges telket zsinagóga, furdőház, kórház és temető részére. Az 1777-ben dühön­gött tűzvész idején elpusz­tultak az iratok, azért szüksé­gessé vált a privilégiumok újabb megerősítése. Nyolc pontba foglalják a községgel való megállapodásukat. Tel­ket engedélyeznek új templom építé­sére, melyet a zsidók a maguk költsé­gén - a bemutatott építőmesteri terv szerint - felépíthetnek, hogy ott szer­tartásaikat - törvényük szerint - elvé­gezhessék. A zsinagóga, a kórház, a fürdő és a temető, úgy mint eddig, egé­szen a zsidóságé. Ha ezek az épületek elpusztulnának, joguk van a régi telke­ken azokat újból felépíteni. A szüretelt és vásárolt borukat a zsidókocsmákban árusíthatják, ezeket tetszésük szerint árendába adhatják. A község bíráját engedély nélkül megválaszthatja a ta­Memóriám esik esik az eső bolondoknak való idő ez: ujjaim monoton dobolnak az asztal lapján az eső meg csak mossa az ablakokat mossa a földeket tisztára mossa a világot arcomat szégyentől lobogó arcomat föld alatt élek akár a giliszták akár a mosolygó kavicsok gyökerek, csontok között akár a hanyattvágódott katonák László-Kovács gok többsége, de a megejtett választás az uraság megerősítésére szorul. A rabbi, a zsidóbíró és az esküdtek alkot­ják az elsőfokú bíróságot zsidónak zsi­dó elleni perében. A hozott ítéletet jo­guk van végrehajtani akár kényszeresz­közökkel is. Ha helybeli mészárosok nem látják el őket elegendő kóser hús­sal, akkor ők maguk gondoskodhatnak hússzükségletük kielégítéséről. Mivel az itt lakó zsidók, ők és elő­deik, nagy költséggel, amely a 8000 ré­­nes forintot meghaladta, eddig már kétszer felépítették zsinagógájukat és most harmadszor építik, ezért senki sem telepedhet a zsidó községbe annak enge­délye nélkül, amíg avval egyezséget nem köt. Ez a kiváltságlevél tette le­hetővé, hogy a zsidóközség fölépíthette azt a templomát, mely még mai napig is fenn­áll. Az akkori kor szokása szerint középen négy oszlop­pal, melyek a boltozatot tart­ják. Ez az a templom, amely­re a paksi zsidók történeté­nek első mondatában utal­tunk. A fasizmustól elszen­vedett üldözések folytán beállott elnéptelenedés kö­vetkeztében eredeti funkció­ját már nem volt hivatott be­tölteni. így alakult át a „könyv népének” temploma könyvtárrá, a könyv szenté­lyévé. (Forrás: Schweitzer József és Szilágyi Mihály: A Tolna Gyula megyei zsidók története 1867- ig. Bp., 1982. 1990. OKTÓBER 16. 3 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom