Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-04 / 17. szám

Párthírek -Az MSZMP helyi szervezete augusztus 13-án délután négy órakor megkoszorúzta a volt községháza épületének falán elhelyezett emlék­táblát. A volt községháza udvarán akasztották fel 1919. augusztus 13-án Wiedemann Antalt, a paksi direktórium elnökét és Mihalik Gézánét, a direktórium tagját. A Dunántúlon akkor végigsöprő terrorhul­lám nem kímélte Wiedemannt, a cementáru­­gyárost, de Mihalik Gézáné polgári iskolai ta­nárnőt sem, aki pedig igen sokat tett Paksért és nagy tisztelet övezte a községben. * A Kereszténydemokrata Néppárt paksi szer­vezetének vendége volt dr. Bisztyó József egye­temi tanár, aki Kanadában él. A párt Őt kérte fel egy előadás megtartására, melynek címe: „Veszélyes vallások terjedése”. Az előadásra augusztus 13-án este hét óra­kor kerül sor a volt Erzsébet Szálló nagyter­mében. A nagyterem zsúfolásig megtelt, sokan be sem férve a folyosón hallgatták végig Bisztyó professzor érdekes és igen közvetlen stílusban előadott személyes élményeit és kutatási ered­ményeit. pártesemények Mennyit ér a nyugalom? Panaszos telefonhívás érkezett a szerkesztőségbe. A közérdekű be­jelentés nyomán indultam beszél­getésre a Kishegyi út 38-ba, Hidasi Györgyné lakására, ahol már várt egy kisebb lakóközösség, hogy el­mondhassák panaszaikat. Röviden, a teljesség igénye nélkül így tudom összefoglalni a hallottakat:- Május óta nincs nyugalmunk. Akkor kezdődött a diszkózás az Anna presszóban. Péntek, szom­bat, vasárnap éjjel gyakorlatilag nem tudunk pihenni. Amikor meg­nyitották ezt a szórakozóhelyet, minket nem kérdeztek meg, hogy mit szólunk hozzá, de most, hogy szeretnénk ellene tenni valamit, mindenki jogszabályokra hivatko­zik és nincs aki érdemben foglal­kozzon godjainkkal. Ilyen sűrűn la­kott területen nem szabadna üze­meltetni ezt az egységet. Amikor az én édesapám megnyitotta a kovács­műhelyét, még a harmadik szom­szédtól is engedélyt kellett kérnie, hogy nem zavarja-e őket, pedig az nem éjjel dolgozott! Hogy ez magánvállalkozás, ez minket nem érdekel. Bennünket az érdekel, hogy ebből mi ne halljunk semmit, sem a ricsajt, sem a zenét, sem a forgalmat. Nem akarunk to­vább szenvedni, mert ugyanolyan adófizető állampolgárok vagyunk, mint mások. Nekünk is jogunk van a nyugalomra. Jogállamban élünk és azt hiszem, nemcsak másoknak az érdekeit kell figyelembe venni, hanem a miénket is. Most úgy ér­zem, nincs gazdánk, nem képviseli a mi érdekeinket senki. Szerettem volna békésen elrendezni a dolgo­kat, de nem jártam eredménnyel. Először szóltam Bán és Enyedi úrnak, akik a diszkót üzemeltetik, de elutasító választ kaptam. Megkerestem a városi rendőrsé­get, ők azt mondták, hogy nem rá­juk tartozik, mert január óta megszűnt a „csendháborítás” kate­gória. Átküldték a tanácshoz. Rá­szántam ezt a napot is, elmentem megkeresni az igazamat, mondha­tom, nem sok eredménnyel. Nem vagyok hivatalt járó ember, de engem annyi helyre küldtek, hogy az már sok volt. Voltam az igazgatási osztályon, a művelődési osztályon, a vállalkozási csoport­nál, a kereskedelmi felügyelőnél, de mindenhonnan továbbküldték. Megkerestem az elnök urat is, de ő is csak nyugtatott, hogy ki kell vár­ni, míg bemérik nálunk a zajszintet. Ez eddig még nem történt meg. Egyre kevesebb a türelmünk és a nyugalmunk. Ha kezdődik az isko­la, nem tudom, hogy fognak majd a gyerekeink hétfőre tanulni. Amióta lépéseket tettünk, úgy érezzük, még rosszabb a helyzet. Most már a térre teszik a hangfalakat és szól a zene teljes hangerővel. Ami­kor a „bulinak” vége, akkor kezdődik a motorzúgás, túráztatás, fékpróba, sikítozás, randalírozás stb. Érdemes lenne egyszer hétfőn, hajnalban itt a környéken körülnéz­ni, milyen állapotok uralkodnak: felborított székek, összetört üve­gek, szemét, bugyi... Szeretném látni azt a jogszabályt, ami alapján ezt nekünk tűrnünk kell! Ömlött a panasz a fiatalasszony szájából. Érvei, indokai meggyő­zőek voltak. A hivatalos levelek egyre szapo­rodtak az asztalon, a lakótársak is szószólójuk mellett tanúskodtak. Nem egy ember személyeskedé­se, hanem egy lakóközösség érdeke vezérli - nyugalmuk érdekében - a helyzet feltáróját. Augusztus 17-én az érdekelt fe­lek összejönnek az igazgatási osztá­lyon, hogy megpróbáljanak közös nevezőre jutni. Talán sikerül! Bízom benne, hogy ilyen eset­ben is előtérbe kerül az egyéni ér­dekkel szemben a közösségi érdek. A fejleményekről a következő számunkban beszámolunk. L. N. E. Egy szolgáltató kisiparos gondolatai Tisztelt Olvasó! Az átalakuló tulajdonformák jelen­tős változást hoznak a vállalkozások vi­lágában. Egyre többen leszünk egy sze­mélyben fogyasztók - megrendelők és szolgáltató, gyártó, kereskedő vállalko­zók. Ezen kettősség már szerencsésebb alaphelyzet, mint az eddig létező cse­kély számú és szűk keresztmetszetet adó „maszekok” világa és a tőlük külön­álló „kuncsaftok” széles tábora. A társa­dalmunkat keresztül-kasul átszövő ér­dekellentétek és megosztottságok kö­zül talán egyik legszembetűnőbb és leg­ellentmondásosabb a ma már vállalko­zónak nevezett kiskereskedő és iparos, valamint a megrendelőik közötti kap­csolat. A ma vállalkozóinak többsége nem képvisel kiemelkedő jövedelem­mel rendelkező társadalmi réteget. La­kóhelyünkön és közvetlen vonzáskör­zetében a jövedelmezőségi mutatók rosszabbak az átlagos értékeknél. A vállalkozói összetétel sem kedve­ző. Összehasonlítási példák: a gyártó­vállalkozó igen kevés, a szolgáltatási te­rület szűk körű, a vállalkozók száma ke­vés, kapacitásuk kicsi. Azon elvárá­saink, hogy a szolgáltatások színvo­nala - minőségben, technikai felsze­reltségben és egyéb adottságaiban - fejlődjön és mindinkább kielégítse a XX. század polgárának igényeit, nem olyan egyszerű, mint az esetleg a vál­lalkozás valamilyen (legegyszerűbb) formáját eddig még nem próbáló em­bertársaink gondolják. Sok kérdést feltehetünk. Miért silány minősé­gűek termékeink? Üzleteink miért nem oly mutatósak, jól felszereltek, mint azt egyre többen tapasztalják a nyugati országokban? Szolgáltatásaink minősége miért nem jobb? Miért nem tudjuk tartani a határ­időket? De Tisztelt Olvasó, nem kérdezek többet, hiszen Ön, mint ezek fogyasztó­ja, sokkal több kérdést tud feltenni. Ám néhány tényt felsorolok, mint elgon­dolkoztatónak szánt adalékot, hogy ezen kérdésekre a válasz és a megoldás miért nem egyszerű. A kezdő vagy már működő vállalkozást fejleszteni kívánó milyen feltételek közepette tudja azt megvalósítani? Egy példa a villamos energia igény szerinti feltételre: a háló­zatfejlesztési hozzájárulás energiaigé­nyes tevékenység esetében 200-250 E Ft. De folytathatnám a sorolást, hiszen az ingatlanárak, bérleti dijak, építkezés­beruházási költségek (gépbeszerzések) a korszerű szerszámgépeket 50%-os vám sújtja, igen magasak. Nagyon hát­ráltató, szinte bénító az információs bá­zis hiánya, a telefonhoz jutás reményte­lensége, a hitelpiac szűkössége, a magas (30-36%-os) kamatok. Nem sorolom tovább a megszámlál­hatatlan problémát, mely nehezíti az előrelépést. Az előbb felsoroltak csak telepítési költségek. Az üzemelteté:: to­vábbi költségeit nem is említem. Tisztelt Megrendelő! Gondolxod­­jon el azon, miért magasak a szolgálta­tási árak? Az átlagos lakossági szolgálta­tók nyereségessége kb. 10-15%-os. Ha nem lenne a jelenleg egyre behatárol­­hatatlanabb infláció (25%?. 40%?, ki tudja hitelesen), akkor még talán elfo­gadható lenne ez a jövedelmezőségi mutató. Tisztelt Megrendelő, hogy a pénze egyre kevesebbet és kevesebbet ér? Ne a vállalkozókat okolja érte kizáró­lag. Nem azt javaslom, hogy szeresse őket, csak gondolja el helyzetüket, mert ha önmagára gondol, merne-e önállóvá válni, a piac kihívásának megfelelni, a havi fizetést felcserélni bizonytalanra? Keresse a választ! A vállalkozók világa nem különleges, meg kell próbálkozni vele, ez a világ egy életforma. Ezzel fekszik és ezzel kel, átszövi napjait. Több bizalmat, megértést, toleran­ciát egymás iránt, hisz mindannyian EMBEREK vagyunk a XX. század vé­gi változó Magyarországon. Kovács Ferenc 1990. SZEPTEMBER 4. 9 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom