Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-21 / 16. szám
„AZOK A REGI SZÉP IDŐK... és az úgy várt szép jövő... Nem kis megindultsággal - mai szóhasználattal élve - nosztalgiával olvastam a Paksi Hírnök folyó év július 24-i számának harmadik-, negyedik, ötödik oldalán megjelent írásokat a II. világháború előtti kereskedelemről, kereskedőkről, a Hangya Szövetkezet munkájáról, az FMSZ (Földműves Szövetkezet) megalakulásáról. A régi szép idők kereskedőtársadalmának számos kiválóságát, reprezentáns egyéniségét volt szerencsém személyesen is ismerni. Kárpáti Józsi bácsi fűszerüzletének gyerekkoromtól magam is vásárlója voltam, édesanyám gyakran mondta: kisfiam, szaladj át az Ambach Józsi bácsihoz 10 dkg élesztőért, vagy egy fél kiló sóért, vagy egy süvegcukorért, ilyenkor kapott a gyerek-ember 2 fillért cukorkára, egyéb édességre is. Különös szeretettel emlékszem vissza Józsi bácsi feleségére, Cica nénire, aki sok szeretettel és díjmentesen kölcsönözte könyvtárának könyveit - volt abban az akkori idők divatos pengős-félpengős, filléres regényein túl Herczeg Ferenc-, Márai Sándor-, Harsányi Zsolt-mű is, de Petőfi, Arany, Ady, Tőth Árpád is - az érdeklődő -, olvasni vágyó suhanc ifjúságnak. Az irodalom iránti érdeklődésem azt hiszem ekkor bújt elő. Különösen a nyári szünetben - főleg este és éjszaka olvastam sokat, hiszen nappal volt dolog éppen elég a szőlőkben: hurulás, kötözés, permetezés... Az éjszakai műszakból a konzervgyárból hazatérő édesanyám sokszor nehezen vert reggel lelket belém. Ilyenkor ránézett a petróleumlámpára, s fejcsóválva mondogatta: fiam, fiam, az éjjel már megint meddig olvastál? Több, mint 23 éves fogyasztási szövetkezeti vezetői munkám alatt számos esetben volt alkalmam Hirt Jánossal is szót váltani, akinek fűszerkereskedése fogalom volt a községben: a legkülönbözőbb árucikkeket varázsolta elő üzlete fiókjából; de amit kért a vevő, az rendszerint a kezébe is került. Az államosítás után a Népbolt dolgozója - a Bútor Áruház, a mai Otthon Áruház vezetőjeként vonult nyugdíjba, de a maga sajátos módján támogatta a fogyasztási szövetkezetét is. Ahogy mondani szokták: úriember volt a javából... A mintaszerű üzletek sorába tartozott a Kiss Kálmán (Kiss Pál utóda) tulajdonát képező üzlet patikaszerű tisztasággal, az akkori idők keresletéhez képest príma kínálattal, kiváló „személyi álománnyal”. Közülük került ki szövetkezetünk időközben nyugállományba vonult gazdasági alapegység-vezetője, a tolnai Schmidt Mihály, Halász Lajosné Kiss Klári néni, Kiss Kálmán unokahúga... A kereskedelem államosítása maga alá temette a magánkereskedelmet, s a magánkeres1990. AUGUSZTUS 21. kedők munkát kerestek maguknak, ahol és ahogyan lehetett: ki az állami kereskedelemben, ki a földmíves-szövetkezetben talált magának munkát, ki egyebütt, ki sehol... Egy gondolattal visszatérnék még a háború előtti magánkereskedők 76 céget számláló listájára, amely kiegészíthető Pintér Antal papírüzletével, a Lebovics-féle újvárosi fűszer-vegyes üzlettel, a Szecsey-féle vasszaküzlettel. Pach Vilmosnak emlékezetem szerint a fűszerüzlete és kocsmája mellett még péksége is volt a Tolnai úton... A pártállam a maga szocialista arculatára és hasonlatosságára gyúrta át a kereskedelmet: az állami kereskedelem tipikus kiskereskedelmi üzleteiként megjelentek a Népboltok, a Hangya Szövetkezetét állami intézkedéssel egyesítették a foldmíves-szövetkezettel (fúzió néven ismeretes) és ez a beolvasztás („magába szippantás”) nem a foldmíves-szövetkezetek „kezdeményezésére” történt... Azt hiszem, sok kereskedőnek szerzett a cikk írója örömet a két régi fényképpel, ahonnan Kunfalvi János úgy is mint tanuló, úgy is mint boltvezető tekint ránk Vaszkó Péternével, Uhrin Verával és a Herczeg házaspárral. Az államosítás, fúzió után a kereskedőkből eladók lettek, a kereskedelemből pedig hosszú ideig elosztás... A kereskedő egzisztenciálisan a munkáskategória alá süllyedt, illetve süllyesztették... A fölműves-szövetkezetnél - később fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél - talált munkát és fejthette ki hasznos tevékenységét egy ideig Kunfalvi János nyugdíjazásáig Herczeg Józsefné, Kárpáti József és ifjú Girst József (Dudus) is. Fájdalom: az utóbbi hárman az említettek közül már nincsenek közöttünk. „Kit a sors meghívott, annak tiszta látást is ád, a kellő utat és eszközt megleli” mondja Kölcsey Ferenc. Az előbb említett kereskedők fejhoszszal emelkedtek ki a szocialista kereskedőképző iskolák eladógárdája közül: a szakmájukra büszkék voltak és a kereskedelmet hivatásnak tekintették, amivel ma az eladók közül sokan nem di5 csekedhetnek . A megváltozott kereskedelmi tulajdonviszonyok között is példa értékű munkát végeztek, akár az állami, akár a szövetkezeti kereskedelemben. Utoljára szeretnék Herczeg Józsefnéről - a város Cunika nénijéről - szólni, aki nyugállományba vonulásáig a vevők kedvence volt, akinek a kötött-divat osztályáról üres kézzel nem lehetett eljönni, vagy legalább egy biztos ígérettel -, aki a vevőre csak mosolyogni tudott, akinek segítő keze alatt kereskedelmi tanulók tucatjai - köztük több „Cunika-pótló” - nőttek fel. (Pl. Weisz Józsefné, Marika, a népművészeti bolt vezetője). Dermesztő hidegben, térdig érő hóban kísérte Őt kereskedők apraja-nagyja és a városi sokaság utolsó útjára... Az elmúlt 40 év alatt az állampárti szocialista tulajdonviszonyokra épülő iskolarendszer létrehozta a fungáló állami, szövetkezeti szakképzett kereskedők gárdáját, akik közül sokan éppen a régi magánkereskedőktől látottakat, hallottakat hasznosítva napjainkra kereskedővé értek, s akik közül sokan már magánkereskedőként tevékenykednek. 22 év kellett, hogy az állam felismerje az állami és szövetkezeti kereskedelem mellett a magánkereskedelem fontosságát, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelmen belül is elkezdődhessen az első részleges privatizáció: az üzletek szerződéses üzemeltetésbe adása. Annak idején az új üzemelési mód bevezetése is igen nagy ellenállásba ütközött. A magyar társadalom politikai átalakulása, a demokrácia (népuralom) kiteljesedése szükségszerűen magával hozza a magyar gazdaság átalakulását, a tulajdonviszonyok rendezését, a privatizációt. A magánkézben lévő tőke - ha okos - olyan befektetést keres, ahol a tőke hasznosul, s nem elégszik meg a tőke reálértékének megőrzésével: másszóval, tőkéjét üzleti vállalkozásba fekteti, amely hasznot hoz. Ha e tevékenységet az állam központi pénzeszközökkel (kölcsön) is támogatja, valamint egyéb kedvezményekkel, úgy gomba módra szaporodnak a vállalkozások. E gazdasági változások szükségszerűen érintik az állami és a szövetkezeti kereskedelmet is: kikerülhetetlenné vált az állami- és szövetkezeti kereskedelem privatizálása is, amelynek az eltérő tulajdonviszonyokból fakadóan nézetem szerint is más-más módon kell végbemennie. Az állami tuljadonban lévő vállalatok privatizálását - várhatóan fokozatosan - az alapító, a magyar állam, illetve annak képviseletében a kormány, a szakminisztérium fogja végrehajtani. Haas János PAKSI HÍRNÖK
