Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 1. szám
* Sorskérdések helyben * Veszélyben a biritói tavak December első vasárnapján előkerültek a korcsolyák és a család elindult a biritói tavakhoz. Megkerestük a szokásos helyünket - a 3-as tónál - és itt ért a meglepetés: csak a tófenék sötétlett, víznek még nyoma sem volt Gyerünk tovább, nézzük a 2-es tavat ott is hasonló a helyzet míg végre az 1-es tó megtekintésekor nyugodtunk meg a korcsolyázók látványától. A család - sokadmagunkkal - kellemes hétvégét töltött a jégen, sokat mozogtunk a friss és tiszta levegőn. Már a hét elején lélekben a következő hétvégére készültünk, amikor meghallottam a hírt: a halászati tsz le szeretné tiltani a korcsolyásokat a tóról. Azonnal felkerestem Haaz Ferencet, a HTSZ elnökét és megkérdeztem tőle: igaz-e a hír? HF: - Mi nem letiltani akarjuk a jégsportot kedvelőket, hanem a saját vagyonúnkat óvjuk, valamint védeni szeretnénk az embereket is. Ugyanis az egyes számú tó műszakilag más mint a hármas tó volt. Az egyes számú tóban állandóan forgatjuk a vizet, ami jégalámosásokat okoz és életveszélyessé tette a jeget Ráadásul ebben a tóban igen-igen nagy az iszapvastagság, aminek súlyos következménye lehet egy esetleges beszakadásnál. Hiába sekély a víz - bár a tó közepén 1,8 m-es - ha az iszap nagyon mély, a beszakadt nem tud kimászni. Az elmúlt héten két kislányt mentettek ki a halászaink. Ez az érem egyik oldala, a másik pedig az, hogy nekünk ebben a tóban van a jövő évi pénzünk, hiszen ősszel telepítettük a halállományt amely itt telel. Tehát mi a vagyonúnkat is féltjük és óvjuk. Én megértem azokat is, akik a téli sport örömeit szerenék élvezni. Javaslom, hogy a városi uszoda mellett alakítsanak ki egy gyepes területet és azt télen árasszák el vízzel. Úgy mint gyerekkoromban az iskolákban csinálták.- Egy tavukat nem lehetne erre a célra igénybe venni?- Ennek csak egyetlen akadálya van: nincs vizünk. Jelenleg is azért nincs a másik három termelő tavunkban víz, mert a források elapadtak. A biritói-tórendszer 86,9 hektáros és 1 millió 200 ezer vízköbméter befogadású terület Már a nyáron 225000 m3-re csökkent a vízfelület, jelenleg pedig 100 000 m3 csak a vízmennyiségünk. Magyarul, nem tudjuk feltölteni a tavakat nem tudjuk mi lesz jövőre, lesze egyáltalán vizünk? Mivel a szövetkezetnek élni kell, ezért vettünk egy halastavat Kistormáson. A kölesdi tsz adta el 6 millió forintért ezt a 80 hektáros tavat. Visszakanyarodva az alapkérdéshez: nem a letiltáson van a hangsúly. Bármennyire is munkaterület és a mi tulajdonunk, nem tudjuk megakadályozni, hogy a város lakói oda járjanak korcsolyázni. Egyet viszont meg kell mondjak: senkiért nem vállalunk felelősséget. -b-Ez van A repülő kenyér A Munkás étteremben ebédelek én is, akárcsak sok kisdiák, katona és a közeli munkahelyek dolgozói. Pár nappal a téli szünet megkezdése előtt, amikor éppen be akartam lépni az ajtón, karéj kenyér szelte át előttem fejmagasságban a levegőt és egy iskolás hátán puffant, majd a betonra hullt Meglepetten hajoltam le a lövedékért, közben föltűnt az a kisfiú (úgy 10-12 éves lehetett), aki vélhetően szokatlan útjára bocsátotta az ennivalót- Te kenyérrel szoktál dobálózni? - kérdeztem tőle.- Felveszem, felveszem - mondta szolgálatkészen. Eszembe jutott nyugdíjas ismerősöm, aki nemrég unokáit korholta, mert azok „pazarolták” a családi asztalnál a kenyeret. „Megennétek még a kenyérhéjat is” - mondta. (Nyugdíjas ismerősöm a nagy gazdasági világválság idején volt gyerek, az ’50- es években családfönntartó; neki más a viszonya a kenyérhez.) A kisfiú még bizonyára nem tanult ezekről az évekről, nem ismerheti a nemzetközi valutaalap feltételeit és annak következményeit, úgy látszik, azt sem tudja, mit jelent a keresztény kultúrában az, amit ő hajítóeszközként használt Kezében a szelet kenyérrel körülnéz, majd a közeli szemétgyűjtőbe dobja. A téren szól a lambada zenéje, folyik a karácsonyi bevásárlás: készülünk a názáreti születésnapjára. gn. Fogyunk, egyre csak fogyunk A helyi alakulat katonái 1982 őszétől 1983 februárjáig dolgoztak a Villany utcai bölcsőde felújításán. Munkájuk eredményét a szépen rendbehozott épület tanúsítja, melynek falán márványtábla is hirdeti a szorgos kezek tevékenységét. Azóta nagyot fordult a világ: a katonák száma is jócskán megcsappant, ám ennél szomorúbb, hogy a bölcsődések száma is felére csökkent Országosan is, de városunkban is rohamosan csökken a születések száma. így a 40 férőhelyes bölcsődében ma már csak 24 gyermek jár. Ezzel szemben a városban élő idősek és ellátásra szorulók száma megnőtt Ezek a körülmények kényszerítették a város vezetését és az egészségügyi ágazatot, hogy átgondolják - újra értékeljék a helyzetet. A közös gondolkodás eredménye az lett, hogy javasolják a tanács vb-nek: a Villany utcai bölcsődét „Gondozó házzá” alakítsák át Az érintett gyermekek szüleit időben értesítették erről az elképzelésről, majd közös szülőértekezletre hívták őket. Mindenkit megnyugtattak: gyermekük ugyanolyan jó körülmények közé kerül, hiszen a város bölcsődéi jól felszereltek. A szülők megértették és elfogadták a döntést, bár sajnálják a megszokott és hangulatos intézményt, a kedves gondozónőket. A gondozónők átképzéséről gondoskodik a tanács és jövő év tavaszán már remélhetőleg üzemel a Gondozó ház. A házba a városi tanács egészségügyi osztálya engedélye alapján lehet bejutni. Az épületben 10-15 idős ember részére alakítanak ki kényelmes elhelyezést. Az a terv, hogy ide akár öt napra vagy egy két hónapra is lehet felvételt nyerni. -beri-Kevés gyermek, még kevesebb szülő... Rongyosbolt Demokratizálódásunknak hála, a nyugati segítség lassan már csordogál befelé határainkon. Ennek egyik látható és ránk magyarokra szinte testre szabott megnyilvánulása a rongybála. Néhány éve még bizonyos szemináriumokon ezt így magyarázták (volna): ,A halódó imperializmus textiliparának csúcstermékeit mi csak géptisztításra tudjuk felhasználni.” Ma, mikor pol. gazd. stúdiumaink is átértékelésre szorulnak, más a helyzet: ,A fejlett piacgazdaság használt termékeit (gépkocsi, műszaki cikk és esetünkben textiláru stb.) versenyképesen forgalmazzuk a strukturális válsággal küzdő hazai iparral és kereskedelemmel szemben.” Bármit gondolunk, vagy mondunk is, a kint gyűjtött és - feltételezem - géptisztítás vagy papírgyártás céljára importált ruhanemű segítségével virágzó üzletág indult útjára: a rongyosbolt. Maga a kifejezés egy kissé vaskos képzettársításokat eredményezhet, ezért némi eufóriával mondjuk inkább így: a kilós (bálás) ruhák üzlete. Örömtelinek mondható, hogy Pakson is hetente találkozni ilyen jellegű új üzlettel, vagy árusító „iparossal”. Olcsón (3-500 Ffy'kg) öltözhet a nyugdíjas, a nagycsaládos, ráadásul még divatosan is. (- Kérek úgy másfél kilónyi nagykabátot...!) Szomorúbb oldala a dolognak, hogy a fentebb említett „kispénzű” rétegek szinte már csak innét, a rongyosboltból tudnak felöltözni. Remélem erre a gondolatra nem a kilós árak emelkedése lesz a válasz. Az olcsó, használt ruhára szükség van, míg szűkre kell gombolnunk (két kiló húsz dekás) kabátjainkat PATAI 1990. JANUÁR 15. 3 PAKSI HÍRNÖK
