Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-10 / 13. szám
Kaveház a piacból? Acsádi Rozália: Arvalányhaj Arvalányhaj szőke színe festi be a délutánt, szőke színű mozdulása hajladozó lassú tánc. Földig hajlik szél ha gyötri s félrelibben szelíden, szőkefényű árvasága felfénylik a szemeden. Helyzetkép a teniszről Magatartásunkat, viselkedéseinket nagyrészt szokásaink, hagyományaink kísérik. Ezt befolyásolja még a praktikusság. Hallottam róla, hogy Japánban az a bevált szokás, hogy a leendő parkokat először kijelölik, a járókelők kitapossák a legrövidebb utakat, az lesz majd a járda. Nekem nagyon tetszik ez az igazán egyszerű megoldáss. Mindenki jól jár. Magyarországon fordítva vannak a dolgok. Először megépítjük, kialakítjuk és ha nem jó? Tévedtünk. Gyakran bizony elég költségesek tévedéseink. így történt ez városunkban is a lakótelepi piac építésénél. A városi tanácson beszélgettem erről.- Szükség volt-e a városnak erre az impozáns épületre, ilyen nehéz gazdasági helyzetben? Szándékosan kérdezem így, mivel az eredeti elképzelésnek nem megfelelően funkcionál a létesítmény.- Az előzetes felmérések szerint lakossági igény volt, hogy a lakótelepieknek is legyen vásárcsarnokuk, ne kelljen a „lenti” piacra lejárni. Éles viták előzték meg, hogy hova kerüljön.- Lám kezdetnek jó volt az elképzelés, szerepet játszott a kényelem biztosítása. Végül is megszületett a döntés és több millió forinttal megépült a kimondottan szép épület. Ne haragudjon, de véleményem szerint a vásárlóknak nem látványos, szemet gyönyörködtető műemlék a piacról alkotott elképzelése. Ezt még nálunk sokkal fejlettebb országok sem engedik meg maguknak. A cél az kellene legyen, hogy elérhető közelben, bevásárlási szokásainkhoz igazodva utunkba essen a konyha asztalára kerülő portéka. Mert annak ellenére, hogy a lakosság igénye volt a piac megépítése, nem ért célt. Az ABC áruházak előtt üldögélő néniket inkább igénybe veszik. Rájuk lehet számítani. Ők miért nem az új piacon kínálják áruikat?- Megpróbáltuk rábeszélni őket - már helypénz fizetése nélkül is -, hogy kultúrált környezetben, fűtött helyen áruljanak.- Az eredmény?- Azzal magyarázzák, hogy a piac kiesik a forgalomból. Az ABC-be sokan járnak, így nagyobb a valószínűsége az árujuk eladásának.- Igazuk van. Ilyen egyszerű. A nénik értenek a kereskedelmi szellemhez. Mindent egy helyen. Volte megfelelő, célt érő propagandája, reklámja a piacnak?- Próbáltuk újsághirdetésben, szórólapokkal, plakátokkal felhívni a lakosság figyelmét, hogy odaszoktassuk a vásárlóközönséget. Hiszen igazán szép környezet váija az oda betérőket.- Ám a szokás hatalma nagy. Az emberek, ha piacozni akarnak, odamennek, ahol tudják hogy van is piac. Tehát ez a dolog úgy néz ki, nem sikerült. Gondolt-e valaki arra, hogy azok az őstermelők, akik a városba hozzák áruikat és akik helyben termelnek, felmásznak-e nehéz kosaraikkal a hegyre? Ha nem, akkor ki árul és mit? Sok a megválaszolatlan kérdés. A piac pedig áll. Ennyi pénze lenne ennek az országnak, hogy utólag gondolkodunk valaminek a hasznosításáról? Igaz, ha fényképre kerül az épület, nem mindennapi emlék kerül a fényképalbumba. Olyan hírek is teijengenek a városban, hogy nyugati vállalkozó jelentkezett a piac megvásárlására. Valóban eladó a piac?- Nem eladó! Végső megoldásként és kényszerként került sor tárgyalásokra, de csupán bérbeadásról van szó.- Mit kíván csinálni az illető vállalkozó az épületben?- Kávéházról esett szó az előzetes megbeszéléseken, de ez még nem lezárt téma. Végső elkeseredésben és talán népszerűsítés, s valamilyen kihasználás céljából már arra is gondoltunk, hogy szabadtéri mozielőadásokat lehetne tartani. Június 15-én pedig Deák B. Gyula tartott koncertet a vásárcsarnokban.- Nem tudom mosolyogjak-e, de úgy vélem egyáltalán nem nevetséges ez a küzdelem. Végül mégis igaz, hogy egy piac ne látványos legyen, hanem praktikus, az igényeket kielégítő vásárló terület, ahol vásárló és eladó megtalálja számítását. Talán ezt kellett volna figyelembe venni. Az emberek szokásait, közlekedését. Ezzel szemben a létesítményben jelenleg van OTP-fiók, totózó, butikok, s így lehetne nevezni: tarkabarka központ. Vajon valóban ez volt a lakossági igény? KISS GÁBORNÉ Túlságosan szépen indult a teniszsport Pakson. Megépítettek egy hat pályából álló tenisztelepet öltözőkkel és szertárral. A nagy lendület eredménye, hogy az összeverbúvált csapat 1988-ban már az OB I. alsó ágában szerepelt. Ez volt a csúcs, mert ettől kezdve hullámvölgyben van a tenisz. Ma már az OB III-ból is kiesésre áll a csapat, a sporttelepnek gyakorlatilag nincs gazdája. Rompf Nándor keserűen panaszolja, hogy másfél éve kikötötték a villanyt, nincs, aki fizesse a számlát. A víz is ki volt kötve egy ideig, a kerítések letaposva, magyarul nincs gazdája a tenisztelepnek. Rompf Nándor szerint szponzort kellene keresni, és olyan ember kellene ide, aki kézben tartja az egészet és irányít. A beszélgetés után felkerestem Unyi Györgyöt, a PSE megbízott ügyvezető elnökét. Ő vázolta a város sportjának helyzetét, a közös gondolkodás várható előnyeit és a tennivalókat. A teniszteleppel kapcsolatban elmondta: az elnökség úgy döntött, hogy Önfenntartóvá kell tenni a szakosztályt. Erre megvannak a feltételek, mert több vállalkozójelentkezett a telep üzemeltetésére. A jelenlegi tárgyalások alapján remélni lehet, hogyjúlius 1-jétől egy kft. fogja bérelni, egyelőre öt és fél év időtartamra. Amennyiben az említett szerződés nyélbe üttetik, akkor minden remény megvan arra, hogy a város teniszsportja ismét a felszálló ágba kerüljön. - b -1990. JULIUS 10. 7 PAKSI HÍRNÖK
