Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-10 / 13. szám
Fegyverlopás Biritón, betörések a lakótelepen A napisajtóból értesülhettünk a biritói fegyverlopásokról. A 'paksi rendőrkapitányságon Neiden Imre rendőr főhadnagy tájékoztatta az ügyről az olvasókat:- Június 12-én 19 óra után az elkövetők falbontással behatoltak az MHSZ lövészklubjának raktárába, ami a biritói lőtér mellett található. A betörést másnap 14.15-kor észlelte egy arra kerékpározó személy. A tettesek 13 darab TOZ 8-as „kispuskát” + 8 darab zárdugatytyút, 1 MCM standard (gyorstüzelő) pisztolyt, 3 légpuskát, 5 légpisztolyt, 8340 darab 5,6 kaliberű lőszert és 2000 légpuskalövedéket vittek el. A bejelentést követően a helyszíni szemlével egy időben megindítottuk a forró nyomon az üldözést. A paksi kapitányság állományán kívül ebben a megyei főkapitányság nyomozói is részt vettek. Megkezdtük a lövészklubtagok ellenőrzését, kikérdezését is, ugyanis a helyszíni szemle arra engedett következtetni, hogy a helyszínt jól ismerő személy is lehetett a betörők között. Kibocsátottuk a körözést, az első érdemleges információt 14-én kapta a szekszárdi rendőrkapitányság, a szekszárdi és a paksi rendőrkapitányság, valamint a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldöző szerveinek együttműködésével akciócsoportok alakultak. Még aznap az egyik elkövető izményi lakása melletti nádasban hiánytalanul megtaláltuk négy zsákban, négy különböző helyen az ellopott fegyvereket és lőszereket. A bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható négy személyt őrizetbe vettük. (Izményi, pécsi, mázaszászvári és paksi lakosokat.) (A paksi, pontosabban csámpai elkövető valamikor 10-15 éve valóban tagja volt a lövészklubnak.) A betörés előtt három-négy héttel már szemrevételezték a helyszínt, aztán várták Medárdot. Azt gondolták, ha esik az eső, el is mossa a nyomokat. Esett az eső, de a legfontosabb nyomok nem tűntek el. Politikai indítékra nem lehet következtetni, részinformációk szerint arra, hogy külföldiek kifosztását tervezték az elkövetők a lopott fegyverekkel. Az újabb lakótelepi betörésekről Jenei Ferenc rendőr hadnagy adott ismertetőt: Május elsejére virradóra a külső bejárati ajtó kifeszítése és a belső üvegének betörése után ismeretlen tettesek a Titán-üzletből kb 255 000 Ft értékű műszaki cikket (7 db videókészüléket) vittek el. Május 14-re virradóra a műszaki áruház raktárajtajának kifeszítése után jutottak be az elkövetők az eladótérbe, innen videomagnókat, rádiót, erősítőket vittek el. Június 7-re virradóra ugyanide, ugyanúgy, a raktárajtón keresztül törtek be és kb. 300 000 Ft értékben videót, tévét, magnókat „zsákmányoltak”. A Stefánia falatozóba kirakatbetörés módszerével hatoltak, az Anna presszóba pedig a bukóablakon át. A presszó teraszáról elvitt székkel betörték a 10. sz. ABC nyugati oldalán levő ablakot, innen 42 000 forint értékben' szalámit, gyermekruhát, italt, cigarettát loptak. Feltételezhetően ezeket a betöréseket is utazó bűnözők követték el. (Egy-egy kivételtől eltekintve, mint pl. a Módi feltörése 1985-ben, 1986-ban, a súlyosabb bűncselekmények utazó bűnözök nevéhez fűződnek, akik esetenként nagy távolságról érkeznek, napközben megnézik, milyen a kínálat, éjszaka pedig visszamennek a helyszínre. A rendőr hadnagy biztonsági berendezések felszerelését javasolja és úgy tapasztalja, hogy a (későbbi) kárvallottak a legelemibb óvintézkedéseket sem teszik meg. A társasházak utcai ajtóit például nem záiják be, a családi házaknál olyan helyre „rejtik el” a kulcsot a lakók, ahol mások is megtalálhatják, az ablakokat nyitva hagyják. Jenei Ferenc új jelenségekre is felhívja a figyelmet: jó néhány bűnöző főként idős emberek lakásába úgy jut be, hogy tanácsi dolgozónak, szerelőnek, régiségkereskedőnek, tollgyűjtőnek adja ki magát. Fel kell készülnünk a „pénzváltók” megjelenésére is. Ők udvariasan megszólítják áldozatukat az utcán (szempontjuk: feltétlenül idős és rövidlátó legyen a kiválasztott) és megkérdezik, fel tudná-e váltani a néni, bácsi a tízforintosukat. Amíg a jó szándékú segítő a pénztárcájában bogarássza az aprót, addig az ügyes kezű idegen „kinyúlja” a papírpénzes rekeszből a nagyját. Nagyobb óvatosságra lenne szükség tulajdonunk és vagyonunk védelmében. g. i. Újra jelenség a gagyizás Summázva: társadalmi gondjaink nőnek. Megélhetésünk napról napra nehezebbé válik, s egyre inkább jelentős lesz azon emberek száma is, akik a létminimum alatt tengetik életüket. Gyors megoldás nem ígérkezik. A tisztességes munka elveszítette létjogosultságát, illetve átértékelődött. A cél: a gyors meggazdagodás reménye, vagy legalábbis tisztes haszon megszerzése kevesebb ráfordított munkával. Sokan szerencsejátékkal próbálkoznak, még többen vállalkozásokba fognak. Egy jelentős réteg az emberi hiszékenységet, segítő szándékot aknázza ki, még azon az áron is, hogy bűncselekményt követ el. Az emberi tisztességre, felebaráti szeretetre apellálva elveszi, elrabolja, kicsalja társai pénzét, személyi javait. A károsult számára pedig csak egy út marad. Szégyenkezni butaságán, vagy pedig bejelenteni az ügyet a rendőrség illetékes osztályán. Hetek, hónapok telnek el, amíg a sértett autója, rádiója vagy pénztárcája megkerül. A bűnözők specializálódnak. Bűnszövetkezetbe tömörülve lopnak, csalnak. Kék hírek Egyes elkövetőként besurrannak az ajtókon, buszra szállva meglátogatják a lakóhelyüktől távol eső városokat, falvakat. Kitartanak és gagyiznak. Amely utóbbi „foglalkozás” legalább olyan ősi, mint maga a prostitúció, hiszen évszázadokkal ezelőtt is aranynak és ékszemek látszó hamisítványt sóztak a gyanútlan érdeklődőkre. Hamisítvány! annak ellenére, hogy a gyűrű, a nyaklánc eredetinek tűnik. S annak ellenére, hogy gondos kezek még a próbákat is belevésték az áruba. Él és virágzik a gagyizás, s hogy maga a szó mit is jelent, az talán nem érdekes. Budapesten és a nagyvárosokban föltűnnek a kapualjakban, a forgalmas utak kereszteződéseiben, az autóbuszpályaudvarokon, a vasútállomásokon. A gátlástalanabbak egyszerűen csak leszólítják ajárókelőket, a potenciális sértetteket. Míg mások már kifinomultabb, raffináltabb módját választják a gagyizásnak. Személyautókkal közlekednek, külföldi és magyar rendszámmal ellátott gépjárművekkel állnak meg emberek által látogatott helyeken. Utak mentén, vasúti sorompónál. Benzin- és pénzhiányra hivatkozva elegyednek beszédbe. Sajnáltatják magukat, s hogy még nagyobb legyen a hatás, nemegyszer többen is utaznak az autóban... Társak, vagy családtagok, tulajdonképpen mindegy. A benzin és a pénz ellenértéke legtöbbször az alig negyven forintot érő, aranynak látszó réz. Az új tulajdonos pedig örül, hogy potom két-három ezer forintért aranytárgyhoz jutott. A jelenség veszélyes, hiszen láncreakciót válthat ki. A sértett igyekszik majd megszabadulni könnyen szerzett gyűrűjétől, láncától. S ez általában sikerül is neki. S veszélyes azért is, mert idegenforgalmi szezonról lévén szó, megsokszorozódik a turisták és az országunkban tartózkodó küldöldi látogatók száma. Mit lehet tudni a gagyizásról? Azt mindenképpen, hogy a féláron eladásra kínált ám esetében nem pénzzavarról van szó. És az önsajnáltató magatartás elutasítása nem feltétlen bizalmatlanság0tjelent-lászló-PAKSI HÍRNÖK 8 1990. JÚLIUS 10.
