Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-26 / 12. szám
Szükség van egy nagy áruházra! Paks múlt századi újságjait lapozgatva feltűnt, hogy a kereskedelmet nem emlegették, nem marasztalták el a kereskedőket, mert nem volt áru, ezt vagy azt nem lehetett kapni. Ám, ha belenézünk a régi statisztikákba, akkor kiolvashatjuk, miszerint 1922-ben 51 boltos volt Pakson, 1942-ben 11 876 lakosra pedig 1259 kereskedő jut. Gondolom, a kettő között van valamilyen összefüggés. Ám én nem az összefüggéseket kerestem, hanem csak Rauth Jánossal, az áfész elnökével beszélgetek a város ellátásáról, az áfész szerepéről.- Hogyan éli meg a mai helyzetet az áfész?- Eddig még elég jól, hiszen az elmúlt évet 15 millió Ft nyereséggel zártuk. Jó volt a kiskereskedelmi forgalmunk, a hozzá kapcsolódó áruforgalmunk és nyereségünk. Ugyanez elmondható a vendéglátásról is, kivéve a Sánc éttermet, azt be kellett zárnunk, mert megnyitása óta ráfizetéses. Jelen pillanatban itt bútorboltot rendeztünk be.- A politikai változások érintettéke a szövetkezetei?- Természetesen nálunk is voltak változások és lesznek is. Országos érdekképviseleti szervünk a Szövosz megszűnt, új érdekképviseleti szervünk, az AFEOSZ. Radikális létszámcsökkentések történtek mind az országos, mind pedig a megyei vezetésben. Szövetkezetünknél ez év március 1-jén volt a közgyűlés, ahol öt évre újra elnöknek választottak. A korábbi 13 fős igazgatóság már csak 9 fős lett, a hármas vezetésből pedig csak kettő maradt. Központi igazgatásunk létszámát is csökkentjük, bár itt már két éve létszámstopot vezettünk be.- Mi a helyzet az üzletek terén?- Már néhány éve beindítottuk a vállalkozások rendszerét. Ma már ott tartunk, hogy hajlandók vagyunk bérbe is adni egyes egységeinket. Ezt az elvet alkalmazzuk a hozzánk tartozó községekre: Madocsa, Németkér, Dunaszentgyörgy és Geijen. Szorgalmazzuk a vállalkozások számának növelését, mert a vállalkozó pénzéből növelni lehet a forgóeszköz nagyságát. Ugyanis jelenleg a forgóeszköz-állományunk évente jelentősen csökken. Ha évente 20%-kal nőnek az árak, ugyanakkor mi forgóeszközbepótlást csak 5-6%-ban tudunk biztosítani, akkor 10—15%-kal csökken árukészletünk volumene. Ez gyengébb ellátást eredményez, és ezt lehetne ellensúlyozni a vállalkozók pénzeivel. Van egy másik megoldás is, mégpedig a jobb kereskedelmi politika. Ez azt jelenti, hogy kevés forgóeszköz többszöri forgatásával javíthatjuk az ellátás színvonalát. Harmadik megoldásként ma már alkalmazzuk a bizományi áruátvételt is.- Ön szerint mi a legnagyobb gond Pakson?- Pakson érezhetően gond van az iparcikk- és a ruházati ellátásban, amin csak egy komolyabb áruház felépítése segíthet. Éppen ezért javasoltam a Hírnökben, hogy a volt pártházból áruház legyen. Ügy érzem, ennek vannak ellenzői, elsősorban azok, akik az egészségügyet támogatják. Én nem vitatom az egészségügy továbbfejlesztésének szükségességét, de azért érdemes lenne megvizsgálni, melyik van rosszabb helyzetben itt a városban? Meg kellene vizsgálni, melyik terület fejlesztése a fontosabb, és melyik kerül kevesebbe?- A vita még nem dőlt el a pártház ügyében.- A Hírnöknek küldött levél másik példányát a tanács elnökének is megküldtem. Szóban azt a választ kaptam, hogy majd az új tanácsi vezetés dönti el, mi legyen a volt pártházból. Erre azt olvasom a helyi lapban, hogy már be is rakták az egészségügyi felszereléseket, és végleg eldőlt az épület sorsa. Igaz, írásban választ nem kaptam erre a kérdésre.- Ismereteim szerint az épület sorsa még nem dőlt el, mert az előzetes döntést többen támadják, nincs egységes álláspont. Nem úgy jártunk a kereskedelemmel is, mint az egészségüggyel, hogy szétapróztuk?- De, ez a gond, ezt mondom én is, hiszen már három SZTK-nk van, ám egyik sem felel meg, egyik sem jó. Az egészségügy is arra törekszik - teljes joggal -, hogy egy nagy épületük legyen, amiben minden együtt van. Nekünk is ugyanez a célunk: sok apró bolt helyett egy nagy, 3-4000 m2-es áruház kellene. Ez mellett természetesen kellenek a magánkereskedők is. Hiszen amit a magánkereskedő gazdaságosan tud forgalmazni, az nem biztos, hogy az áfésznél is gazdaságos lesz. A külterületek ellátása pedig teljesen ránk maradt, ide senki nem akar jönni. A tanács segítségével így sikerült megoldani a malomhegyi ellátást, ősszel megnyílik a Kölesdi úton a kisboltunk, majd a Pál utca végére terveztünk egy újabb kisboltot.- Mi az, amin Ön szerint változtatni kellene?- Jobban kellene hallgatni a kereskedelmi szakemberek véleményére. A tanácsnak nincsenek kereskedelmi szakemberei és ez meg is látszik a város ellátásában. Például említem a vásárcsarnok építését. Rauth János elnök Én összevesztem Makovecz Imrével, mert megmondtam, hogy ez az épület kereskedelemre nem alkalmas, ám ettől még építészetileg lehet csodálatos. A kofák a mai napig is a 10-es ABC előtt árulják portékáikat, a csarnokba nem mennek be. Annak idején azt is megjósoltam, hogy a MÓDI nem fog megélni. A TITÁN is már visszafelé fejleszt, csökkenti az alapterületét. Erre is azt mondtam annak idején, hogy a városban már három műszaki bolt van, nem kell egy negyedik. Mi könyörögtünk a Népbolt igazgatójával, hogy bútorboltot nyithassunk. Sok a lakás, sok a fiatal, bútorbolt pedig nem volt. Vagy a 10-es ABC mögötti húsbolt megnyitása sem volt szerencsés. Mi itt cipőboltot szerettünk volna nyitni. Ilyen és hasonló dolgokban nem kérik ki a szakemberek véleményét, vagy kikérik, de nem fogadják meg. Szóval meglátszik a város kereskedelmén, hogy sem a tanácson, sem a tanácstestületben, de még a tanácsadók között sincs kereskedelmi szakember. Ezen kell sürgősen változtatni. „ ,, Csendélet a 10-es ABC előtt PAKSI HÍRNÖK 2 1990. JÚNIUS 26.
