Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-29 / 10. szám
Tovább húzódik a II. világháborús emlékhely megvalósítása Városunk II. világháborús áldozatainak állítandó emlékhely sorsa továbbra is bizonytalan. Május 7-én a létesített engedélyező képzőművészeti lektorátus tagjai Pakson jártak. A zsűrizésre neghívót kaptak a különböző pártok képviselői is. A lektorátus több mint kétórás késése miatt lehetőség nyílt a szervezők és alkotók, valamint a meghívottak közötti eszmecserére. A koalíciós pártok képviselői a Szent I. téri parkot teljesen alkalmatlannak tartják az emlékhely létesítésére, ezt a területet más célra kívánják felhasználni. Javasolják a Templom teret, a Vietnami parkot, vagy a Lenin utcai hősi emlékmű parkját. Egyetértenek az emlékhely létesítésével, de nem a korábban kiválasztott helyen, hanem az utóbb említettek valamelyikén. Javasolták, hogy a megvalósítás a helyhatósági választások utáni időszakra kerüljön, annak érdekében, hogy megvizsgálhassák az önkormányzat tud-e nagyobb pénzügyi támogatást adni a kivitelezéshez. A szakzsűri a Vass György által készített plasztikát és emlékfalat túl monumentálisnak, túl szimmetrikusnak ítélte, és továbbgondolásra, változtatásra javasolta. A hely megválasztását sem tartották túl szerencsésnek, meghittebb, intimebb tér kiválasztását javasolták. Felajánlották a konzultációk lehetőségét, segítséget ígérve az alkotóknak. A többszöri nekifutások ellenére ez a nap sem hozta meg a megnyugtató végeredményt és így nem kezdhető meg az emlékhely építése. Vámunk kell! Az emlékmű makettje Egy misszió munkájáról Gondolatok a kisiparról Sajnos nemcsak a pozitív, hanem a negatív változások hatásainak is mindennap ki vagyunk téve. A megélhetés egyre nehezebb, pénzünk értéke romlik, egyre többet kell vállalni annak, aki az életszínvonalát meg akaija tartani, vagy több gyermeket nevel, építkezni kezdett stb. Sokszor a körülmények, az idegi kimerültség, vagy rossz baráti kör viszi bele az embereket a különböző élvezeti szerek fogyasztásába. Ezek között legnagyobb ellenség az alkohol. Emberi egzisztenciákat tett tönkre, családok békességét dúlta fel, szülőket szakított el gyermekektől, de sorolhatnám tovább. Teljesen mindegy, hogy valaki zugivó vagy baráti társaságban iszik, mindenképp ártalmas és sokba kerül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a háttérben mindig lelki konfliktusok állnak. Ezt sokan szégyellik, nem mernek beszélni róla, e teszautasítottaji kötelező elvonókúra nem hozta meg a kívánt eredményt. Szembe kell nézni a valósággal! Részeg állapotban hazafelé botorkáló emberek felett pálcát törtek, azt mondták „ez olyan” és nemhogy segítették volna gondjai megoldásában, hanem mélyebbre taszították a kirekesztettséggel. Nem vették emberszámba. Április hónapban kezdte meg működését városunkban a Református Iszákosmentő Misszió. Csak a kötelező bejegyzés miatt „Református”, egyébként felekezeten kívüli szervezet. Célja a szenvedélybetegek gondozása, lelki problémákkal küszködök segítése, az alkohol és kábítószer helyett tiszta életvitelhez segítséget adni, hogy ne „egy olyan!” hanem teljes értékű ember lehessen. Nincs reménytelen eset, mert az alkohol helyett adni szeretnénk valami olyat, ami egy új élethez segíti az EMBERT. Mindezeken túl megéreztetni vele, hogy szükség van rá! Ehhez szeretnénk kérni mindenkit, hogy legyen segítségünkre, ne ítélkezzen senki fölött, aki ilyen módon keresi a gyógyulását, hanem kísérje el a rászorulókat összejöveteleinkre minden szerdán az Bárkinek részletesebb felvilágosítást ad a Református Lelkészi Hivatal vagy a Kishegyen dr. Molnár Klára szakorvos. A Misszió munkamódszeréről a következő szám ad rövid ismertetést. Kőváiy László E lap állandó olvasói bizonyára észrevették, hogy az utóbbi időben egyre rendszeresebben kívánjuk Önöket tájékoztatni az iparosság, a vállalkozók és a velük szorosan kapcsolódó szervezetek ügyes-bajos gondjairól. Tesszük ezt azért, hogy közelebb hozzuk ezt a réteget a lakosság többi részéhez. Tudom, sokuknak ezek a helyzetjelentések nem fontosak, de higgyék el, próbálkozásunk nem egyszerű porhintés, hanem egy határozott, újat akaró iparosréteg szeretné, ha a kívülállók beletekinthetnének szervezetünk működésének „titkaiba”. Tudatni akarjuk, hogy e szervezet a régi formájában a végét járja. A megtűrt és igen erősen kiszipolyozott magánszektor kezd a helyére találni az ország gazdasági és politikai színpadán. Számadatokkal is tudom ezt bizonyítani: 1989. június 30-i adatok szerint a kisipar létszáma megközelítette a 165 ezer föt, bruttó teljesítményértéke 1988-ban 101 milliárd forint volt. Jelentős számok ezek, de ezeknek a számoknak növekedniük kell ahhoz, hogy gazdaságunk kilábaljon a kátyúból. A kormány, a pártok és mindenki, aki szerepet kér a hatalom újraelosztásából, fűt-fát, vállalkozásbarát légkört ígérget. Sajnos, a légkör hazánk határait még igencsak kerülgeti. Nincs elfogadható adórendszerünk, az iparos úgy kezdi a hónapot, hogy leendő bevételének 53°/o-át már át is utalhatja a társadalombiztosítónak. Az üzlethelyiségek bérleti és megvásárlási ára egy kezdő vállalkozónak szinte megfizethetetlen. Ilyen, és ezekhez hasonló problémák tömege áll azoknak az embereknek az útjában, akik mindent egy lapra tesznek és vállalkozásba kezdenek. Kívülről csak az látszik, hogy ezek az emberek milliomosok, nem tudják mire költeni a pénzüket. Igen, vannak ilyenek is köztünk, de sajnos nem ez a jellemző. Az új vállalkozási törvény volt szerintem az utolsó „vállalkozásbarát” dobása a régi parlamentnek. Valószínű, hogy rövid életű lesz, és ha így igaz, nem fog sokat ártani a magánszektor fölemelkedésének. Szervezetünk reformot akaró megyei és országos társadalmi vezetői most dolgoznak egy olyan alapszabály elkészítésén, amely valóban lehetővé teszi, hogy alulról szerveződve létrejöhessenek az ipartestületek, szövetségi rendszerben működve, stabil hátteret biztosíthatnának az iparosságnak. Olyan körülményeket kell kialakítani, hogy bármilyen új kormány elfogadjon bennünket egyenrangú félként. Eddig, mint minden más vonalon, nálunk is a távirányítás volt a megszokott. Pesten megnyomtak egy gombot és az ország összes iparosa automatikusan dobta a perselybe a pénzt. Beleszólási jogunk a bennünket érintő jogszabályokba, paragrafusokba nem volt. Véleményezési jogunk volt, de véleményünkre nem sokat adtak. Bizonyára rengeteg fontosabb problémát is meg kell az új kormánynak oldania, de sokáig az iparosság helyzetének kivizsgálása és orvoslása sem várhat. Jó lenne, ha újra „aranykezű iparosok”, mindenféle szakmát kiválóan ismerő és oktató mesterek tízezrei kezébe kerülhetne a szolgáltatások, a kis- és középüzemek irányítása. Új munkahelyek ezreit teremtenék meg ezek a vállalkozások, új munkahelyére pedig nagyon-nagy szükség lesz. Schuckerl József órás kisiparos kintetben az egyház segítségét évtizedeken keresztül a társadalom visz- MMK-ban, a kisklubszobába 18 órára. 1990. MÁJUS 29. 9 PAKSI HÍRNÖK
