Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 9. szám
Sorskérdések - helyben Egyre reálisabb veszély a munkanélküliség Sajnos lassan, de biztosan emelkedik a munkanélküliek száma Paks és vonzáskörzetében. Eddig 60 fö részesül munkanélküli segélyben, ám az utóbbi hónapokban már havonta 50-60 ember keresi fel a városi tanács pénzügyi és munkaügyi osztályát. Egyre több azoknak a száma, akiknek már jelezte jelenlegi vállalata, hogy keressen új munkahelyet, mert rövidesen fel fognak mondani neki. A munkanélküliek között található agronómus, közgazdasági szakközépiskolát végzett, de legtöbb a szakképzetlen munkaerő. A legnagyobb gond a szakképzetlen munkaerő elhelyezésével van, különösen akkor, ha nem fejezte be az általános iskolát az illető. Az ilyen személyeket nem lehet elhelyezni, mert a vállalatok már a segédmunkások alkalmazását is a 8 osztály elvégzéséhez kötik. Pakson közismert volt már évek óta a nők elhelyezkedési gondja, ez csak fokozódott az elmúlt hónapokban. Különösen hátrányt szenvednek a kisgyermekes anyukák. Történt olyan eset, megmondták a kisgyermekes anyukának, hogy mondjon fel, mert sokat betegeskedik a gyereke és ő sokat hiányzik emiatt. Az amúgy is alacsony szülések számát mégjobban csökkenti majd a vállalatok ilyen és hasonló mentalitása. Az erőmű építése kapcsán Paksra települt vállalatok egymás után számolják fel kirendeltségeiket, így az utóbbi időben megszűnt a VERTESZ, a Kőolajipari Vállalat, felszámolás alatt van az ERŐTERV és még több más vállalat. Sokan megkapták a munkakönyvüket és háromhavi fizetésüket. A kialakult helyzet súlyosságát enyhíti a konzervgyár munkaerőigénye. Igaz, csak szezonális jelleggel - júniustól októberig - vesznek fel 60 főt, ám kikötésük: a 8 osztály megléte kötelező. A Minisztertanács 114/1988. számú rendeleté a munkanélküli segélyekről szól. Itt rögzítették, hogy munkanélküli segély három évente csak egy évig adható. Amennyiben mégsem tud elhelyezkedni az illető, akkor járadékot fog kapni, ám a járadék összege a munkanélküli segély 80%-a lehet. És mennyi a munkanélküli segély? Az említett rendelet 3. § (3) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: A munkaviszony A munkanélküli segély megszűnésének összege az átlagkereset munkakönyvi %-ban a folyósítás bejegyzése 180. napjáig 181. naptól a) A munkaviszony megszűnt b) Felmondás a dolgozó 70% 60% részéről 65% 55% c) Kilépett 60% 50% BM. Gyámhatósági munka a számok tükrében - 1989. A családok romló szociális helyzetén a gyámhatóságok próbálnak enyhíteni és egyre nagyobb összegre van szükségük a Jogos” igények kielégítésére. Az elmúlt évben rendkívüli segélyezésre 1557 340 Ft-ot fizetett ki a városi tanács, míg a vonzáskörzet községeiben összesen 876 047 Ftot fordítottak erre a célra. A segélyezésben részesült családok száma Pakson 211, a községekben pedig 296. A felsorolt adatok alapján a segélyezés 1158 gyermeket érintett, ebből 727 fö él a községekben. Az egy kiskorúra jutó segélyátlag a községekben 1004 Ft, Pakson 3468 Ft Feltűnően nagy a különbség az egy főre jutó átlag között, aminek nem az a magyarázata, hogy minél kisebb településen él valaki, annál alsóbbrendű állampolgár. Csupán a segélyezési szemlélet teremtett ilyen helyzetet Ugyanis addig, amíg a város a rendelkezésére álló segély összegét az utolsó fillérig kiosztotta, egyes községeknél jócskán maradt ki nem osztott pénz. A megtakarításban a községek tanácsa eddig nem volt érdekelt, mert a fel nem használt pénz részükre elveszett A városi gyámhatóság úgy vélekedik, hogy 500-1000 Ft-ot hiába ad, azzal nem sokra megy a segélyezett Inkább valamivel kevesebb személynek adnak, de jóval többet, és az így adott összegről már valóban mondhatjuk, hogy valamit lendít a rászorultak helyzetén. A gyámhatóság rendszeres nevelési segélyben is részesíti a rászorulókat. Erre a segélyezési formára az elmúlt évben 1411660 Ft-ot fizettek ki, ebből a községek részére 609 000 Ft jutott. A rendszeres nevelési segélyben részesülő családok száma a községekben 23, Pakson pedig 44 volt Ez 60 fö kiskorút érintett vidéken, Pakson viszont 102 gyermeket. Az egy kiskorúra jutó nevelési segély átlaga a községekben 6897 Ft, Pakson pedig 7869 Ft volt- br -Lakáshelyzet Pakson Megszámlálhatatlan gondjaink száma és nagysága, ezek élén a lakásgond az egyik legnagyobb. Márpedig ahol a kereslet jóval meghaladja a kínálatot, ott buijánzik a korrupció és a panama. Ezt megelőzendő hozták létre a tanácsok égisze alatt a Lakásügyi Társadalmi Bizottságot. Ezen bizottságok feladata a tanácsi lakások, a garzon lakások és a helyi támogatások igazságos elosztása. A városi lakásügyi társadalmi bizottság elnöke Szebényi István, a PÁG osztályvezetője. Őt kértem: tájékoztasson bennünket munkájukról, gondjaikról. Sz. I.: 11 fő tevékenykedik ebben a társadalmi bizottságban, és amint a nevünkben is benne van, kimondottan társadalmi munkában végezzük feladatainkat, munkaidő után. Havonta van egy bíráló bizottság és egy elosztó bizottsági ülés, majd ha van kifogás vagy észrevétel, akkor újra összeülünk. Közben 15-40 igény fut be, amit bírálnunk kell, vagyis előtte környezettanulmányt kell folytatni.- Ez a munka talán főállásban is sok lenne. Milyen eredményes a munkájuk? Sz. I.: Én nem értékelem eredményesnek, ám nem a tagok miatt, hanem a külső körülmények miatt. Nézze, az elmúlt hónapban 30 kérelem futott be és csak két esetben tudtunk pénzt adni.- Mennyi pénzzel gazdálkodnak? Sz. I.: A több éves tapasztalat figyelembe vétele alapján ebben az évben 20 milliót igényeltünk, ebből 7 milliót kaptunk. Az elmúlt évben 9 millió forintot osztottunk szét. Közben megemelték az adható összeg felső határát 400 000 forintra, ám ennyit nagyon ritkán adhatunk.- Ha rosszmájú akarok lenni, akkor úgy fogalmazok, hogy pénzt nem adnak, helyette környezettanulmányt folytatnak? Sz. I.: Talán így is lehet mondani, de bárhogyan csűijük-csavaijuk, egy biztos: pénz nélkül nincs értelme ezt a munkát folytatni, mert csak az embereket zaklatjuk és áltatjuk fölöslegesen. Kérem, a pénzt nem lehet helyettesíteni bizottságokkal.- Sokan kifogásolják, hogy a lakáshiány ellenére a lakótelepen tucatjával állnak üresen a lakások. Hallott Ön erről? Sz. I.: Hivatalosan nem, de én is hallottam ilyen információkat. A PAV azt mondja, hogy azok a vállalat lakásai, azzal ők gazdálkodnak. Szerintem nem jól gazdálkodik az, aki éveken keresztül üresen tartja a lakásokat, közben 5-6 ezer forintot is elkérnek egy lakásért azok, akik ezzel foglalkoznak. Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy azok a PAV-os lakások nem olyan tisztán vállalati lakások, mint a PÁG-szolgálati lakásai. Mi ugyanis a tiszta nyereségünkből építettük házainkat, a PAV pedig a közös beruházásból, vagyis a mindenki pénzéből. Én úgy látom, hogy a tanácsnak és a PAV-nak kellene jobban együttműködni ebben a témában. Közös akarással biztosan jobb ötletet találnának ki ajelenleginél, miszerint 4-5 évig üresen tartják a lakásokat.- Lát valamilyen megoldást a bizottsági munka hasznosabbá tétele érdekében? Sz. I.: Egy megoldás van, pénzt kell adni a lakásépítés támogatására. „A Duna utca sarkán 22 lakás vár új gazdára” PAKSI HÍRNÖK 6 1990. MÁJUS 15.
