Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-26 / 8. szám
A szakmunkásképzés jelenlegi helyzete I. Ősztől városunkban is indul a szakmunkásképzés. Úgy gondoltuk, megpróbáljuk a jelenlegi képzés keresztmetszetét bemutatni. Olyan személyeket, vállalatokat keresünk fel, ahol jelenleg is képeznek ki szakmunkásokat. Századunk a technika százada. Éppen ezért kerestünk meg elsőként egy autójavító kisiparost, Kovács Ferencet. Ő már 16 éve dolgozik ebben a szakmában és 8 éve önállósította magát. Az elmúlt évtől kezdve tanulókkal is foglalkozik.- Mi a véleménye ajelenlegi szakmunkásképzésről? K. F.: Én úgy látom, hogy eddig az állami oktatás feladata volt a szakmunkásképzés. Ennek ellenére az állami vállalatok költségkímélés címén egyre több helyen mondanak le a képzésről. Úgy tudom, közös alapot hoztak létre, amelybe azok a vállalatok fizetnek be, akik nem foglalkoznak képzéssel. Nos, hogy aztán ebből a közös alapból hogyan és mennyit osztanak vissza az oktatási intézményeknek, az sejthető az eddigi eredményeikből, illetve eredménytelenségeikből. Ma a szakmunkástanulókat egyre jobban a magánszféra felé orientálja az a tény, hogy az állami szektor egyre kevesebbet foglalkoztat a végzett tanulókból. Ez a helyzet kettős feladat elé állít bennünket. Egyrészről a magánvállalkozó nincs felkészülve az oktatási rendszerhez való csatlakozásra, másrészről pedig a saját konkurenciáját neveli ki. Bár itt meg kell jegyeznem, ettől a konkurenciától nem kell félni, mert ha egészségesen működik, akkor egymást segíteni tudják, és nem pedig gyengíteni.- Ma önnek milyen kapcsolata van az 505-ös szakmunkásképzővel, hiszen jelenleg négy tanulója van? K. F.: Ma egyetlen összekötő kapocs létezik, ez pedig az úgynevezett tanulmányi felelős. Ám ennek feladata kimerül abban, hogy havonta - kéthavonta egyszeregyszer megjelenik, megkérdezi nincs-e gond a gyerekekkel, bejámak-e egyáltalán dolgozni?- Nem érdeklődik a gyerekek előmenetele iránt? K. F.: Nem,én a saját területemen még nem tapasztaltam, hogy úgy jelent volna meg, hogy a gyereknek a munkához való hozzáállását firtatta volna. Úgy érzem az iskola megelégszik azzal a gyakorlati jeggyel, amit én minden hónapban beírok a tanulók ellenőrzőjébe. Ezenkívül van egy munkanaplójuk a gyerekeknek, ebbe írják a végzett munkát, és én ezt hitelesítem aláírásommal.- Elégségesnek tartja ezt a módszert? K. F.: Nekem teljesen más a véleményem, és nekem óriási gondot jelent az osztályozás! Úgy érzem az osztályozással nem lehet kellőképpen mérni a teljesítményt. Én azzal próbálom megmérni őket, hogy óriási önállóságot biztosítok számukra, valamint igyekszem arra orientálni őket, hogy egymással versenyezzenek valamilyen fokon. Ugyanis a tanulók közötti rangsor mindenképpen megvan. Nos, én ebben a szellemben nézem és értékelem őket, és ezt az összetett produktumot nem lehet - mondjuk - egy kettessel kifejezni.- Milyenek az eddigi tapasztalatai? K. F.: Úgy érzem nagyon jó kollektív szellem alakult ki a tanulók között, és valóban kollektívává kovácsolódott ez a kis csapat. Remélem ősztől a létszám szaporodásával ez a már meglévő kis kollektíva már A mester magyaráz a tanulóknak olyan fegyelmet és munkamorált tud átadni az újaknak, hogy nekem keveset kell beleszólnom. Természetesen ezt az eredményt a felvételnél kell megalapozni. Mielőtt valakit felvennék, elég hosszú beszélgetést folytatok velük. Nagyon érdekel a családi hátterük, műszaki adottságuk, munkához való viszonyuk stb.- Ön szerint hogyan lehetne az iskola és a vállalkozó közti viszonyt formálni? K. F.: Feltétlen fontos lenne a kapcsolat szorosabbra fűzése. Viszont nagyon kedvezőnek ítélem meg a szakmunkásképzőnek azt a gesztusát, hogy például a kozmetikus szakmában a tanulókat a mesterük vizsgáztatja. Hiszen a mesternél senki nem ismeri jobban annak a gyereknek a képességeit. Ezt a rendszert kellene általánossá tenni. Amennyiben általánossá válik ez a kezdeményezés, akkor minőségi javulást fog eredményezni. Ugyanis eddig ha megkérdezték a levizsgázott tanulót, hogy hol végzett, akkor azt mondta, hogy az 505-ösben. Most viszont azt fogja mondani, hogy a Kovács Ferinél. És itt az óriási különbség, nevesítve van a felelősség, mert én a hírnevem nem kockáztathatom azzal, hogy egy gyenge tanulót felszabadítsak, illetve ne tanítsam meg azt a gyereket.- A vázoltakon kívül milyen lényeges gondot lehetne még emlegetni? K. F.: Jelenleg nagy gondot jelent számomra a gyerekek elhelyezkedése. Közismertek a fiatalok elhelyezkedési gondjai. A gyerekek egyelőre el sem tudják képzelni, hogy hol fognak dolgozni. Kezdhetnének vállalkozóként, de ez igen sok pénzbe kerülne, ehhez még a szülők sem tudják az anyagiakat biztosítani. Ezért mondom a tanulóimnak: ha nehéz elhelyezkedni, pénzetek sincs, akkor csak egyet tehettek, nagyon jól tanuljátok meg a szakmát. Hiszen a megszerzett tudást előbb vagy utóbb úgyis tudjátok kamatoztatni.- béri -Ali. világháború áldozatai Szinte naponta keresik fel a szerkesztőséget és hoznak újabb adatokat az elpusztultakról. Van aki szemtanúja volt a halálesetnek és bejelenti, de közben kiderül: az áldozatnak már nem él egyetlen rokona, hozzátartozója sem. Szilasi Ádámné volt szemtanúja a következő esetnek:- „A Duna túlsó oldaláról lövöldöztek át a városra 1944 novemberében. Zalakovits Erzsébet Kápolnás Kálmán fodrászüzletében tartózkodott. Itt érte a fiatal lányt a halálos lövés. Forgalmas üzlet volt, s valószínű, hogy távcsövön látták a ki-be járkálást, és valamilyen politikai összejövetelt sejtettek.” Az elmúlt időszakban a következők neveit hozták be, kérjük aki pontosítani tud a feltüntetett - vagy fel nem tüntetett adatokon, jelentkezzen: BENCSÓ Sándor 1921-1942 FEIL Antal (Biritó) .?_? HEISZLER József 1920-1942 DR. HIRT János 1912-1943 KRAUSZ János LACZA György 1919-1943 (Cseresznyés) LACZA János 1917—? (Cseresznyés) LACZA János 1907-1943? (Cseresznyés) 1920-1943? LEDNECZKY Jánosné Dömény Mária (Cseresznyés) LENGYEL János 1923-1945 (Cseresznyés) MADÁCS József 1920-? (Cseresznyés) 1919—? METZGER Ferenc OSZVALD Péter 1925-1944 (Cseresznyés) 1919-1942 PACH Ferenc 1933-1947 RÚZSA Ádám SCHMIDT János ?-? (Cseresznyés) TILL Ferenc 1919-? (Cseresznyés) 1919-? WEISZ Ferenc 1926-1944 ZALAKOVITS Erzsébet 7-1944 * Várja segítőkész pontosításaikat a szerkesztőség. PAKSI HÍRNÖK 6 1990. ÁPRILIS 26.
