Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-26 / 8. szám
Az MDF a nyugodt erő Paks és vonzáskörzetének új országgyűlési képviselője A választási győzelem másnapján kerestem fel Paks és vonzáskörzetének országgyűlési képviselőjét: Figler János református lelkészt. A fogadtatásból nem éreztem a győzelmi mámort. Takarítással volt elfoglalva és néhány hívőjével tett-vett a lakásban. A vidéki Magyarország nyugodt, mindennapi légkörét árasztotta a hozzá belépőkre.- Tiszteletes Úr! Gratulálok a személyes győzelméhez és a pártja nagyarányú győzelméhez is. Ön szerint mik lehetnek az okai ennek a kiütéses győzelemnek?- Köszönöm a jókívánságot, bár az országos eredmények még nincsenek kiértékelve, így arról csak a saját véleményem tudom elmondani. A paksi körzetben viszont nem mondható nagyarányúnak, az előzmények ismeretében. Dr. Széchenyi Attila képviselőjelölt-társammal egy helyi választási koalíciót kötöttünk és így a kereszténydemokraták is támogattak. Ismert, hogy Széchenyi Attila milyen szép eredményt ért el az első fordulóban, minimális volt a 3. helyezett és az ő eredménye közötti különbség. Miután ez a paktum megköttetett és 10 000 szórólapon tudattuk a tisztelt választópolgárokkal, így ez már szinte megelőlegezte az MDF győzelmét. Az országos eredmény egy érdekes rejtély számomra és hangsúlyozom, hogy csak a saját véleményemet mondom. A magyar ember szemérmes, nem szereti a rikító színeket, a rikácsoló hangokat. Talán a csöndes, nyugodt - hadd komiszkodjam - erőt jobban tiszteli. Bíztunk abban, hogy a lakosság mérlegre teszi a két pártot és akkor nem is lehet másképpen, mint ahogyan a jelenlegi eredmény mutatja. így lendült a mérleg mutatója az MDF felé és nem azok felé, akik nem a megfelelő hangerőt és tónust választották. Természetesen ennek több más összetevője is van, de jelen pillanatban én ezt így látom.- Mint képviselő, országos feladatokban gondolkodik, vagy a helyi ügyekre helyezi a hangsúlyt?- Én az új képviselői funkcióról nagyon keveset tudok, de ez a kevés valahogyan úgy állt öszsze bennem, hogy itt új medret kell ásni egy egészen más irányba hömpölygő folyónak, és nem a vízcseppekkel kell foglalkozni, hanem a nagy egésszel. Tehát a szenátoroknak - hallomásból így tudom - az lesz a döntő és legfontosabb dolguk, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek megszabják az ország fejlődésének az irányát. Az viszont nyilvánvaló: a részletekkel is kell foglalkoznunk, az embereknek az életét, a társadalom minden szegmensét ismernünk kell. Ismernünk kell a szűkebb választókörzetünk helyzetét, de csak azért, hogy olyan törvényeket tudjunk hozni, amelyek az egyediből vonják le az általános következtetéseket, törvényszerűségeket. Végül még annyit tennék ehhez, hogy az a közösség, amely engem választott meg, meg fogja választani a saját önkormányzatát, azt, amelyet legjobban becsül, azokat, akik feltehetően meg fogják oldani az apróbb ügyeit. És így máris adva van a megoldás, az egyéni és helyi ügyeket az önkormányzat, az országos gondokat az országgyűlési képviselő, illetve az országgyűlés intézi.- Gondolkodott-e azon, hogy milyen bizottságban kíván majd tevékenykedni?- Még nem gondolkodtam ezen, ám valószínű, hogy olyanokban nem veszek részt, amelyek hivatásomtól távol esnek. Nagyon sok jóvátennivalója lesz a kormánynak az egyházak felé, és most az a szerencsés dolog esik meg velünk - mert leszünk ott többen lelkészek -, hogy mi ab ovo olyan szakértői lehetünk ennek a megoldandó problémának, amit eddig a túlsó oldalon, az egyházak oldalán a bőrünkön éreztünk. Ebben az esetben a beteg és az orvos egy személy, könnyebb lesz a diagnózis és talán még a terápia is. Tehát ha felmerül ez az igény és felkérnek rá, akkor én az egyházak irányába tekintő bizottsági munkákban szeretnék részt venni.- Végezetül azt kérdezném meg, hogy az egyháza hogyan viszonyul a megválasztásához és hogyan alakulhat a sorsa?- A kollégák a köszöntéseiket küldik, a főnökök viszont még nem küldtek semmit. Ez is a jövő titka. Az egyházi vezetés nyomatékosan tanácsolta a lelkészeknek, hogy ne vállaljanak közszereplést. Ez viszont törvényerőre nem emelkedett. Nem tudom..., engedetlen nem akarok lenni az egyház felsőbbségeivel szemben sem. Valahogyan abban a helyzetben érzem magam, mint a kisgyermek, amikor folteszik neki azt a különös és kegyetlen kérdést: kisfiam, te most apukádat szereted jobban, vagy az anyukádat? Szegény gyerek nem tud válaszolni, mert egyformán szereti mindkét szülőt. Most, amikor ilyen vagy-vagy alapon tették fel püspökeink a kérdést, biztosan találtak nyomós okokat az ő álláspontjuk igazához, és meg is tudom érteni álláspontjukat. Ugyanakkor nekem is volt épp elég okom arra, hogy másképp csináljam, mert amit vállaltam, azt nem passzióból és unaloműzésből, hanem hitből vállaltam. Márpedig ha ez a vállalkozás valakinek a hitéből fakadó küldetése, missziója, és a társadalomra nem kártékony, akkor nehéz lenne azt megmagyarázni, hogy miért rossz az, ha valaki nemcsak egy kis közösséget, hanem egy nagy közösséget is szolgálni akar? Summa-summárum, még nincs döntés sorsomról. BEREGNYEI MIKLÓS 1990. ÁPRILIS 26. 5 PAKSI HÍRNÖK
