Lengvári István (szerk.): Pécsi Egyetemi Almanach 1. 1367-1950 (Pécs, 2015)
A középkori pécsi egyetem tanárai
A KÖZÉPKORI PÉCSI EGYETEM TANÁRAI a korszak kimagaslóan legjobban fizetett professzora. E kimagasló díjazás valószínűleg azzal magyarázható, hogy Galvano egyúttal a püspökség jogtanácsosa volt, továbbá a király és az egyház érdekében kifejtett diplomáciai tevékenységét is ily módon honorálhatta a püspök. Az egyetem további oktatóinak az említettnél bizonyosan sokkal szerényebb javadalmazással kellett beérniük. A püspök halálát követően elhagyta a várost, amely egyértelműen a főpappal fennálló szoros kapcsolatára utal. 1374 és 1376 között Bolognában, 1379-1382 között Padovában, majd pedig ismét Bolognában tanított. 1395 elején távozott az élők sorából. Több kánonjogi munkája ismert, melyek közül az egyiket (Repetitio in glossa Opinionem. Cap I. De constitutionibus) vélhetőleg pécsi működése idején írta. Galvano járandósága kapcsán röviden érintenünk kell a tanárok fizetésének módját is. Az itáliai professzoron kívül mintegy 10 tanárral számolhatunk, fejenként legfeljebb 80 forint éves jövedelemmel. Ezek alapján - Galvano fizetésével együtt - évente 1400 forintot tett ki a tanári kar fizetése az első években. Minden valószínűség szerint a püspök elsősorban a pécsi egyházmegyében lévő kanonoki stallumokat felhasználva, azaz a káptalanokkal közösen tartotta fenn az egyetemet. A tanárok fizetésére szolgáltak a pécsi egyházmegyés prépostságok is: ezeket pápai engedéllyel a püspök az egyetem kánon- és római jogi tanárainak adományozhatta. E mellett más egyházi javadalmak birtokában is taníthattak a professzorok Pécsett, ugyanis két alkalommal (1367, 1376) felmentést kaptak pécsi tevékenységük idejére a helyben tartózkodás alól. Vilmos püspök három magyar kanonoki javadalom lefoglalására kapott felhatalmazást a Szentszéktől (1371), amely szintén az iménti feltételezést támasztja alá. Galvano da Bologna 600 forintos fizetéséhez vélhetőleg a pécsi székeskáptalan préposti stallumának évi 300 forintos jövedelmével járult hozzá a kanonoki testület. A középkori egyetemi oktatók egyházi javadalmakkal történő honorálása mindazonáltal általános jelenségnek számított Közép-Kelet-Eu- rópában, amint bécsi, prágai példák is igazolják. Hermannus Lurcz de Nürenberga A nürnbergi eredetű Hermann Lurcz pécsi működéséről mindössze egyetlen utalással rendelkezünk. 1379-ben a prágai egyetem Liber decanorum kötetébe feljegyezték, hogy Lurcz a pécsi egyetemről érkezett Prágába (Item in vigilia Trinitatis receptus fuit magister] Hermannus Lurcz de studio Qu/n[queec]c/e[sien]s/ d(editj). Mindebből tehát egyértelmű, hogy az illető pécsi studium generáléról Csehországba ment, az azonban e rövid bejegyzés alapján nem dönthető el minden kétséget kizáróan, hogy Pécsett csak tanulmányokat folytatott-e Lurcz vagy a professzori kar tagjaként működött, esetleg pécsi tanulmányait követően kapott az alma materben katedrát. Pécsi tevékenységéről közelebbi információval nem rendelkezünk, következésképpen csak feltételezhetjük, hogy az első magyar egyetem tanára volt, amelyet megerősíthet az a tény, hogy Pécsről történő távozását követően Prágában a szabad mesterségek tárgyait tanította. Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy Pécsett a facultas artium oktatója lehetett. 1382-ig adatolható prágai tanári munkája mellett orvosi tanulmányokat folytatott. 1386 tavaszán már Bécsben találjuk, ahova valószínűleg az egyetem újjászervezésén fáradozó III. Albert herceg hívta. Hamarosan az egyetem orvosi fakultásának elismert professzora lett, amelyet jól szemléltet, hogy a kar dékánjává is megvá12
