Hudi József (szerk.): Voyta Adolf visszaemlékezései (Pápa, 2012)
II. Bécsi tanulóéveim
Voyta Adolf visszaemlékezései II. BÉCSI TANULÓÉVEIM [így is lett. Felmentem Bécsbe, s] Donát bátyám125 másnap beíratott a Politechnikum ipariskolai osztályába, ahol építőmestereket képeznek ki. A tanulási és rajzórák d. e. 8-12-ig voltak. A Politechnikum előcsarnokában annyi volt a fiatalember, mint egy méhkas előtt. Nekem felette feltűnt a sok magyar beszéd. Kíváncsiságból szóba álltam több magyarral. Úgy mondták, hogy úgy a politechnikum, mint az orvosi és jogi egyetem teli van magyarral azért, mivel Magyarországon nincsenek ily intézetek, azért szorultak fel Bécsbe. Ilyen nagy intézetet, mint a politechnikum, sohasem láttam, fogalmam sem volt arról, hogy ott egy-egy osztályban 2-300 hallgató jár, az előadásokra bárki szabadon bemehet. Egy pár rokonszenves fiatalemberrel, kik a mérnöki pályára készültek, megismerkedtem. Velük mentem be az ő előadásaikra. Minden szakmának külön hallgatóterme van, s a t. Egy új világ tárult [a] szemem elé. Nagy kedvet éreztem arra, hogy a három év alatt az építészetet érdeklő tananyagot megszerezzem, tanulni, amit csak lehet. így aztán eljártam a vegyészeti előadásokra akkor, amikor az építési anyagok vegyészeti; a minerológiá- ba, ahol a természetes kövekre vonatkozó; a növénytani előadásokra, amidőn az építéshez szükséges fanemek tulajdonságaira [vonatkozólag adtak elő] s a t. A fizikai előadásokra szorgalmasan eljártam és jegyeztem, ezalatt két évig az ipariskolát is végeztem. A politechnikum 4-dik évében csupán az építészettel foglalkoznak, t. i. a dinamikai hatásokkal, szóval [a] tudományos részét egész terjedelmében [vették], amit az ipariskolában nem tanítottak, azonban a szépépítészetet nem tanították, arra a képzőművészeti akadémia volt alkalmas. Minthogy nekem időm nem engedte, hogy az akadémiára 125 Voyta Donát (1818-1875) szombathelyi építész 1851 után már Bécsben lakott. MELEGA 2010. 132. » 35 «
