Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Testvéreimről: Flóra nővérem
mindegyik gyereknek hangosan imádkozni kellett, és utána már nem volt szabad beszélni, hanem a szemeket behunyni és aludni. Első imádságunk volt: Uram, Jézus, segíts meg, őrizz meg minden bajtól és veszedelemtől. Ámen. Később, amint nőttünk, nem hangosan, hanem halkan, magunkban imádkoztunk, de azután sem diskuráltunk az ágyban. Még későbben az ágyban olvasás is meg volt engedve, de a beszélgetés nem. Sok derűs gyermekkori esemény játszódott le ebben a gyermekszobában, mert a játékainkat nem volt szabad széjjelhordani a lakásban. Csak karácsonykor és karácsony után néhány napig volt szabad több szobában játszani, mert hiszen eleinte el sem fértek a játékaink a gyerekszobába[n]. Később valahogy rendeződtek az ügyek, azt gondolom, anyánk ügyesen selejtezett is, azután a nagyobb darabokat a folyosóra gruppirozta. De ott nem játszottunk, csak a gyerekszobában, mert a folyosó padlózata terazzó volt és féltettek bennünket, hogy meghűlünk. Azután Almádira is rakott félre anyánk játékokat, hogy majd kiviszszük oda, és ott fogunk velük játszani. Kellett is e téren jó politikát folytatni anyámnak, mert tényleg voltak szabadtéri játékaink is, és szobajátékaink is. De ezen kívül abban az időben annyira divat volt a gyerekeket ajándékozni, hogy például amikor és abban a korban voltam, hogy fiúgyereknek lovat ajándékoztak, a karácsonyfa alatt 16 ló állott az én részemre, és volt már 5 lovam, úgy hogy amikor felállítottam a 21 lovamat, hát egész ménes volt a gyerekszoba. De azért anyám olyan ügyesen csinálta a játékaink elhelyezését, hogy egyáltalán nem emlékezem arra, hogy valaha is valamelyikünk játékát selejtezte volna, vagy valamelyik játékunk elzárásával bánatot szerzett volna valamelyikünknek, pedig a gyerek az ilyet nagyon megjegyzi magának. Flóri nővéremmel sokat böllenkedtünk137, de játékszeren soha. Az igaz, hogy néki lányos játékai voltak, nékem pedig fiús játékaim, de sohasem játszottunk egymás játékaival. Annyira tiszteltük [mi] testvérek egymás játékait, hogy később, amikor már könyveket kaptunk, még a könyvekben 137 böllenkedtünk (táj nyelvi kifejezés) = ellenkeztünk, civakodtunk, pörlekedtünk ♦ 79 ♦
