Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Testvéreimről: Flóra nővérem
smaammm sem olvastuk el egymás könyveit. Ezt nem tanították nékünk, hanem úgy magától jött, hogy mindegyik gyerek a saját játékaival játszott, és ne nyúljon138 a másikéhoz. Talán ez is az oka, hogy valamennyiünk játékai, könyvei olyan szépen megmaradtak, hogy azokkal az unokaöccsök, unokahúgok, sőt az unokák is játszhattak. Flóri nagy játékmester volt. Az a rengeteg játék és töméntelen barátnő, el is lehet képzelni. Nem is tudom már, hogy mikor tanultunk, mert mindig csak játszottunk. Mint kisfiú a lányoktól — Flóritól és barátaiéitól — sokszor hallottam, hogy ki kibe szerelmes, de az igazat megvallva akkor még nem tudtam, hogy mi az a szerelem. Csak azt gondoltam, hogy aki valakibe szerelmes, annak az a kötelessége, hogy annak szépeket kell, hogy mondjon. Egyszer Flóri és barátnéi elkezdték mondogatni, hogy én szerelmes vagyok Brenner Fanniba. Annyiszor mondták, hogy amikor gyerekuzsonnára meg voltunk híva Brennerékhez, valahogyan úgy gondoltam, hogy nékem is valami szépet kellene majd mondani Brenneréknél a Fanninak. Napokig gondolkoztam, hogy mi legyen az a szép, amit majd egy alkalmas pillanatban elmondok Fanninak. Már nem tudom, hogy mit sütöttem ki, de az bizonyos, hogy nékem nagyon tetszett. El is mondtam a bizonyos az uzsonnánál. Fannika köztem és Fodor Jenő iskolatársam között ült. Teljes odaadással figyelte Fodor Jenő is, hogy mit mondok Fanninak. Mikor befejeztem mondókámat, azt mondta nékem, hogy „maga szamár”, azután felugrott és elszaladt. Ott maradt rám bámulva Fodor Jenő, ki meggyőződéses hangon mondotta, hogy „az már igaz”. Ez volt az én első bókom hiteles története. Hogy mennyire korán hallottam Flóritól és barátnéitől az ilyesmi dolgokat — illetve ezt úgy fogalmazhatom pontosabban, hogy a fiúk és lányok között igen nagy a különbség az érzelmi élet fejlődésében, és ha még hozzávesszük azt, hogy Flóri és barátnői legalább 2-3 évvel idősebbek is voltak nálamnál, amint ők nőttek, elváltak útjaink, mert nem 138 helyesen: nem nyúlt # 80 *
