Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Testvéreimről; Sarolta nővérem

gyerekek többet használtuk, mint ő, de viszont mindig számíthatott ránk, mint evezős legénységre, és mindenféle vonatkozásban mindig rendelkezésére állottunk.

Ezért én soha sem tekintettem úgy, hogy Sárit elvitték hazulról, hanem inkább azt éreztem, hogy Sárinak Jóskával külön lakásuk van, és én meg a többi családtagunk is náluk is „otthon” éreztük magunkat. Természetesen, hogy ez az érzés váltódhatott ki belőlem, abban a legnagyobb érdem őbennük volt, mert hiszen ők voltak a felnőttek, és én a gyerek. Az ő szeretetük növelte, illetve termelte ki belőlem ezt az érzést.

Az udvarra szóló folyosójukon volt egy éléskamrát pótoló almárium. Ebbe nékem teljes bejárásom volt és nem egyszer [a] várban levő iskolába129 menet vagy jövet felugrottam hozzájuk csak azért, hogy ennek az almáriomnak a tartalmát kóstolgassam. Amikor már III. oszt. gimnazista voltam és feljebb, a szeptember hónapot is náluk töltöttem és nem Szászéknál. Azt éreztem, hogy Sári nagy szeretettel nézi fejlődésemet és szívesen részt vett azokon a diákdolgokon a kedvemért, melyeknek a rendezője vagy mozgatója én voltam. Azokat az osztálytársaimat, kiket szerettem, és így barátaim voltak, azokat mind megismerte és élvezte láthatólag gyermekkoromat. így azután a barátaim is méltányolva az irántuk való érdeklődését, ők is nagyon szerették és ősz fejjel a rég meghalt Sári nővéremről mindig nagy szeretettel emlékeztek meg. Sári nővéremnek ez a magatartása nékem nagyon jólesett, és igen őszinte és bizalmas voltam hozzá. Éreztem azt, hogy bármibe[n] fordulhattam volna hozzá segítségért, de hála Isten, erre sohasem volt szükség, és így elő sem fordult.

Amint felcseperedtem, mindig a koromnak megfelelő módon és formában adta szeretetét tudomásomra. Amikor 1900 szeptemberében feljött Budapestre, ő volt az első látogatóm, mint egyetemi hallgatónak,

129 a Vár utcában lévő veszprémi piarista gimnáziumról van szó. A rendház melletti iskolaépület ma magántulajdonban van, üresen áll. Az iskola történetét feldolgozta: LICHTNECKERT-TÖLCSÉRY 2011.

♦ 75 ♦