Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Kedves helyünk, Almádi
aljában sétálgattak, egyszer csak a ferde körtefa alól felvesz a földről egy érett körtét és boldog mosollyal adta anyámnak: — Nézd, angyalom, megnőttek a gyerekeink. — Úgy is volt, meg kellett nőnünk, hogy ők is megkóstolhassák a ferde körtefa gyümölcsét. A szilvásban levő filagória akkor is a játszóterünk maradt, amikor már a hintázás nemes élvezetéből kinőttünk. A filagória a balatoni vasútépítés alkalmából660 zsindely helyett cementlapfedést kapott. Később, amikor már az oszlopai elkorhadtak, nem csináltattuk meg újra, mert amikor mi a játszásból kinőttünk, a következő generáció meg még nem jelent meg, mindig idegenek ültek be a padjaira. Ők is kaszinónak használták, és a gyümölcsösünkön is nagyon meglátszott már az idegenek társadalmi élete. A filagóriától a Turiék felé volt egy álló kuglink. Itt is nagy kuglimecscsek játszódtak le gyermekkoromban. A hintát meg a kuglit a nagyok is szerették. Horváth Lajost, a későbbi alispánt (Bibó Károly után) [az] apja hozta ki Almádiba, [hogy] prezentálja apámnak érettségi után vagy a megyei szolgálatának megkezdése előtt - arra661 már nem emlékezem, [hogy] melyik alkalomból. Horváth Lajost leküldték hozzánk a szilvásba. Mi akkor is nagy kuglimeccset tartottunk, hát bevettük Horváth Lajost is. De rövid játszás után az akkor 8-10 éves Molnár Juliska unokanővérem egy ágyúlövéshez hasonló detonációt produkált, mire a kuglizó társaság nem lévén még azon a nívón, hogy ilyen kényes helyzetben meg tudja menteni a partit, ahány lány ott volt, az annyifelé szaladt széjjel, csak mi fiúk maradtunk ott, jót nevetve, de a kuglipartit nem folytattuk. Dudu nénjének ezt az ifjúkori hangoskodását később is sokat emlegettük és sokat nevettünk rajta. 660 A észak-balatoni vasutat 1909. július í-jén adták át a forgalomnak. Ünnepélyes megnyitására egy héttel később, június 8-án került sor. Alsóörs és Veszprém között szárnyvonal könnyítette meg a közlekedést. FAZEKAS 2005. 34. 661A kéziratban: erre, javítottuk. ♦ 339 ♦
