Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Apámmal kapcsolatos történetek; dohányzásom, követválasztási küzdelmek; Kossuth Ferenc követté választása Tapolcán, Szabó Imre megválasztása Veszprémben

SHMSHSaMMBBBMBaBOHBHMHBBijHnBHaBBaaHaHflaaaBBBBaaMaanBMMaHBBHaHHaauaMBHaHHHM

gyermekeinek az ő édesapja évtizedekkel ezelőtt elhagyott és elhanyagolt sírját megmutatni, mikor ott egy gyönyörű gondozott sírt talált virágokkal, ápolt kerítéssel és sírkővel.

Milyen könnyű volt néki így. Amikor a jó Istenhez fohászkodott az apja után, rögtön őrá kérte áldását. Egészen bibliai jelenet volt, mikor a két ősz, szakállas férfi egymásra borulva, megértő szeretettel ölelte hallgatagon egymást. Ezt a jelenetet nemcsak, hogy nem felejtettem el sohasem, hanem igen sokszor elmerengtem rajta életemben, és a korán elveszített édesapám gyönyörűen érző, és gazdag pompával megnyilatkozni tudó szívét és lelkét gyakran elemeztem rajta. Az bizonyos, hogy én ki sem tudtam volna találni sem azt a módot, hogy ilyen nemes és nagy örömet szerezzek egy jó barátomnak. De azután nem csak, hogy azt kitaláljam, hanem azután azt hosszú időn át ténykedve ilyen finoman, kedvesen és minden kísérőhang nélkül, zaj nélkül, és közönség nélkül keresztülvigyem. Hiszen az egyedüli közönség én lettem volna, de engem is a papiakban hagyott, tisztán a véletlen volt, hogy az Entz bácsi nem akarván tovább halasztani a köszönetét, az előttem zajlott le.

[Apámmal kapcsolatos történetek;

DOHÁNYZÁSOM, KÖVETVÁLASZTÁSI KÜZDELMEK;

Kossuth Ferenc követté választása Tapolcán, Szabó Imre megválasztása Veszprémben]

Egész életemen át éreztem azt, hogy rengeteget veszítettem azzal, hogy már 15 éves koromban itt hagyott bennünket. Úgy érzem, hogy sokkal jobb ember lett volna belőlem, ha tovább a hatása alatt tudok maradni.

Az is jellemző kis eset volt, mikor [a] portáséknál a diákszobában elcsípett. Az úgy volt ugyanis, hogy a hivatali íróasztalának a hátsó oldalához volt állítva egy pótasztal, és ahhoz téve egy szék, úgyhogy ha arra [a] székre ültem, akkor szembe fordulva ültem az apámmal, ha az

♦ 316 ♦