Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Utazás Mezőkomáromba
haragos fogadtatás miatt szótlanul, és rossz hangulatban ettük az egymás után jövő, jobbnál jobb fogásokat. Mikor azután egyszer csak megjelent618 a plébános gazdaasszonya, apám felállt, egy igen rövid dikciót mondott, amin azután elkezdett mindenki nevetni. A hangulat megváltozott, és a továbbiakban a nagytermetű pap járt elől a kedvességben, és a jókedvben, és a szíves házigazda szerepében. Körülbelül azt mondta az apám, beismerve a késedelemben rejlő hibánkat, de ez még nem vette volna el a jókedvünket, ha nem látjuk a házigazdánk feldúlt lelki állapotán, hogy micsoda jövő vár rája, mert mi elmegyünk, és őt itthagyva az oroszlán barlangba [n], néki egyedül kell vezekelni és elszenvedni minden tortúrát a házisárkánytól. — De ez nem sárkány, hanem házi angyal — és odafordult a házigazda felé, kedvesen, de jól leteremtette és megmondta, hogy a leszidásban már most lequittelnék egymást, ne féljen a jövőben. Megnyugtatja, hogy ez angyal, és nem sátán, és nem papi mesterség az angyalokat sátánbőrbe bújtatni. Éltette a dühös oroszlán mellett szenvedő ártatlan angyalkát. Mindkettő boldog lett: az öreg pap is, meg a fiatal gazdaasszonya is. Ezután már igen jókedvben ment tovább az ebéd, és nékünk, gyerekeknek is megjött a hangunk. Amikor azután a feketekávén is túl voltunk, jelezte a pap, hogy itt az idő az indulásra. Apám felém fordult, hogy — Te itt maradsz, kisfiam, a nénivel, viselkedj jól619, míg vissza nem jövünk a temetőből. — Tulajdonképpen akkor tudtam meg a pap gazdasszonyától, hogy miért jöttünk Mezőkomáromba. Engem kellemesen elmulattatott a néni. Mikor azután az Entz bácsi jött be csak apámmal a szobába, és ott meghatottságtól remegő hangon köszönte meg apámnak azt a baráti gyengéd figyelmet, amit néki érdemtelenül szerzett. Apám nyakát átölelve mondta, hogy nem is hiszi, hogy milyen szorongó érzésekkel ment ki a temetőbe, hogy hogyan, milyen szavakkal fogja 618 A kéziratban: megjelenik, javítottuk. 619 A kéziratban ezután: magad, töröltük. ♦ 315 ♦