Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Kossuth Lajos temetése: nemzeti gyászünnep
Vitték a koszorúk ezreit, pedig még a nagy halott teste Pesten sem volt. Közben megállapították a temetési menet irányát a Múzeumtól a Rákóc[z]i úton át a Kerepesi úti temetőbe. Kezdték a házakat gyásszal bevonni. Az egész városban minden lámpát gyászfátyollal vontak be, melyek516 a temetés napján a gyász jeléül nappal is égtek. Amint a holttest megérkezett, és a Múzeum lépcsőházában a ravatalt felállították, megindult a zarándoklat: mint egy folyó, vonult éjjel-nappal a rengeteg nép a ravatalhoz. Úgy volt az útirány megállapítva, hogy mindig előre kellett menni, és közben az ember elvonult Kossuth Lajos koporsója előtt. Amily hangos volt az utca az előtt, Kossuth Lajos holttestének megérkezése után a gyász jeléül az ellenkező szélsőségbe csapott [át]. Nékem az imponált a legjobban — és ma is lenyűgöző érzés fog el, ha rá gondolok —, [hogy] látni [lehetett] mindenfelé fényes nappal, vagy este azt az elképzelhetetlenül rengeteg embert — és mindenütt, mindenfelé halálos csend. Az emberek vagy nem, vagy suttogva beszéltek az utcákon, bármily messze is volt[ak] a Múzeumtól. A gyásznak ilyen impozáns megnyilvánulását517 el sem tudtam képzelni. Pedig a nép folyton szaporodott, ott hallottam, hogy már az utcákon is alusznak az emberek, mert minden lakás tele van. Étkezdében már enni sem lehetfett] semmit sem kapni, de ez mind nem számított. Az emberek csak özönlöttek széles az országból mindenfelől, és sem elriasztani, sem eltanácsolni nem lehetett senkit. Rendőr díszőrség mind kevés lett volna, hanem az ifjúság és polgárság köréből került ki minden. Ők vigyáztak a városra, az impozáns gyászra, és a nagy halottnak is ők adták meg díszőrséget is, és a temetést is ők rendezték. A koszorúkat a Múzeum lépcsőire rakták le. Ennyi koszorút azóta sem láttam. Mink is az előírt helyen becsatlakoztunk az emberfolyamba és elvonultunk a nagy halott ravatala előtt, hol néma fejhajtással adtunk tiszteletünknek kifejezést. Babérkoszorúból néhány 516 Ehelyett: és, töröltük. 517 A kéziratban ezután: még, töröltük. ♦ 270 ♦
