Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Megyeházi ifjúság, megyebálok, szüleim kapcsolatai
hallottam egyszer elmesélni, hogy az enyingi járásban mozgalom indult meg, hogy elszakadjon Veszprém megyétől, és Fejér megyéhez csatlakozzék, mondván, hogy közelebb esnek Székesfehérvárhoz, oda gyorsvonattal lehet menni, gazdagabb megye, stb., stb. Azt mondta, gyönyörűen terjed[t] a mozgalom — általános helyeslés, mert hiszen tényleg Veszprém felé csak kocsin lehetett közlekedni és ott volt megyeszékhely, törvényszék, pénzügyigazgatóság, stb. Ők is valamennyien úgy érezték, hogy bizony ez volna a helyes. De egyik nap megjelenik náluk Szunyog-pusztán az öreg Purgly Sándor lovas legénye, hogy holnap este491 az egész családot szívesen látják Kőkút-pusztán vacsorára, mert az a szerencse érte őket, hogy Veszprémből „Dezső és Juliska” holnap érkeznek hozzájuk. Délután meg a posta őhozzájuk hozott „Juliska néniéktől” levelet, melyben a következő napra mondták be magukat hozzájuk. Meg is volt másnap Kőkút-pusztán a nagy vacsora, hova a környék úriemberei össze voltak híva, és igen jó hangulatban folyt a társalgás, a veszprémi események, kellemes együttlétek, megyegyűlések, politikai harcok, megyebálok mind-mind egymás után kedvesen-kedélyesen elbeszélve, és újra valamennyi által átélve, az élénk diskurzustól és kellemes emlékektől mindnek csillogott a szeme. Vetélkedtek, hogy ki milyen kedves dologra emlékszik, és ép[p]en édesanyámnak az egyik megyebálról elmondott humoros történetké[jé]n kacagott jókedvvel mindenki, mikor megszólalt apám: — Hát, ha ti olyan jól érzitek magatokat Veszprémbe[n], és mindenkiről érzitek, hogy mennyire szeretnek ott benneteket, hát mi a fenének akartok onnan elszakadni? Azt hiszitek, hogy egy ezredrészét is megkapnátok annak Fehérváron, amit Veszprémbe [n] néktek természetszerűleg mindenki megad, mert nektek ez kidukál. Hát csak megéri nektek az a kis kényelmetlen kocsizás, hiszen látjátok, még én is ki tudok hozzátok jönni. — Egyszerre tört ki mindenkiből: 491 Ezután: vacsorára, töröltük. ♦ 260 ♦
