Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Megyeházi ifjúság, megyebálok, szüleim kapcsolatai
Ez mind nagy mozgalmat jelentett. A megye ifjúsága — fiúk-lányok — felvonultak a bálokra, már napokkal előbb telt volt az egész város vidéki szállóvendégekkel, mert sem a járások vezetői, sem az országgyűlési képviselők nem akartak elmaradni a nagy farsangi eseményről. Azután Budapestről és más megyékből is, hol az egyes saját megyebeli notabilitásoknak rokonai, vagy olyan jó barátai voltak, kiknek eladó lányaik voltak, vagy maguk szerették a szép, stílusosan előkelő mulatságokat, azok mind megjelentek a megyebálokra Veszprémben. Mivel ez jóformán évente megismétlődött, úgy kialakult, hogy ki-ki hova legyen elszállásolva, úgy hogy a megszállás dacára a veszprémi hiányos szállodai viszonyoknak az sohasem volt akadály, hogy nem lehet hol megaludni. A báloktól függetlenül az én szüleim olyan ügyesen megszervezték a megye és város társadalmát, hogy bárhonnan a megyéből Veszprémbe mindenki „hazajött” — tényleg a megye székhelyének tartották, hol otthon érezte magát mindenki. Sokat tett az is, hogy apám br. Hornig Károllyal485, a veszprémi püspökkel már egyetemi hallgató kora óta igen jóba[n] volt, és még az öreg Véghely-házban is volt nála könyvtárát rendezni. A486 kanonokok házai is, meg a püspöki palota is megnyílt [ak] ilyenkor a szállóvendégek előtt. A bálok tele voltak nemcsak tiszti uniformissal, hanem papi díszreverendákkal is, mert ők is egyek voltak a megye társadalmával. Sokszor gondolkodtam, hogy mi az oka, hogy az én szüleimnek annyi állótükrük volt; jutott Kálmánékhoz, Flóriékhoz; Almádiba[n] ma is kettő van. Most, hogy írom e sorokat, jöttem rá, hogy a bálok miatt a szállóvendégek részére kellett annyi álló tükör a női toilettek felvételéhez és 485 Hornburgi báró Hornig Károly (Pest, 1840. augusztus 10. - Veszprém, 1917. február 9.) 1888-tól haláláig volt veszprémi püspök, közben 1912-ben X. Piusz pápa áldozárbíborossá nevezte ki. VARGA 2014. 428-429. 486 Előtte: Hát, töröltük. ♦ 256 ♦
