Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Megyeházi ifjúság, megyebálok, szüleim kapcsolatai
■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i nézve. Elmondta, hogy egyszer Budapesten akart pár napot tölteni és 3 nap szabadságot kért, fel is utazott. Történetesen szabadsága utolsó napján, ebéd után, találkozik Budapesten a Váci utcában két jogász pajtásával, kiknek rábeszélésére elállott az aznapi hazautazástól. Visszament a Nemzeti Szállóba, a portásnál megírt egy táviratot, hogy: „A vonatot lekéstem, egy nappal későbben érkezem. Bibó”. Azután, mint aki rendesen végezte a dolgát, barátaival átdőzsölte az éjszakát, nappal jól kialudta magát, azután hazament, és a következő reggelen, amikor üdén és frissen megjelent apám hivatali szobájában jelentkezni, és amikor már a távirat értelmében az elnézését kérte az 1 napi késedelemért, felvette az asztaláról a táviratot apám, végignézte Károlyt és azt mondta: — A fene nézné ki belőled, hogy te a jövőbe látsz, hiszen te délután 4 órakor már tudtad, hogy este 8 órakor lekésed a vonatot! — Le voltam forrázva, rögtön rájöttem, hogy az a szamár portás azonnal feladta a táviratomat, hát ki is sompolyogtam Dezső bácsi szobájából. Nem lehetett néki hazudni, mindig mindenre azonnal rájött. Kálmán477 halála után az alispáni szobában az íróasztal felnyitásával a család részéről én, a megye részéről Bibó Károly vett részt. A középső fiókból előkerült a „megye pecsétje” szép tokban, akkor azt mondta, hogy amikor a ciklus letelik, ezt adja vissza a közgyűlésen az alispán, és amikor megválasztják, ezt adják át egy alispánnak, mint a hatalom jelképét. Akkor azt mondta: — Nem tudom felejteni azokat gyönyörűszép, könnyekig megrázó beszédeket, melyekkel boldogult édesapád ezt a pecsétnyomót átadta, mikor ciklusa lejárt, és azokat a beszédeit sem, amikkel átvette, amikor újból megválasztották alispánnak. Azóta nem tudott senki sem olyan beszédeket tartani. Ugyanekkor kérdezte Bibó Károly, hogy 477 Előtte: Amikor, töröltük. ♦ 252 ♦
