Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Megyeházi ifjúság, megyebálok, szüleim kapcsolatai

Iliin Will i «■■WlHil HHIIWiliri H«»IIB|llll I III 111 I I

— Dezső, te mindig olyan érdeklődő fiú voltál, nem tudod, hová lettek az én leveleim, amiket Dezső bácsinak írtam? — Mondtam, hogy tényleg, én rengeteg levelet elolvastam, de tőled Károly egyet sem láttam sohasem. — Azt mondja:

— Érdekes, ez is a Dezső bácsi tiszta lelkét mutatja. Mert tudod, az úgy volt, hogy viharos ifjúságot éltünk itt Veszprémben, és a Ferkó, az inasom ki volt rá oktatva, hogy ha nagyon későn, vagy részegen jövök haza, akkor478 ne keltsen fel, hanem vegyen ki a fiókomból egy mindig készen álló, és édesapádnak megcímzett levelet, és azt a hivatalos óra kezdetén, illő jelentkezés után adja át az alispán úrnak.

Ez mindig meg is történt. A levélben persze mindig ez állott, hogy:

— K.[edves] D.[ezső] B.[átyám!] lábbajom miatt ma a hivatalban nem jelenhetek meg, elnézését kéri, stb.

Ez így ment hosszú éveken át. Egyszer azután, azt mondja Bibó Károly, rettenetes súlyosan berúgott a társaság, és csak úgy déli egy óra felé ébredt fel ő is, becsengeti a Ferkót, és a nagy katzenjammerje dacára megkérdi:

— Vittél levelet az alispán úrnak?

— Igenis — mondja Ferkó. — Most az egyszer nem elégedett meg a felelettel és tovább kérdezte479 Ferkót:

— Mond, elolvasta az alispán úr a levelemet?

— Nem olvasta bizony az el!

— Hát mit csinált vele?

— Nem csinál az egyikkel sem soha semmit.

— Ne beszélj bolondokat, Ferkó, hát mond, semmit [se] szól, amikor átveszi?

— Nem olvasta480 az még sohasem egy levelét [sem] a Nagyságos úrnak. Átveszi a levelet, nekem azt mondja, mehetsz Ferkó, azután az

478 Előtte: hogy, töröltük.

479 A kéziratban: kérdezi a, javítottuk.

480 A kéziratban: olvasott el, javítottuk.

♦ 253 ♦