Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Mészöly Gyuláról
Mint árva gyerek nevelkedett és a gyámja, azután a jóbarátok segítettek a nagy vagyon elherdálásán. De a sors rengeteg csapása sem tudta idealizmusát megtörni, nagy Balaton-imádó volt. Igen sok gyermeke volt, és azt állította, hogy a legszebb gyerekeket a Balatonban lehet csinálni. A gyerekeit úgy tartotta korra nyilván, hogy melyik európai fejedelem, vagy uralkodóval, vagy gyermekével egyidős [ek]. Egy időben a megyegyűléseken Aliga érdekében szólalt fel mindig, majd az egyik lánya házassága révén Balatonfüreden kötött ki. A jó Isten igen magas korral áldotta meg. Ő minket Veszprémben és Almádiban is állandóan látogatott. Mi, gyerekek, a folytonos egyhangú beszédje miatt mindig szöktünk előle. Egyszer imponált nekem Gyula bácsi. Almádibajn], amikor nálunk volt, megkérdeztem tőle, emlékszik-e az én jó öregapámra, Molnár Imrére, és az hogy nézett ki. Egészen meg volt sértve és dühösen mondta, hogy: — Micsoda kérdés, a Molnár Imrére, annak apjára, a Gergelyre — hosszú, magas, szikár ember volt —, arra is jól emlékezem. — Akkor azután én is nagyot néztem: tyű, a kutyafáját, tényleg öregember a Gyula bácsi! Száz év körül volt, amikor meghalt. Száz Feritől, a Veszprémi Takarék [pénztár] ügyészétől hallottam, hogy már közel járt a 80 évhez, amikor Füreden házat akart építeni, és a takarékhoz ment kölcsönért. Himeltek-hámoltak, hogy minek akar építeni, azért nem érdemes temették. Ismert gyermekeik: Szeréna (Sörös Zoltán ügyvéd felesége), Miklós. - 1931- ben Balatonfüredről táviratban köszöntötte gróf Bethlen István miniszterelnököt 10 éves hivatali jubileuma alkalmából. 1933. szeptember 8-án a Balatoni Szövetség közgyűlése elfogadta azon javaslatát, hogy Tihanyban szobrot állítsanak Darányi Ignácnak. Feltehetőleg ez volt utolsó nyilvános közszereplése. 1935. áprilisban hunyt el. A zalai sajtó némi túlzással azt írta: „A Balatonnak nagy szerelmese volt, egyik első harcosa a Balaton fejlesztésének.” - MNL MOL K19. Királyi könyvek, 72. kötet, 250 oldal, 101/Eln. 1911. sz.: A „Sárbogárdi” előnév használatának adományozása. - Gyászrovat. VE 2 (1907) 25. sz. (június 23.) 4., Napi Hírek (MTI) 1929. május 29., 1931. április 21. BODRI-MADARASZZSADANYI1935. Személyi adattár, 9. Halálozások. = Zalamegyei Újság 18 (1935) 96. sz. (április 27.) 2. Életrajza - a balatonfüredit kivéve - hiányzik a helyi lexikonokból. Vö. BAÁN 2011.148-149. ♦ 194 ♦
