Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Újabb gyermekkori emlékek
adósságot csinálni, stb., stb., míg azután Gyula bácsi kivágta a rezet, és a szemükbe mondta, hogy — Mit, ti attól féltek, hogy előbb meghalok, és nem fizetem ki az adósságom? Attól ne féljetek, és 10 éves amortizációra kérem a pénzt, és amit mondok, azt betartom. Megadták néki a kölcsönt és tényleg szépen letörlesztette, még adósságmentesen is élt egy darabig utána. Szász Feri szerint milyen jó volt, hogy megadták néki a kölcsönt, mert még a szemükre hányhatta382 volna egy 15-20 éven keresztül, hogy a kora miatt annak idején nem adták meg a kölcsönt. [Újabb gyermekkori emlékek] A rokonság ismertetése után visszatérek gyermekkoromra, mert így a keretismeret után az könnyebben érthető lesz, illetve a magyarázatoktól mindenütt eltekinthetek. A kisebédlőben az aktuális dolgokat: ismerősök, rokonok eseteit, a családtagok ügyeit, stb. beszélték, illetve tárgyalták meg. Amihez az ember nem értett, ahhoz azután nem szólt hozzá. Emlékezem például arra a megbeszélésre, hogy apámnak fel kell hagyni az addig divatban volt, de abban az időben a divatból kiment ingviselettel. Azelőtt ugyanis a gallér az inggel össze volt varrva, és a gallér is úgy keményítve. Akkor jött divatba, hogy az inggallér külön készül, mossák és keményítik, és csak úgy gombolják fel az ingre. Ez jobb is, és praktikusabb is volt. Emlékezem rá, hogy amint anyám, mint szentenciát kimondta, hogy „apátoknak levágom a nyakát”. Ez nékem nem jól esett, sőt megijedtem, de beleszólni nem tudtam, és nem is mertem. Apám mondta ugyan, hogy nem kell mindjárt az összes készletnél a divat után menni, elég, ha az újakat aszerint szerezzük be, de anyám kitartott amellett, hogy könnyebben lehet a mosást és keményítést úgy végezni, „ha külön van a mell és külön a nyak.” 382 A kéziratban: hányhatott, javítottuk. ♦ 195 ♦
