Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Kövy Zsolt: A Pápai Református Gyűjtemény

kifejezetten református, s 1585-ben már írásos törvényekkel rendelkező kollégium kapcsolatát döntően meghatározta. Az egymásrautaltságnak ezt a szellemét a későbbiekben az Esterházyak ellenreformációs törekvései, sőt a pápai református egyházat és kollégiumát súlyosan sértő intézkedései (1752—1783-ig a pápai református egyház és a kollégium a város melletti Adásztevelre száműzetett) ugyan beárnyékolták, de ez a szellem ezt is túlélte, s a türelmi rendeletet (1781) követő hazatérés (1783) után új virágzásba kezdett.

Ennek természetesen és elsősorban az 1797-ig a kollégiumot fenntartó és gondviselő pápai református egyház volt a kezdeményezője, megőrzője és ápolója. Az az egyház, amelyik 1617-ben először választott presbitériumot az országban, s amelyik ezzel a példamutató népképviselettel több felelősséget és áldozatkészséget tudott magára vállalni a történelem legviharosabb korszakaiban is. Habár az iskolai tanulók illetőségére gondolva a kollégium már 1797-ig is az egész Dunántúl reformátusságának iskolája volt, s pápaiak csak 1/3 részben tanultak ott, mégis a terhek döntő többségét a pápai egyház viselte. Az alapítványozók jó része is pápai volt. Közöttük olyanok is voltak, akik kifejezetten a biblio- theka fenntartására és gyarapítására adakoztak.

Megemlítendő, hogy a könyvtár első nagy hagyatékát Veres- marthi Mihály pápai református lelkésztől kapta 1664-ben, főként külföldi egyetemeken tanuló, köztük pápai magyar diákok disszertációit. Fontos tény az is, hogy Kocsi Csergő Bálint, a pápai református kollégium rektor-professzora (1671—1674, 1678— 1683, 1693—1695), a nápolyi gályarabságból való megszabadulása után, Svájcból, 1676. július 18-án írt levelében arra kérte Szalontai István pápai ügyvédet (az ártatlanul gályarabságra ítélt pápai prédikátorok, Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint bátor és lelkes védelmezőjét), hogy kérje fel a protestáns lekészeket adatgyűjtésre és az egyháztörténelem megírására. A pápai református egyház tudós papjai és püspökei — akik közül többen a kollégium tanárai is voltak —, ezeket a leveleket, jegyzőkönyveket, végrendeleteket megőrizték. Ezt a gyűjteményt dolgozta fel Liszkay József pápai református lelkész, 1875-ben „A Pápai Evang. Reform. Egyház Levéltára. 1510—1811” című elenchusában. A Liszkay-katalógus- ban leírt 665 okmány a pápai református egyház, a kollégium, s részben a dunántúli református egyházkerület történetének gazdag forrásértékű dokumentumgyűjteménye.

8